Jamie Dettmer, a Politico véleményrovatának szerkesztője, részletesen bemutatta azokat a belső feszültségeket és hatalmi harcokat, amelyek a Trump-követők között dúlnak. A megválasztott körüli erőcsoportok tagjai már most egymásnak estek, még mielőtt Trump hivatalba lépett volna. A viták középpontjában az áll, hogy kik lehetnek a megfelelő szövetségesek Európában, és kik azok, akik túlságosan kompromittáltak ahhoz, hogy támogassák őket.
Steve Bannon, Trump korábbi tanácsadója és a MAGA-ideológia egyik fő szószólója, nyilvánosan kritizálta Elon Muskot, az amerikai tech-milliárdost. Egy interjúban Bannon azzal vádolta Muskot, hogy Kína befolyása alatt áll, és kijelentette: „Musk nem bírja a kritikát, és törékeny személyiség.” Ugyanakkor Bannon később enyhítette szavait, mondván, Musk vagyonát és befolyását érdemes felhasználni a MAGA eszmék európai terjesztésére.
Ez a feszültség azonban mélyebb kérdéseket vet fel arról, hogy ki legyen Trump legfőbb szövetségese Európában. Miközben Musk támogatja Giorgia Meloni olasz miniszterelnököt, Bannon és más MAGA-lojalisták keményen támadják őt, azzal vádolva, hogy valójában „baloldali populista”, aki csak látszólag képviseli a nacionalista ügyeket.
Giorgia Meloni Trump esetleges európai „tanácsadójaként” is szóba került, különösen miután Musk nagy tisztelettel beszélt róla, és egy korábbi eseményen még „belsőleg is gyönyörű embernek” nevezte. Ez a kijelentés olyan pletykákhoz vezetett, hogy romantikus kapcsolat állhat közöttük, amit Musk tagadott. Mindeközben Bannon és szövetségesei az olasz médiában folyamatosan támadják Melonit, amiért támogatja Ukrajna háborús erőfeszítéseit Oroszországgal szemben.
Bannon szerint Meloni helyett Marine Le Pen, Nigel Farage vagy Orbán Viktor jobban képviselnék a MAGA-ideológiát Európában. Ez a vita nemcsak a populista pártok belső kohézióját veszélyezteti, hanem Trump európai befolyásának megteremtését is akadályozhatja.
Elon Musk azonban Nigel Farage iránti támogatását is visszavonta. Musk kijelentette, hogy Farage-t le kellene váltani, amiért nem hajlandó támogatni Tommy Robinson iszlámellenes aktivistát. Robinson, akit sokan a brit Blackshirt mozgalom modern változatának tartanak, bűnügyi múltja és szélsőséges nézetei miatt megosztó figura az Egyesült Királyságban.
Musk korábban dicsérte Farage-t, pártját pedig „Nagy-Britannia egyetlen reményének” nevezte. Azonban hirtelen váltása jól illusztrálja a Trump-közeli tábor kaotikus dinamikáját, ahol a szövetségek gyorsan alakulnak, és ugyanilyen hirtelen omlanak össze.
Trump első elnöksége alatt Európa vezetői számos kihívással szembesültek, beleértve a NATO-ból való kilépéssel való fenyegetést, kereskedelmi és bevándorlási vitákat, valamint Trump megosztó közösségi médiás jelenlétét. Az új ciklusban azonban az európai vezetőknek nemcsak Trumpra kell figyelniük, hanem belső körére is, beleértve Muskot és Bannont, akik jelentős befolyást gyakorolhatnak Trump politikai döntéseire.
Ezek az ellentmondások és belső viszályok tovább bonyolítják az európai diplomaták és politikai döntéshozók helyzetét. A populista pártok számára különösen nehéz lesz eligazodni Trump és szövetségesei gyorsan változó álláspontjai között. Egyik pillanatban felemelhetik őket, a másikban pedig elhagyhatják támogatásukat.
Európa populista vezetői számára a Trump-közeli kör belső harcai nemcsak saját politikai stratégiájukat nehezítik meg, hanem az európai politikai stabilitásra is hatással lehetnek. A kérdés, hogy ki fogja uralni Trump „káosz udvarát”, és hogyan fog ez hatni a transzatlanti kapcsolatokra, az elkövetkező évek egyik legizgalmasabb, de egyben legaggasztóbb kérdése marad – írja a cikk szerzője.
*(Forrás: Nielsen Közönségmérés, közönségarány, LIVE adat, teljes népesség, teljes napon, 2024. első negyedév alapján, hírcsatornák: ATV, HÍR TV, M1)