Több mint 25 éve került hatalomra Oroszországban a 21. század egyik legmeghatározóbb politikusa, Vlagyimir Putyin. Az orosz elnök újévi beszédében arról beszélt, hogy irányítása alatt az elmúlt negyedszázadban Oroszország nagyszerű eredményeket ért el.
Az Oroszországot érintő legnagyobb változás Putyin hatalomra lépése óta a nyugattal kapcsolatos viszony megváltozása, mondta az ATV Start című műsorában Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Intézet igazgatója, a posztszovjet térség szakértője.
Egykor volt jó kapcsolatok
Ma már talán kevesen emlékeznek rá, de Putyin uralmának első szakaszában számos nyugati vezetővel jó kapcsolatot ápolt – George W. Bush, Tony Blair, Silvio Berlusconi, Gerhardt Schröder –, rendszeresen szerepelt a nyugati médiában, amerikai hír és szórakoztató műsorokban.
2001. szeptember 11., az USA-t ért összehangolt terrortámadás után Putyin felajánlotta a segítségét, így Amerika az afganisztáni műveleteiben használhatta Oroszország katonai bázisait. Akkoriban Putyin még úgy fogalmazott, hogy Oroszország a demokráciát választotta, és kész megvédeni a civilizáció értékeit, emlékeztetett a műsorban a szakértő.
Drasztikus romlás
Azóta drasztikus romlás történt a nyugati kapcsolatokban, a változás azonban nem egyik napról a másikra állt be, hanem egy folyamat eredményeként.
A kezdet talán az volt, amikor két elnöki ciklusa után Putyin „kicselezte” az alkotmányt, látszólag átadta a hatalmat Dimitrij Medvegyevnek, ő pedig miniszterelnökként folytatta. Majd visszatért mint elnök, és azóta már az ötödik elnöki ciklusát tölti, mert időközben megváltoztatták az alkotmányt a kedvéért, mondta Bendarzsevszkij Anton.
Külső behatások
Nyilván külső behatások is érték az oroszokat: például a 2005-2006-os úgynevezett színes forradalmak, melyek során Putyin úgy érezhette, hogy a Nyugat ellene fordult a posztszovjet térségben végigsöprő hatalomváltások során. Onnantól kezdve megromlott a Nyugattal ápolt kapcsolat, a nyílt fordulat pedig 2007 környékén következett be:
Putyin híres müncheni beszédében deklarálta, hogy Oroszország új pólust fog képezni, és mindent megtesz annak érdekében, hogy az amerikai dominancia ne érvényesüljön a világban.
Abban a beszédében mondta Putyin, hogy miközben Oroszországot tanítják demokráciára, a nyugati államok nem akarnak tanulni, és Oroszországgal szemben lépnek fel. Ekkortól kezdett jelentősen romlani az orosz demokrácia állapota is, magyarázta a szakértő.
Mit hoz a jövő?
Oroszország alapvetően gázzal és olajjal rendelkezik, ezekre azonban a jövőben kevésbé lesz kereslet, az ukrajnai invázió óta a nyugati országok jelentős részben csökkentették orosz importjukat. A kérdés, hogy milyen perspektíva nyílik ezek alapján Olaszország előtt.
A szakértő szerint Oroszország ajánlata a világnak számára nagyjából úgy néz ki, hogy „mi vagyunk azok, akik sikeresen ellenálltunk az amerikai dominanciának már a hidegháború idején, és mi vagyunk azok, akik a jelenben is ellenállunk ennek, mi vagyunk a világ legnagyobb országa, amely a kétpólusú világrend egyik pólusa volt. Igaz, hogy ez félresiklott, mert a Szovjetunió összeomlott, de képesek vagyunk visszatérni oda, ahol egykor voltunk, és ismét képesek vagyunk alternatívát nyújtani az amerikai dominanciával szemben”, részletezte az orosz ajánlat lényegét Bendarzsevszkij Anton. A szakértő szerint ennek alapja továbbra is az orosz energetikai kincs, az ország mérete és katonai potenciálja. Az ajánlat pedig a globális dél államainak, illetve a fejlődő világnak szól.
Vonzó lehet
A szakértő szerint sok ország számára vonzó az orosz ajánlat. Itt van példaként Szíria, ahol orosz támogatással sikerült 10 évre meghosszabbítani a közelmúltban megbukott Aszad uralmát.
Az amerikai befolyástól való védelemért cserébe pedig azt kérik az oroszok, hogy az érintett országok váljanak az Oroszország és Kína által épített blokk részeseivé, mondta Bendarzsevszkij Anton.
Az már más kérdés, hogy megvan-e benne a gazdasági, társadalmi fejlődés lehetősége, az általános jólét növekedése.
Mint a műsorban elhangzott, az orosz alternatíva nem hiteles, hiszen történelmi példák sora cáfolja: így például Kelet-Németország vs. Nyugat- Németország, Észak-Korea vs. Dél-Korea, és a sor még folytatható.