Putyin az ukrajnai harcokból frissen hazatért katonákból álló elragadtatott közönséghez fordulva „népünk egyik nagy bravúrjának” nevezte a kurszki csatában aratott döntő győzelmet.
Most, amikor Oroszország az 1943-as csata 81. évfordulójának ünneplésére készül, Kurszk ismét a hírekben szerepel – de egészen más okból.
Augusztus 6-án az ukrán erők villámcsapást hajtottak végre a régióban, falvakat foglaltak el, több száz foglyot ejtettek, és civilek tízezreit kényszerítették menekvésre. Oroszországot felkészületlenül érte az offenzíva.
Putyin hivatali ideje alatt lassan reagált a különféle válságokra, és ez idáig lekicsinyelte a támadást. Nyugtalannak tűnt a biztonsági személyzetének augusztus 12-i televíziós találkozóján Kurszkról, és megszakította az ügyvezető regionális kormányzót, aki elkezdte felsorolni az Ukrajna által elfoglalt településeket. Az elnök és tisztségviselői „helyzetnek” vagy „provokációnak” nevezték „a kurszki régió eseményeit”.
Az állami média beállt a sorba, és azt mutatta be, hogy a kitelepítettek sorban állnak segélyért vagy vért adnak, mintha a kurszki események humanitárius katasztrófa lenne, és nem a legnagyobb támadás Oroszország ellen a második világháború óta.
Putyin 24 éves kormányzása alatt az egyetlen emberként ábrázolta magát, aki garantálni tudja Oroszország biztonságát és stabilitását, de ez a kép a háború kezdete óta alaposan megkopott. Gondoljunk csak Jevgenyij Prigozsin zsoldosfőnök tavalyi lázadására, vagy arra, amikor fegyveresek megrohantak egy moszkvai koncertet és 145 embert megöltek idén márciusban.
Míg az állami tévé az olyan kudarcok ellenére, mint a kurszki bevonulás, továbbra is kiáll Putyin mellett, nehezebb felmérni kulcsfontosságú választókerületének, az orosz elitnek a véleményét.
Putyin tőlük függ – mondta az AP-nek Ekaterina Schulmann, a berlini Carnegie Russia Eurasia Center tudósa. Ők csak arra gondolnak, hogy a status quo előnyös-e a számukra vagy sem, tette hozzá Schulmann.
A háború kezdete óta az elit élete – Putyin belső köre, vezető bürokraták, biztonsági és katonai tisztviselők és üzleti vezetők – nem jobb, hanem rosszabb lett. Bár sokan meggazdagodtak a háború miatt, a nyugati szankciók miatt kevesebb lehetőségük van elkölteni a pénzüket. A kérdés, amit Putyinnal kapcsolatban feltesznek maguknak, Schulmann szerint az, hogy „az öreg még mindig eszköz-e vagy már kötelezettség”.
Nigel Gould-Davies, a londoni Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézetének főmunkatársa szerint az orosz elit „boldogtalan megfelelés” állapotában van. Elégedetlenek a status quóval – mondta –, de félnek attól, hogy ki nyerne, ha kitörne a harc a vezetésért.
Az elemzők szerint abban reménykedhetnek, hogy Putyin reakciója a kurszki eseményekre megfelel egy olyan mintának, amelyben kezdetben lassan reagál a válságra, mielőtt végül sikerül győznie.
Putyin lomhának tűnt a Wagner-vezér, Prigozsin által szított 2023. júniusi felkeléssel kapcsolatban is, ami az eddigi legkomolyabb kihívást jelentette tekintélye számára. A zendülés elfojtása után Prigozsin kezdetben szabadon maradhatott, de Schulmann szerint Putyin végül “nevetet”t utoljára, amikor a zsoldosvezér egy hónappal később életét vesztette egy még mindig rejtélyes balesetben a magánrepülőjén.
Ahogy az ukrán offenzíva a harmadik hetébe lép, Putyin igyekezett tartani magát az ütemtervéhez, sőt kétnapos azerbajdzsáni útra is indult, a válság említése nélkül. Kedden röviden utalt rá, és megígérte, hogy „küzdeni fog azok ellen, akik bűncselekményeket követnek el Kurszk régióban”.
A hazai nézeteltérések elfojtásával és a média szilárdan ellenőrzése alatt álló médiával Putyin megengedheti magának, hogy „abszolút cinikus” döntést hozzon, hogy figyelmen kívül hagyja a Kurszk régióban zajló eseményeket – mondta Schulmann.
Mindazonáltal Putyin hatalma „nem valószínű, hogy meggyengül e megaláztatás következtében” – írta kommentárjában Eugene Rumer, a Carnegie Oroszország és Eurázsia Program főmunkatársa és igazgatója. „Az egész orosz politikai és katonai intézmény bűnrészes a háborújában, és felelős ezért a katasztrófáért.”
Minél tovább tart azonban az ukrán offenzíva, az annál nagyobb katonai és politikai kihívást jelent. Oroszország a jelek szerint küzd, hogy megfelelő erőket találjon az ukrán támadás visszaverésére. Elemzők szerint tartalékokat is behívnak, hogy Oroszország elkerülje csapatok kivonását Ukrajna Donbász térségéből, ahol a moszkvai erők lassan haladnak előre. A hatóságok nagy fizetések felajánlásával, elítélt bűnözők besorolásával és külföldiek országon belüli toborzásával próbáltak minél többeket katonai szolgálatra csábítani.
Gould-Davies szerint kulcskérdés, hogy mi történik, ha az orosz elit arra a következtetésre jut, hogy a konfliktus “megnyerhetetlen, vagy ha… soha nem ér véget, amíg Putyin van hatalmon”.