Miközben Izraelben hivatalosan is megerősítették, hogy likvidálták Rafah közelében a Hamász gázai terrorvezérét, Jahja Szinvárt, a légierő felkészült az iráni elleni csapásra, amelyet az október 1-jei agresszió nyomán rendelt el a jeruzsálemi kormány.
Mint arról beszámoltunk, idén már másodszor intézett egyoldalú, tömeges rakétatámadást Irán Izrael ellen. A legutóbbi akcióban közel 200 ballisztikus rakétával vették célba a zsidó államot, amelyek túlnyomó többségét a légvédelmi rendszerek hatástalanítottak, de így is történtek becsapódások lakóépületekben és katonai bázisokon.
Az iráni támadásra válaszul már kijelölték a célpontokat – írta a Jerusalem Post, amely számba vette, milyen fegyverekkel intézhet Izrael válaszcsapást a teheráni rezsimre.
Az angol nyelvű izraeli lap szerint már 20 éve készül a légierő egy ilyen akcióra, amelyhez a legfejlettebb fegyvereket is felhasználhatják.
Izrael az elmúlt évtizedekben „milliárdokat fektetett be a nagy hatótávolságú rakétáktól kezdve a bunkerromboló bombákon át a speciális lőszerek kifejlesztéséig” az iráni nukleáris létesítmények elleni esetleges támadás előkészítésébe – írja a Jerusalem Post.
A tervezett támadás főpróbája lehetett a szeptemberben Jemenben, F-15-ös repülőgépek bevetésével történt támadás, amely során 1800 kilométerre lévő bázisról indították a csapást.
Egy Irán elleni támadás azonban a hasonló távolság ellenére sokkal összetettebb kihívást jelent.
Irán nukleáris létesítményei és ballisztikus rakéták bázisai mélyen a föld alatt vannak, ellentétben az olyan kevésbé védett célpontokkal, mint az olajterminálok. Emellett Irán fejlett légvédelmi rendszert működtet, amely hasonló képességekkel rendelkezik, mint az orosz S-300, és képes az Izrael által indított rakéták elfogására.
A mintegy 2000 kilométeres hatótávolságú csapásokhoz Izrael olyan vadászrepülőgépeket szerzett be, amelyek képesek két órán át repülni oda-vissza.
A Lockheed Martin kifejezetten ezekhez a repülőgépekhez fejlesztett ki speciális üzemanyagtartályokat, amelyek növelik a hatótávolságukat anélkül, hogy jelentősen befolyásolnák az aerodinamikát vagy a lopakodó képességet.
A nagy hatótávolságú támadó rakéták közül pedig olyan eszközöket vethetnek be, amelyek több száz kilométeres hatótávolsággal rendelkeznek, ami lehetővé teszi az iráni védelem hatótávolságán kívülről történő csapásokat.
Ezek a rakéták szuperszonikus sebességgel haladnak, ami csökkenti az ellenség riasztási idejét és megnehezíti az elfogási erőfeszítéseket, növelve a célba találás esélyét.
Izrael emellett rendelkezik egy hagyományos és nukleáris robbanófejjel is felszerelt felszíni-felszíni rakétarendszerrel, amely a „Jerikó” rakéták néven ismert. Annak ellenére, hogy Irán több száz ballisztikus rakétát indított Izrael felé, nem biztos, hogy Izrael ezeket a rakétákat a most tervezett csapásmérés során bevetné – írja elemzésében a Jerusalem Post.