A NASA 2022-ben indította a Double Asteroid Redirection (DART) elnevezésű misszióját, amelynek a célja az volt, hogy felmérjék, lehetséges-e eltéríteni egy aszteroidát azáltal, hogy nagy sebességgel ütköztetik egy űreszközzel.
A kiszemelt égitest, a 163 méter átmérőjű Dimorphos egy nagyobb aszteroida egyik holdja, amely elég kis tömegűnek tűnt ahhoz, hogy kockázatmentesen el lehessen mozdítani a pályájáról. Az ütközés meg is történt, miután a NASA eszköze hatalmas sebességgel becsapódott a Dimophos felszínébe.
A kozmikus biliárdjáték azonban a kutatók szerint rosszul sült el. Derek Richardson csillagász professzor, a DART-küldetés vezető kutatója szerint a becsapódás nem csak letérítette az égitestet a pályájáról, hanem az alakját is drámaian megváltoztatta.
Richardson a studyfinds.com tudományos hírportálnak elmondta, hogy „eredetileg az aszteroida holdja hamburger alakú volt, de az ütközés miatt (amerikai) focilabda alakúra nyúlt”.
„Ráadásul a Dimorphos alakjának a becsapódás okozta megváltozása valószínűleg megváltoztatta az anyaégitesttel, a Didymos aszteroidával való kölcsönhatását is” – állítja a tudós.
Richardson szerint az ütközés következtében „a Dimorphos elveszítette az egyensúlyát, kaotikus és kiszámíthatatlan forgásba kezdett”.
A kutatásvezető úgy véli, hogy akár egy évszázadig is eltarthat, amíg stabilizálódik az égitest mozgása.
Az Európai Űrügynökség is hamarosan hasonló akcióra készül. 2024 októberében indul a Héra űrmisszió ugyanehhez az aszteroida rendszerhez, hogy közelről tanulmányozza mindkét égitestet, és további részleteket tudjon meg a DART becsapódásáról.
Az egyik legfontosabb kérdés, amelyre a Hera segíthet választ adni, az, hogy a Dimorphos elég stabil-e ahhoz, hogy a jövőbeli űreszközök leszállhassanak rajta.
„Az egyik legnagyobb kérdésünk most az, hogy az egyensúlyból kilendült Dimorphos elég stabil-e ahhoz, hogy űrszondák landoljanak rajta, és további kutatási berendezéseket telepítsenek rá” – jegyzi meg Richardson.
A DART és a Héra küldetések segíteni kívánnak a tudósoknak abban, hogy finomítani tudják a védekezési stratégiákat a Földet érő esetleges aszteroida- vagy üstökösbecsapódások ellen.
„A DART olyan betekintést engedett a bonyolult gravitációs fizikába, amit laboratóriumban nem lehet elvégezni. A nullánál mindenképpen nagyobb az esélye annak, hogy egy aszteroida vagy üstökös megközelíti és veszélyezteti a bolygónkat, most azonban már van egy további védelmi vonalunk az ilyen külső fenyegetésekkel szemben” – szögezte le Richardson.