Időközben azonban Washington ösztönzésére és kényszerítésére a pekingi-brüsszeli kapcsolatok némi visszaesést szenvedtek el.
Joe Biden amerikai elnök Kína megfékezésére tett kísérletet, hogy erőteljesen helyreállítsa a transzatlanti kapcsolatokat, és az európai országokat egy Peking-ellenes blokkba tömörítse olyan platformokon keresztül, mint a NATO és az EU-USA csúcstalálkozók. Washington fáradhatatlan erőfeszítéseinek eredményeként olyan fórumok jöttek létre, mint az EU és az USA Kereskedelmi és Technológiai Tanácsa, amelyek a Kína-politika összehangolására szolgálnak. Ami még rosszabb, hogy a Kínával szembeni gazdasági és technológiai verseny túlzott hangsúlyozása a brüsszeli politikai döntéshozatali folyamatban, valamint az ideológiai különbségek további kihívásokat jelentettek a Kína-EU kapcsolatok számára.
Ebben az összefüggésben az EU Kínára úgy tekint, mint együttműködési partnerre, gazdasági versenytársra és rendszerszintű riválisra, ezért egyes EU-tagok „kockázatmentesítést” követelnek Pekingtől. Kína „hármas pozicionálása” ellenére, amely szerint Kína partner, versenytárs és rivális, egyre több európai ország vált pragmatikusabbá a Pekinggel való kapcsolattartásban.
Az EU pragmatikus hozzáállása nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy milyen problémákkal kell szembenéznie. Az ukrán konfliktus hátterében egyes európai országokban
az infláció és a megélhetési költségek az egekbe szöktek. Az európai kontinensen több tüntetéshullám is végigsöpört a lassú gazdasági növekedés ellen tiltakozva. A nagy gazdasági és társadalmi nyomás alatt egyre hangosabbak a „szétválasztás” elleni hangok.
Az EU vezetőinek a Kínával való kapcsolatokról tett nyilatkozatai eléggé bizonyítják pragmatikus hozzáállásukat. Olaf Scholz német kancellár például többször világossá tette,
hogy a „szétválasztás” nem áll Németország és Európa érdekében. Áprilisi kínai látogatása során Scholz egyértelművé tette, hogy Németország nem tervezi a Kínától való „leválást”. Emmanuel Macron francia elnök többször sürgette Európát, hogy nagyobb stratégiai autonómiát alakítson ki Washingtontól, hogy elkerülje annak kockázatát, hogy az európai országok „vazallusokká” váljanak. „Az európaiaknak arra a kérdésre kell válaszolniuk, hogy érdekünkben áll-e felgyorsítani (egy tajvani válságot)? Nem” – idézte Macron szavait a Politico.
Charles Michel, az Európai Tanács elnöke hangsúlyozta, hogy „teljesen világos, hogy Kínával párbeszédet kell folytatnunk, de nem azért, mert mindenben egyetértünk Kínával, hanem mert meg kell védenünk érdekeinket és elveinket”. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke korábban azt állította, hogy „a Kínával való kapcsolatunk az egyik
legbonyolultabb és legfontosabb a világon. És az, hogy hogyan kezeljük, meghatározó tényező lesz a jövőbeli gazdasági jólétünk és nemzetbiztonságunk szempontjából”. Ezek a nyilatkozatok azt jelzik, hogy annak ellenére, hogy az EU „háromszorosan pozicionálja” Kínát partnerként, versenytársként és riválisként, az EU világosan látja a Kínával
való együttműködési kapcsolatok fenntartásának fontosságát. Ennek érdekében az európai országok ahelyett, hogy Washington és Peking között állást foglalnának, saját érdekeik alapján próbálnak kölcsönhatásba lépni Kínával. Az európaiak többsége inkább stratégiai partnerként, mint riválisként tekint Kínára, és semleges akar maradni egy esetleges Washington és Peking közötti konfliktusban – derül ki az Európai Külkapcsolati Tanács 2023-ban végzett felméréséből. A felmérésben több mint 16 000 válaszadó vett részt 11 uniós országból, köztük Németországból, Franciaországból, Olaszországból, Ausztriából és Bulgáriából.
A Kína és az EU közötti kapcsolatok jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Hivatalos adatok szerint Kína és az EU továbbra is egymás második legnagyobb kereskedelmi partnere, és óránként közel 100 millió dollár értékű áru áramlik közöttük. 2022 óta a BMW, a Volkswagen, a Stellantis, a BASF és számos más nagy európai multinacionális vállalat növelte beruházásait a kínai piacon. Kína és az EU a világrendet is meghatározóan befolyásoló erők és a globális kormányzás jelentős szereplői.
Ennek fényében a Kína és Európa közötti kommunikáció javítása létfontosságú. Kína „kockázatként” való pozicionálása egyenes következménye annak, hogy Európa félreérti az
országot. A cserekapcsolatok javítása többek között a politika, a gazdaság és a kereskedelem területén segíthet Pekingnek és Brüsszelnek objektív szemszögből szemlélni egymás fejlődését és szándékait, és Hszi elnök európai látogatása egy ilyen kísérlet.
(A véleménycikk szerzője: Feng Zhongping, a CGTN aktuális ügyekkel foglalkozó szakkommentátora, a Kínai Társadalomtudományi Akadémia Európai Tanulmányok Intézetének igazgatója. A cikk a szerző véleményét tükrözi, és nem az ATV vagy a CGTN nézeteit.)