"Az első napi munkám az volt, hogy én voltam a világ első kviddicsjátékosa" - emlékszik vissza büszke mosollyal. "Felraktunk egy seprűnyelet egy teherautó hátuljára, és végighajtottunk vele a Leavesden Studios kifutóján, miközben [a rendező] Chris Columbus a kamera lencséjébe nézett, hahotázott, és azt mondta: "Igen, azt hiszem, így fogjuk megcsinálni a kviddicset".

Holmest, egy tehetséges, fiatal, Essex-ből származó tornászt, aki még csak tizenéves kora végén járt, felkérték, hogy legyen a Daniel Radcliffe által alakított Harry fő dublőre, és olyan mutatványokat hajtson végre, amelyeket túl kockázatosnak ítéltek a film 11 éves sztárja számára. A páros hamar barátságot kötött, amely a mai napig tart.

"Dave még mindig az egyik legfontosabb ember az életemben. Ahogy az elmúlt 20 évben is az volt" - mondja Radcliffe. "Ő volt az a valaki, akivel hihetetlenül jó volt együtt lógni, amikor fiatal voltam. De ahogy felnőttem, igazi vezetőm lett, egyfajta mentor, és valaki, aki igazán vigyázott rám - ez így folytatódott, ahogy nőttünk fel" - mondta.

Holmes egyetértően válaszolt: "Olyan volt a filmeken, mintha a kisöcsém lett volna, aztán az egyik legjobb barátom lett belőle. Mindig ott volt mellettem." Ez egy erőteljes kijelentés, amelyet sajnos később lesújtó tapasztalatok támasztottak alá:

A halál ereklyéi 1. részének forgatása közben, 2009 januárjában Holmes súlyosan megsérült. Egy kaszkadőrmutatvány próbáján eltörte a nyakát. Az ebből eredő gerincsérülés miatt több hónapig kórházban feküdt. Mellkastól lefelé tartósan lebénult, és most kerekesszékben ül.

David Holmes: A fiú, aki élt

Közel 15 évvel később dokumentumfilmet forgattak róla. A David Holmes: The Boy Who Lived (David Holmes: A fiú, aki élt) részletesen bemutatja élményeit, és azt, hogy a balesetet követően milyen fontos szerepet játszottak életében a szoros barátságai, többek között Radcliffe-fel is.

"Néhány dolgot nem a legkönnyebb megemészteni" - mondja. "Csak őszinte akarok lenni. És őszintén szólva nehéz törött nyakkal élni. Már korábban is mondtam, hogy a nyaktörésem férfit faragott belőlem. Visszatekintve nagyon hálás vagyok, hogy sikerült megőriznem az önérzetemet, ami talán a legnagyobb eredményem" - tette hozzá.

Holmes pozitív életszemlélete végigkíséri a 90 perces filmet. Valami, ami mind erős személyiségének, mind pedig az őt körülvevő szoros baráti körnek tulajdonítható. Inkább a karakterről és a barátságról szóló történetnek tűnik a film, mint bármi másnak.

"Nagyon szerencsés vagyok, hogy sok szeretet van az életemben. És ismered azt az üzenetet, hogy 'egy falu kell egy gyermek felneveléséhez'. Nos, egy gerincsérülés túléléséhez is egy falu kell. És számomra egy nagy faluban rengeteg szeretet van, amiért nagyon hálás vagyok" - fogalmazott. Ez a falu azokból az emberekből áll, akikhez a legközelebb áll, és akik közül sokan szerepelnek a dokumentumfilmben is. A csoportba tartozik barátja és ápolója, Tommy, kaszkadőr társai, Marc és Tolga, akivel a Potter-sorozatban dolgozott együtt, valamint Radcliffe.

A produkció archív felvételeket mutat be, amelyeken mindannyian viccelődnek a forgatáson, a balesetet követő ágyánál ülnek, és a jelenben nevetnek vele, amikor együtt esznek David otthonában.

"Egy rendkívüli ember, és mindigis az volt"

A film azt is bemutatja, hogy Holmes folyamatosan előre akar nézni, ahelyett, hogy túl sokat gondolkodna azon, ami történt vele. "Dave egy rendkívüli ember, és mindig is az volt, a baleset előtt és után is" - mondta Daniel Radcliffe, aki a projekt ügyvezető producere. "Szeretném, ha az emberek megismernék a barátomat, mert annyira szórakoztató, vicces, okos, kedves és nagylelkű. Egyszerűen egy csodálatos ember, akivel együtt lehetünk. Ezért akartam olyan régóta megosztani Dave-et a világgal" - tette hozzá.

David életszemléletének egyik fontos példája, ahogyan segített több tízezer fontot gyűjteni orvosi kezelésre szoruló embereknek: "Mint egy ezüstszál egy nagyon sötét felhőn. Az adakozás mindig is fontos volt számomra. Kiemelni az NHS-ben [Országos Egészségügyi Szolgálat (National Health Service)] dolgozó hősöket - ez az, amit ezzel a projekttel sikerült elérnünk, és erre nagyon büszke vagyok" - hangsúlyozta.

Abban is reménykedik, hogy a dokumentumfilm segítségére lesz abban, hogy továbbadja képességeit és tapasztalatait a fiatalabb generációknak. Nagy álma egy kaszkadőriskola a fiatalok számára: "Úgy gondolom, ha nem fektetsz be a fiatalokba, akkor nem fektetsz be az egész emberi tapasztalatba. Az egyetlen dolog, aminek valódi értéke van ebben a világban az az, hogy ajtókat nyitunk meg más emberek előtt".

"Én elég szerencsés voltam, sok ajtó megnyílt előttem. És ha én is meg tudom tenni ugyanezt másoknak, akár fogyatékkal élők, akár épek számára, akár a filmiparban, akár az élet más területein, akkor már megérte. Szerintem az adakozás a legjobb dolog, ami emberként bennünk van" - fogalmazott.

Az önsajnálatnak szinte nyoma sincs a dokumentumfilmben. Holmes ugyanis ragaszkodott ahhoz, hogy a nézők reményteli üzenetet vehessenek ki belőle: "Az életben vagy áldozat vagy túlélő vagy. Én a túlélőt választom, és ha ez hatással van más emberekre, akik bármilyen nehézséggel küzdenek az életben, akkor már volt értelme". Majd hozzátette: "Rendben van, ha sebezhető vagy. Nem baj, ha megmutatjuk, hogy az élet nem könnyű, és végső soron néha nem kedves hozzánk. De az, ahogyan ezt kezeled, tükrözi azt, hogy ki vagy. Fontos, hogy felülemelkedj minden kihíváson, és egyszerűen csak fogadj el mindent, amit az élet rád zúdít. A jót és a rosszat is".

A David Holmes: The Boy Who Lived november 18-tól, szombattól látható a Sky Documentaries műsorán.

Nagyvilág

Őszintén vallott Harry Potter kaszkadőre: A nyaktörésem faragott belőlem férfit

kapcsolódó cikkeink