Ferenc pápa Velencébe utazott meglátogatni a Holy See’s pavilont, a Biennále kortárs művészeti show helyszínét és találkozott az emberekkel, akik részt vesznek a szervezésben. De mivel a Vatikán úgy döntött, hogy a velencei női börtönben állítja ki a tárlatot, és meghívta a rabokat, hogy működjenek együtt a művészekkel, az egész projekt sokkal összetettebb értelmet nyert, és Ferenc pápa hitét fejezte ki a művészet felemelő és egyesítő erejében, valamint abban, hogy reményt és szolidaritást kell adni a társadalom legelesettebbjeinek – írja az apnews.com
Ferenc pápa mindkét üzenetre kitért látogatása során, amely a giudeccai börtön udvarán kezdődött, ahol egyenként találkozott a női fogvatartottakkal. Miközben néhányan közülük sírtak, Ferenc arra buzdította őket, hogy a börtönben töltött időt használják fel az „erkölcsi és anyagi újjászületés” lehetőségeként.
„Paradox módon a börtönben való tartózkodás valami újnak a kezdetét jelentheti, a bennünk és másokban rejlő, eddig nem sejtett szépség újrafelfedezése révén, amelyet az a művészeti esemény szimbolizál, amelynek önök otthont adnak, és a projekt, amelyhez aktívan hozzájárulnak” – mondta az egyházfő.
Ferenc pápa ezután találkozott a művészekkel a börtön kápolnájában, amelyet Sonia Gomes brazil képzőművész mennyezetről lelógó tárgyakból álló installációja díszít. Arra buzdította a művészeket, hogy fogadják el a Biennále idei témáját, az „Idegenek mindenütt” címet, és fejezzék ki szolidaritásukat a periférián élőkkel.
A Vatikán kiállítása a Giudecca börtönt, egy korábbi, református prostituáltaknak fenntartott zárdát az idei Biennále egyik kihagyhatatlan látványosságává tette, még akkor is, ha a látogatóknak a megtekintéséhez előre kell jegyet foglalniuk és biztonsági ellenőrzésen kell átesniük. A művészvilág szokatlan kedvence lett, amely a bejáratnál Maurizio Cattelan két óriási mocskos lábat ábrázoló falfestményével fogadja a látogatókat, amely Caravaggio piszkos lábaira vagy a Ferenc pápa által minden évben nagycsütörtökön a rabokon rendszeresen végzett rituálé keretében megmosott lábakra emlékeztet.
Fotó: Maurizio Cattelan, olasz festő installációja az idei velencei biennálé bejáratánál.
A kiállításon egy rövidfilm is látható a rabok és Zoe Saldana főszereplésével, a börtön kávézójában pedig Corita Kent egykori katolikus apáca és amerikai szociális aktivista grafikái láthatók.
Ferenc pápa látogatása, amely a Szent Márk téren tartott szentmisével ért véget, az egyre ritkuló kirándulások egyikét jelentette a 87 éves pápa számára, akit egészségügyi és mozgásszervi problémák gyötörnek, amelyek miatt idén eddig még nem tett külföldi utakat.
Velence viszont annak 121 szigetével és 436 hídjával nem egy könnyű hely a találkozásra. Ferenc pápa mégis megcsinálta: helikopterrel érkezett Rómából, vízitaxival kelt át a Giudecca csatornán, majd egy mini pápamobilban érkezett a Szent Márk térre, amely a Canal Grande csatornán egy erre az alkalomra épített pontonhídon keresztül haladt át.
Az ikonikus Santa Maria della Salute bazilikánál a fiatalokkal való találkozás során Ferenc pápa elismerte a csodát, amit Velence jelent, csodálta „varázslatos szépségét” és hagyományait, mint a kelet-nyugati találkozás helyét, de figyelmeztetett arra, hogy egyre inkább sebezhető az éghajlatváltozás és az elnéptelenedés miatt.
„Velence eggyé vált a vízzel, amelyen fekszik” – mondta Ferenc. „Ennek a természetes környezetnek a gondozása és megóvása nélkül talán még a létezése is megszűnik”.
Az emelkedő tengerszint mellett süllyedő és a túlzott turizmus hatásaitól sújtott Velence egy olyan kísérlet kezdeti napjait éli, amelynek célja, hogy megpróbálja korlátozni az egynapos kirándulásokat a turisták számára.
A velencei hatóságok a múlt héten kísérleti programot indítottak, amelynek keretében a kirándulóknak a fő utazási napokon fejenként 5 eurót kell fizetniük. A cél az, hogy hosszabb tartózkodásra vagy csúcsidőn kívüli időpontokra ösztönözzék őket, hogy csökkentsék a tömeget és élhetőbbé tegyék a várost az egyre fogyatkozó számú lakosok számára.
Francesco Moraglia velencei érsek szerint az új adóprogram egy értékes kísérlet, egy lehetséges szükséges rossz, hogy Velence élhető városként maradjon meg a látogatók és a lakosok számára egyaránt.
Moraglia elmondta, hogy Ferenc pápa látogatása – az első pápa látogatás a Biennálén – üdvözlendő lépést jelentett, különösen a giudeccai börtön női lakói számára, akik idegenvezetőként és néhány műalkotás főszereplőjeként vettek részt a kiállításon.
Elismerte, hogy Velencének az évszázadok során hosszú, bonyolult, gyűlölködő-szerető kapcsolata volt a pápasággal, annak ellenére, hogy a kereszténység számára központi jelentőséggel bír.
Szent Márk – az első pápa, Szent Péter legfőbb segítője – ereklyéit itt őrzik a bazilikában, amely az egyik legfontosabb és leglátványosabb az egész kereszténységben. Több pápa is Velencéből származott. És Velence adott otthont az utolsó, Vatikánon kívül tartott konklávénak: az 1799-1800-as szavazásnak, amely a VII. pápát választotta meg.
De ezt megelőzően évszázadokon át a független Velencei Köztársaság és a pápai állam közötti kapcsolatok minden voltak, csak nem szívélyesek, mivel a két fél párbajozott az egyház feletti ellenőrzésért. A római pápák olyan tilalmakat bocsátottak ki Velence ellen, amelyek lényegében az egész területet kiátkozták. Velence azzal vágott vissza, hogy egész vallási rendeket, köztük Ferenc pápa jezsuitáit is kiutasította.
„Ez az ellentétek története, mert két vetélytárs volt annyi évszázadon át” – mondta Giovanni Maria Vian egyháztörténész, a L’Osservatore Romano vatikáni újság nyugalmazott szerkesztője, akinek családja Velencéből származik. „A pápaság mindent ellenőrizni akart, Velence pedig féltékenyen őrizte függetlenségét”.
Moraglia szerint a zavaros történelem már régen a múlté, és Velence tárt karokkal és hálával fogadta Ferenc pápát, a kultúrák közötti hídként megélt történelmének megfelelően.
„Velence történelme, Velence DNS-e – a szépség és a kultúra nyelvén túl, amely összeköt – ott van ez a történelmi jelleg, amely azt mondja, hogy Velence mindig is a találkozás helye volt” – mondta.
Ferenc pápa ennyit mondott, amikor a Szent Márk-templomban a becslések szerint 10 500 ember előtt zárta a misét.
„Velence, amely mindig is a találkozás és a kulturális csere helyszíne volt, arra hivatott, hogy a szépség mindenki számára elérhető jele legyen” – mondta Ferenc. „Kezdve a legkisebbekkel, a testvériség és a közös otthonunk iránti gondoskodás jele”.