Az alváshiány kísérteties hatásait élhette át egy 17 éves fiú, miután 11 napig ébren maradt. Ráadásul hosszútávú, az életét megnyomorító következményekkel is szembe kellett néznie Randy Gardnernek, aki felállította a leghosszabb alvás nélküli idő világrekordját.

A történet több mint 50 évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor is az akkor 17 éves Gardner 1963-ban részt vett a Greater San Diego tudományos vásáron Kaliforniában, az Egyesült Államokban. Kétségbeesetten próbálta lenyűgözni a zsűrit, ezért úgy döntött, hogy alvásmegvonásos kísérletet végez - saját magán.

Abban az időben a rekordot egy hawaii DJ tartotta, aki 260 egymást követő órán keresztül ébren maradt. Gardner azonban biztos volt benne, hogy ő ennél jobbat is tud, ezért két barátját, Bruce McAllistert és Joe Marcianót hívta, hogy segítsenek neki ébren maradni.

A középiskolások azt akarták kideríteni, mi történik az ember agyával, ha nem alszik.

A fiú eleinte kissé rosszul érezte magát, kicsit mogorvább volt a szokásosnál, és elkezdtek elmosódni a szavai. A problémái azonban jóval felnőttkorában is folytatódtak, évtizedekig küzdött súlyos álmatlansággal.

Egy 2017-es interjúban arról beszélt: "Nem tudtam aludni. Szörnyű volt körülöttem lenni. Minden felzaklatott", idézte fel a The Sun brit napilap.

"Idióták voltunk, tudja, fiatal idióták" - nyilatkozta még 2018-ban a BBC-nek McAllister, Gardner egyik barátja. "Az első pár nap gyerekjáték volt" - tette hozzá. "Gardner egyszerűen kerülte az ágyakat, és igyekezett minél többet állni. De a harmadik napra a kialvatlanság hatásai elkezdtek érvényesülni.

Gardner émelygést érzett, a szaglása eltorzult, és hamarosan hallucinálni kezdett: "A negyedik vagy ötödik napon már azt gondoltam: "Most viccelsz velem? Ez kemény"

- fogalmazott a Guinness World Recordnak adott interjújában.

Az NPR-nek nyilatkozva 2017-ben hozzátette: "Őrület volt. Nem tudtam emlékezni dolgokra. Majdnem olyan volt, mint a korai Alzheimer-kór."

A csapat mindezek ellenére tovább folytatta a munkát, McAllister és Marciano felváltva szundikált, míg a másik ébren tartotta a barátját.

Nem sokkal később, miután egy újságban olvasott a trió projektjéről, William Dement alváskutató felvette velük a kapcsolatot. A kísérlet utolsó napjaiban meglátogatta az iskolás fiút, hogy figyelemmel kísérje mentális és fizikai egészségét - és segítsen neki lecsukódó szemhéjai ellen küzdeni.

A Ford kabriójával kocsikáztak, a rádiót teljes hangerőn járatták, sétáltak a tengerparton, flippereztek és kosárlabdáztak, hajnali 3-kor meglátogatták a megyei börtönt, és megállás nélkül beszélgettek.

"Mindent megtettünk" - mondta Gardner. "Valamit mondanál, megtettük."

Ami pedig valóban hatásosnak bizonyult, és eszméleténél maradt: az a Coca Cola, a hangos zene és a rendszeres hideg-meleg zuhanyozás volt.

Két osztálytársa hatóránként egy sor tesztet is elvégzett, hogy felmérjék a mentális állapotát. A kísérlet utolsó éjszakái felé haladva Gardnernek hangulatingadozásai, memóriavesztése, beszédzavara és paranoiája volt. Gondjai voltak a koordinációjával, és nehezen lépte át 65-öt, amikor arra kérték, hogy számoljon 100-ig.

Mindezek ellenére 1964. január 8-án, 11 nap és 25 perc (vagyis 264 óra - a szerk.) után sikerült neki; tovább maradt ébren, mint bárki más valaha. Megnyerte a tudományos verseny első helyét is - és egy életre szóló hírnevet.

"Ne próbálja ki otthon!"

A tinédzser azonnal 14 órát és 46 percet aludt megfigyelés alatt egy haditengerészeti kórházban. Gardner azt mondta: "Emlékszem, amikor felébredtem, eléggé kába voltam, de nem jobban, mint egy normális ember".

A következő éjszaka körülbelül 10 és fél órát aludt, de aztán az alvási szokásai nagyjából visszatértek a normális kerékvágásba.

Az elméje azonban nem: az agyi képalkotás (neuroimaging) során később kimutatták, hogy Gardner végig ún. "catnapping" állapotban volt, azaz egy része aludt, míg más részei ébren voltak. Ez talán megmagyarázza, hogy miért nem halt meg a kísérlet során, de miért küzdött ezután súlyos álmatlansággal, majd a kétezres évek elején jóformán miért "hagyta abba az alvást".

"Nem tudtam aludni" - mondta. "Öt-hat órát feküdtem az ágyban, talán 15 percet aludtam, majd újra felébredtem. Azt hiszem, ez egyfajta karmikus visszavágás volt a testemnek, hogy 'OK haver, igen, 11 nap alvás nélkül, miközben nagyon jól tudod, hogy szükséged van alvásra, nos, próbáljuk ki, hogy ez milyen".

"Szörnyű volt velem lenni. Minden felzaklatott. Olyan volt, mintha az 50 évvel ezelőtti kísérletem folytatása lett volna" - tette hozzá. Szerencsére a dolgok azóta némileg javultak, de a most 78 éves Gardner még mindig nehezen tud hat óránál többet aludni éjszakánként.

Többen is megpróbálták megdönteni Gardner rekordját, de 1997-ben leállították az eredmények hitelesítését az emberek egészségét fenyegető veszélyek miatt. Craig Glenday, a Guinness World Records főszerkesztője is hangsúlyozta: "Kérjük, ne csinálják ezt otthon. Nem tanácsos."

Az NHS (National Health Service, az Egyesült Királyság államilag finanszírozott egészségügyi rendszere - a szerk.) szerint egy átlagos felnőttnek éjszakánként hét és kilenc óra közötti alvásra van szüksége.

Nagyvilág

Egy 17 éves fiú 11 napig ébren maradt, borzalmas következményei lettek

kapcsolódó cikkeink