Az úgynevezett klek shopokban le kell hajolnod, hogy kávét vegyél. Szófiában az ilyen hagyományos pinceboltokban az árut a pinceablakon keresztül adják. A 90-es évek elején a rendszerváltás után itt nyíltak az első magántulajdonban lévő üzletek. Olcsón lehetett a helyiségekhez hozzájutni, ezért cipészek, ruhajavítók, cigarettaboltok és kis kávézók alakultak itt. Idővel a furcsa üzletek a város szimbólumává váltak - ma a klek shop a turisták kedvelt szelfimotívuma. 

Köztudott, hogy a britek megőrülnek a királyi család tagjaiért - és nem csak azokért, akik a Buckingham-palotában élnek. Londonban 1875 óta létezik a pearly kingek és queen-ek, azaz a gyöngykirályok- és királynők hagyománya. Ők azok, akik az egyes kerületekben díszes ruhájukban gyűjtenek adományokat a rászorulóknak. A hagyományt londoni családok viszik tovább. 

Németország egyik legnagyobb közlekedési beruházása, a Stuttgart 21, ami nemcsak egy új főpályaudvart takar, hanem sok más vasúti fejlesztést is.  A gigaprojekt több mint három évtizeddel ezelőtt kezdődött, és már számtalanszor állt az összeomlás szélén. Hol technikai nehézségek, hol tüntetések hátráltatták, miközben a költségvetés is folyamatosan nőtt. Sokak szerint a Stuttgart 21 tökéletes példa arra, milyen az, amikor az állam valamit nem menedzsel jól. 

Dánia a világon elsőként vezetett be adót a mezőgazdaságból származó éghajlatkárosító kibocsátásokra. Ennek oka, hogy nemzetközi ágazati összehasonlításban a dán mezőgazdaság az üvegházhatású gázok egyik legnagyobb termelője. Az agrárszektorból származó metánkibocsátás nagy részét pedig a kérődző állatok – főként a szarvasmarhák emésztési folyamatai - okozzák. Meglepő módon a dán gazdák támogatják az újonnan bevezetett adót. Miért hajlandóak ezt zúgolódás nélkül megfizetni? A környezetvédőknek erre is van válaszuk. 

Ha bezárnak egy lignitbányát, általában az egész régió szenved: megnő a munkanélküliség, egy tájseb marad a külszíni bányából, és a helyi bányászidentitás is kopni kezd.  A szlovákiai Nyitrabányán a szükségből próbálnak erényt kovácsolni. A bánya forró vizét hasznosítják, hogy tompítsák a durva szerkezetváltás hatásait. A vizet, amely nagy mennyiségben és teljesen ingyen áll rendelkezésre a volt bányaaknákból, haltenyésztésre és paradicsomtermesztésre használják. És ez megnyit új lehetőségeket. 

Régen minden lengyel háztartásban volt legalább egy kézzel fonott kosár. Az 1990-es évek óta azonban ezeket lassan felváltották a műanyag zacskók. Így nemcsak fonott kosárból, de kosárfonóból is egyre kevesebbre volt szükség. Gzsegorzs Gordát még a nagybátyjától tanulta meg ezt a mesterséget, amit most igyekszik megőrizni, és továbbadni. Bár szakmája szerint könyvelő, mégis 23 éve kosárfonásból él, és reméli, hogy sokáig fennmarad még ez a hagyomány.