Több mint 100 millióval kevesebb ember élhet Kínában, mint amennyit hivatalosan állítanak, állítja egy kínai demográfus.
A University of Wisconsin-Madison kutatója, Yi Fuxian szerint a Kína által 10 évente elvégzett népszámlálások „súlyosan túlbecsülik” a lakosság lélekszámát a hivatalos becsléseknek való megfelelés érdekében – írja a Newsweek.
Kína népessége, amelyet Peking 2023-ra 1,41 milliárdra becsült, továbbra is a második legnagyobb a világon, amelyet tavaly India előzött meg. A népességszámítással kapcsolatos kérdések azért különösen érzékenyek, mert az ország a csökkenő termékenységi ráta és az idősek számának növekedése kettős kihívásával küzd.
Sok elemző attól tart, hogy ez a tendencia hamarosan az ország gazdaságát is megrendítheti.
Kína termékenységi rátája, vagyis az egy nő életében várható születések száma a nagyvárosok növekvő megélhetési költségei és a gyermekvállalással kapcsolatos kulturális attitűdök változása közepette 1,0, ami kevesebb mint a fele a lélekszám fenntartásához szükséges mértéknek.
Ezzel Kína a szomszédos Dél-Korea (0,72), Japán (1,2) és Tajvan (0,85) szintjére süllyedt.
Yi professzor szerint a pontatlan adatok következményei „beláthatatlanok”. „Ez azt jelenti, hogy Kína több évtizedes népességszabályozási politikája teljesen téves, és az Egyesült Államok, valamint más országok Kínával kapcsolatos összes gazdasági, kül- és védelmi politikája hibás demográfiai adatokon alapul”.
A kutató idézte a kínai statisztikai hivatal korábbi jelentéseit, amelyek szerint 1991 és 2000 között mintegy 203 millió születés és 79 millió halálozás történt, így a századfordulóra 1,27 milliárdra becsülte a népesség számát.
A 2000. évi népszámlálás elmaradt, ezért a tisztviselők kampányt indítottak a „hiányzó” emberek tízmillióinak hozzáadására, így a hivatalos népesség papíron közel került az eredeti becslésekhez, mondta Yi.
De a demográfiai adatokat közelebbről megvizsgálva feltűnő eltérés mutatkozott, mondta Yi. 1991 és 2000 között mintegy 164 millió csecsemő született. A születések számbavétele, valamint a halálozások és a nettó migráció levonása után már az ezredfordulón a bejelentettnél mintegy 40 millióval kevesebb kínai volt, és a deficit azóta 100 millió fölé növekedhetett.