Míg Jack Ma, az Alibaba alapítója világszerte ismertté vált, a Tencent alapítójáról jóval kevesebbet tudni és hallani. Ennek oka, hogy Ma Huateng – ismertebb nevén Pony Ma – jóval introvertáltabb személyiség, mint Jack, és sokkal óvatosabban nyilatkozik. Ez bölcs döntés részéről, ugyanis 2020 októberében Jack Ma hónapokra eltűnt, miután a kínai bankrendszer működését kritizálta. A 2020 utáni, techcégekkel szembeni fellépést végül Pony Ma és a Tencent sem úszta meg.

Minden kezdet nehéz

Pony Ma a Tencentet 1998-ban alapította meg három barátjával együtt. A cég elsősorban a ’90-es években az üzleti szférában népszerű, úgynevezett csipogók internetes összeköttetésével foglalkozott. Mellékprojektként elkezdtek egy chatalkalmazást is fejleszteni, mely gyakorlatilag az USA-ban akkoriban elterjedt ICQ nevű chat tökéletes másolata volt.

A „koppintott” verzió nevében is csak egyetlen betűben különbözött az eredetitől: Ma OICQ programként dobta piacra. A csipogó üzletág nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így Ma és csapata teljes egészében az időközben QQ-ra átnevezett chatprogramra kezdett fókuszálni. A QQ egy cent jövedelmet sem termelt, és a Tencent a csőd szélén állt, amikor Pony Ma befektetők segítségét kérte. Üzleti stratégiaként az őszinteséget választotta: megmondta a befektetőinek, hogy csődbe fog menni, ha nem kap pénzt, és még ha kap, akkor sem biztos, hogy sikeresek lesznek. Az IDG Capital vezetőjének szimpatikus volt a fiatal vállalkozó őszintesége, és egy ismeretlen összeget fektetett a Tencentbe. A QQ már az első évben egymillió aktív felhasználóval rendelkezett, amit egy éven belül megduplázott, azonban profitot továbbra sem termelt. A fejlesztők, miután rábukkantak egy dél-koreai chatprogramra, újra a másolás mellett döntöttek.

A szóban forgó programban a felhasználók a digitális avatar figuráiknak különböző kiegészítőket vásárolhattak valós pénzért. A Tencent ezen mikrotranzakcióknak hála, végre bevételt tudott termelni. Pony Ma maga is a QQ-n ismerte meg feleségét.

Agresszív terjeszkedés

A Tencent az internet elterjedésével folyamatosan növekedett, még a dot-com lufi kidurranását is meglehetősen zökkenőmentesen átvészelte. A QQ felhasználóinak száma 2005-re már meghaladta az ötszázmilliót. Az első nyugati cégekkel történő megütközésük egy évvel korábban történt, amikor a Microsoft bejelentette, hogy Kínában is elérhetővé teszik az MSN nevű instant üzenetküldő szolgáltatásukat. Az MSN azonban nem terjedt el a kínai felhasználók körében.

Az újítások egyike akkor jött, amikor a Tencent felismerte, hogy a felhasználók legnagyobb része számítógépes játék közben használja a QQ-t, hogy a többi játékossal kommunikálni tudjanak. Mivel a Kínába belépő külföldi cégeket törvény kötelezi, hogy kínai cégekkel együttműködjenek, a Tencent számos videójáték-fejlesztővel összefogott, hogy a QQ egyfajta beépített chatként elérhető legyen a játékok kínai verziójában. Ez a QQ még szélesebb körben történő elterjedéséhez és a bevételek további növekedéséhez vezetett.

A Tencent ekkortájt váltott üzleti stratégiát: az eddigi ,,másoljunk le mindenkitől mindent, ami működik” helyett az ígéretes startupokba való befektetés, illetve azok felvásárlása lett az új üzleti módszer. Ahogy a Tencent egyre meghatározóbb szereplővé vált a technológiai iparban, úgy lett egyre erősebben igaz az a mondás, hogy ,,egy Tencenttől jövő ajánlatot nem lehet visszautasítani”.

A Tencent bevételei elképesztő mértékben növekedtek; jelentős részüket a QQ chatprogramban és az általuk fejlesztett (lemásolt) számítógépes játékokban történő mikrotranzakciók tették ki. Míg 2005-ben kétszázmillió dollár volt az éves bevételük, addig 2010-ben majdnem elérte a hárommilliárd dollárt.

Az okostelefon a siker kulcsa

A 2010-es évek újabb kihívás elé állították a Tencentet, azonban mára már tudjuk, hogy az okostelefonok elterjedése aranybánya lett a Tencent számára. A QQ asztali számítógépeken működött, ezért Pony Mának gyorsan ki kellett találnia, miként tudná sikeres üzleti modelljét átültetni okostelefonokra. Kezdetben a WhatsApp programot fejlesztő start-up felvásárlásán gondolkodott, melyet azonban a Facebook elhappolt előle. Így végül egy saját app kifejlesztése mellett döntöttek, mely a WeChat nevet kapta. Az app 2011-ben jelent meg, és 2012-ben, 433 nap elteltével már százmillió felhasználója volt. Összehasonlításképp: a Facebooknak öt évébe telt elérni ezt a számot. A vállalat 2014-ben bevezette a piros boríték funkciót. Régóta elterjedt szokás Kínában, hogy holdújévkor pénzt adnak egymásnak az ismerősök, amit piros borítékokban helyeznek el. A bevezetés utáni első holdújév idején több mint hetvenötmillió tranzakciót bonyolítottak a WeChaten keresztül.

Ez rádöbbentette Mát, hogy egy újabb üzleti siker küszöbén áll. A WeChatben 2015-ben jelent meg a WeChat Pay funkció, amellyel a felhasználók banki átutalásokat tudtak elintézni egyetlen kattintással. A WeChatnek ekkorra már ötszázmillió felhasználója volt. Ma a WeChat Pay napi egymilliárd tranzakciót hajt végre, ami több, mint a Visa és a Mastercard napi tranzakcióinak száma együttvéve.

A következő áttörés 2017-ben érkezett meg, a „miniapplikációk” funkció formájában. Ez lehetővé tette, hogy bármely cég minialkalmazást fejleszthessen a WeChaten belül.

Ma egymilliárd kínai polgár használja a WeChat alkalmazást, és átlagosan napi négy órát töltenek el rajta. A nevével ellentétben tehát a WeChat ma már rég nem csak egy beszélgetésre használt alkalmazás, széles körben elterjedtté vált a ,,Kína operációs rendszere” elnevezés.

A Kommunista Párt szolgálatában

Felmerülhet a kérdés, hogy a kínai kormány miért hagyott egy ekkora monopóliumot felnőni az elmúlt két évtizedben? A válasz akár egyértelmű is lehet: egy WeChathez hasonló alkalmazással rengeteg adatot lehet összegyűjteni, amelyet a felhasználók saját maguk adnak meg a vállalat számára, ez pedig jelentősen megkönnyíti az állami kontrollt. Ismert tény, hogy a Tencent igazgatótanácsában a Kínai Kommunista Párt számos tagja is helyet foglal, és a kínai kormány sem rejti véka alá, hogy mindenről tud, ami a WeChaten történik. A kormánynak azokhoz a beszélgetésekhez is hozzáférése van, amiket a felhasználók már töröltek, illetve a WeChat cenzorai és cenzor algoritmusai maguk is meg tudják akadályozni egy-egy üzenet elküldését, amennyiben az sérti a párt érdekeit.

A Tencent említett alkalmazásai külföldön nem tudtak olyan sikeresek lenni, mint Kínában, azonban a vállalat teljesen más stratégiával folytatja a nyugati világban való terjeszkedését. Tesla, Snapchat, Reddit, Spotify, Discord, Epic Games, Riot Games, Ubisoft, Activision Blizzard – pár név azon cégek közül, melyekben a Tencent jelentős befektető. Itt fontos megemlíteni a Global China 2049 (Globális Kína 2049) kezdeményezést. Ennek lényege, hogy Kína 2049-re a világ vezető nagyhatalma szeretne lenni, és a Tencent és egyéb kínai vállalatok is szerepet kapnak ennek elérésében. A közösségi média terén a TikTok már letarolta a Nyugat fiatal nemzedékét. A Huaweit több állam is kitiltotta, és az okostelefonjai sem férhetnek hozzá a Google szolgáltatásaihoz, mégis, rengeteg adótorony továbbra is a Huawei márkajelét viseli, nyugati országokban is.

A fent említett cégek fele pedig videójáték-fejlesztéssel és -terjesztéssel foglalkozik, a Tencent ebbe az iparágba vetette bele magát. A videójáték-ipar bevétel szempontjából nagyjából ötször nagyobb, mint a filmipar, és a Tencent cenzúrája már az általuk felvásárolt cégek által fejlesztett játékoknál is kezd megjelenni.

A Tencent felívelése is addig tartott, amíg a kínai gyerekek játékfüggősége nem mutatkozott meg a Covid idején. A párt, bár szívesen látja, ha a nyugati fiatalok idejük nagy részét produktív munka helyett videójáték-függőként töltik, otthon már nem tűr el ilyesmit. A Covid kezdete óta eltelt idő egyik új hozománya az a szabályozás, amely Kínában heti három órában korlátozza a tizennyolc év alattiak videójáték-használatát.

Jack Ma ,,ellenszegülése” is egy újabb figyelmeztetés volt a kormány számára, és úgy tűnik, Hszi Csin-ping elérkezettnek látta az időt, hogy az eddig háborítatlanul működő és növekvő techvállalatok is megérezzék a kommunista állam vasöklét. Az elmúlt években összesen majdnem négymilliárd dollárnyi büntetéssel sújtották az IT-cégeket, köztük a Tencentet is, amely így több mint ötszázmilliárd dollárt veszített tőzsdei értékéből. Jack Mával ellentétben Pony Ma – úgy tűnik – nem vált kegyvesztetté, azonban a párt az ő számára is világossá tette: mindenki csak addig nyújtózkodhat, ameddig azt az állam megengedi.

A teljes cikk a Hetek aktuális számában olvasható el.

Nagyvilág

A sencseni óriás: techsiker a kommunista rezsim vasökle alatt

kapcsolódó cikkeink