Boris Johnson az elmúlt idők, ha nem is a legjobb, de mindenképpen a legszínesebb jelensége volt a brit politikai színpadon. Jellegzetes, leginkább szénaboglyára hasonlító szőke frizurája, keresetlen megjegyzései, csetlései-botlásai összetéveszthetetlen figurává tették.
A saját magát egyfajta modernkori Churchillként építő politikus számos ponton igyekezett hasonlítani ikonikus elődjére, ami, Boris Johnson őszinte fájdalmára, nem mindig sikerült maradéktalanul. Az exminiszterelnök most megírta memoárját, amely őt jól jellemzően az Unleashed, vagyis az Elszabadult címet kapta.
Sokan úgy gondolják, Boris Johnson a kötettel átlépett egy határt, amit nem kellett volna. Olyan történeteket tereget ki ugyanis, amelyeket itt, az Egyesült Királyságban nem szokás és nem illik.
Ilyen, hogy őszintén beszél II Erzsébet betegségéről, felfedi, hogy az idős uralkodó nem az öregkor, hanem a csontrák miatt hunyt el 2022 szeptemberében. De ír arról az először vakmerőnek, de leginkább őrültségnek tűnő tervről is, amellyel a Covid idején arra próbálta rávenni a brit különleges erőket, hogy egy rajtaütéssel rabolják el az Egyesült Királyságnak járó vakcinákat – Hollandiából.
A hadsereg illetékesei szerencsére azonnal nemet mondtak Boris Johnson ötletére. Hogy a két szövetséges NATO ország közötti fegyveres konfliktus milyen hatással lett volna a világpolitikára, látszólag nem érdekelte Johnsont, ahogy az sem, hogy stábjával következetesen megszegték a saját maguk által alkotott Covid-szabályokat.
A volt miniszterelnök azt állítja, fogalma sem volt róla, hogy ezzel törvényt sértenek, sőt, még most is úgy gondolja, nem hágták át a szabályokat. „Vannak dolgok, amiket nem lehet sértegetni, legalábbis a britek számára – ezt egy volt miniszterelnöknek illene tudnia. Ilyen a királynő emléke, és a királyi család. Ez már Harry hercegnek sem jött be, és Boris Johnsonnak sem fog.