Almudena Carracedo és Robert Bahar három és fél évig titokban dolgoztak a nők elleni erőszakról szóló dokumentumfilmen. Sem családtagjaik nem tudták, hogy mit csinálnak, sem barátaik. Filmet készítettek arról az esetről, amely 2018-ban Spanyolországban elindította a #MeToo mozgalmat, és a titoktartás volt az, amivel a legjobban megvédhették a túlélőket és a résztvevőket. Időre volt szükségük ahhoz is, hogy lassan és módszeresen felépítsenek egy olyan dokumentumfilmet, amely elég erős ahhoz, hogy valami láthatatlant – a nők elleni szexuális erőszak egyetemességét – láthatóvá tegyen, írja a Guardian.
A film középpontjában álló történet a bikafuttatásról híres pamplonai San Fermín fesztiválon kezdődött, ahol 2016-ban egy nőt szexuálisan bántalmazott öt, magát „farkasfalkának” nevező férfi.
Az eset és az azt követő per nemzetközi címlapokra került. Spanyolországban országos megdöbbenést váltott ki, és hatalmas utcai tiltakozásokhoz vezetett. A felháborodás végül a szexuális zaklatásról szóló törvény módosításához vezetett.
Mivel azonban a nyomozók, az ügyészek és a családtagok nem voltak hajlandóak nyilvánosan megszólalni az eljárás során, a televíziós talkshow-k stúdióbeszélgetésekkel töltötték ki a vákuumot, amelyek rendkívüli médiafelületet biztosítottak a védelemnek. A védőügyvédek képesek voltak elültetni a kétségek magvait az áldozattal kapcsolatban, azt sugallva, hogy hazudik, hogy valójában beleegyezett, és így még csak nem is történt bántalmazás. Ez magyarázza, hogy bár a férfiakat (akik közül az egyik rendőr volt) végül elítélték, az ügynek a „kételyekkel” átszőtt változata az, amelyik bekerült a kollektív emlékezetbe.
Ezt a narratívát szerették volna a film készítői dekonstruálni, kiszűrni a zajt, és újra megvizsgálni a túlélő szemszögéből.
Hamarosan azonban az ügy tovább fokozódott és két másik történet is bekerült a mozaikba. Egy másik szexuális támadás, amelyet a pamplonai ügyben szereplő négy férfi követett el Dél-Spanyolországban (amiért szintén elítélték őket), valamint a 20 éves Nagore Laffage meggyilkolása a San Fermín fesztiválon 2008-ban. Nagore halála arra késztette Pamplonát, hogy egy sor intézkedést vezessen be a szexuális erőszak ellen.
Először engedélyt kellett kérni az áldozatoktól és családjaiktól – a film vezérelve az volt, hogy nem árthat -, majd a bírósági vallomásaik, leveleik és egyéb anyagok, valamint 18 olyan emberrel készített interjúk alapján dolgoztak, akik belülről élték át a folyamatot. A stábnak eltökélt szándéka volt, hogy olyan filmet készítsenek, amely tiszteletteljes, szigorú, és elkerüli a szenzációhajhászást. Mindenekelőtt azt remélték, hogy ha a nézők számára egy másik nézőpontot mutatnak meg, akkor másképp érthetik meg ezt a történetet és az őket körülvevő világot.
Ahogy a mozaik formát öltött, kezdték látni a szexista hozzáállás szélességét és mélységét a médiában, az igazságszolgáltatásban és a spanyol társadalmi reakciókban, amelyek közé tartozik (nem csak Spanyolországban) a női áldozatok könyörtelen megkérdőjelezése, még az erős, egyértelmű bizonyítékok ellenére is. A Nagore meggyilkolásával vádolt férfi tárgyalása során a gyászoló édesanyát megkérdezték: „Flörtölt-e a lánya?”
A 2016-os San Fermín-ügyben a védelem megbízott egy magánnyomozót, hogy készítsen jelentést az áldozat életéről a bántalmazást követő hónapokban, hogy megpróbálja bizonyítani, hogy a lányt nem érte trauma, mert úgy tűnt, hogy „normálisan” folytatja az életét.
A „farkasfalka” ügye azonban abban különbözött a szexuális erőszak több ezer más esetétől, hogy milyen reakciót váltott ki Spanyolországban. Amikor 2018 áprilisában a férfiakat felmentették a szexuális erőszak vádja alól, és enyhébb büntetést szabtak ki rájuk a szexuális visszaélés enyhébb bűncselekménye miatt (mivel a bíróság érvelése szerint nem történt erőszak vagy fizikai megfélemlítés), egymillió nő és lány vonult az utcára „Nővérem, hiszek neked” skandálással, és a közösségi médiában a #Cuéntalo („Mondd el a történeted”) elnevezésű kampány keretében több mint 160 000 személyes tapasztalatot osztottak meg szexuális zaklatásról, szexuális visszaélésről és szexuális erőszakról.
Az ügy vízválasztó volt Spanyolországban. 2019-ben a spanyol legfelsőbb bíróság felülbírálta az alsóbb fokú bíróságokat, és nem szexuális visszaélés, hanem nemi erőszak miatt ítélte el a férfiakat, és növelte a börtönbüntetésüket. Az egész társadalomban nagy ugrás történt a hozzáállásban; hirtelen az osztálytermekben, a munkahelyeken és a családokban országszerte nyíltabban beszéltek az emberek a szexuális erőszakról. A kormány új törvényt fogadott el az úgynevezett „csak az igen jelent igent”-törvényt, amely a szexuális erőszak bűncselekményeinek központi tényezőjévé tette a beleegyezést, megszüntette a „visszaélés” bűncselekményét a törvényben, és egyéb intézkedéseket hozott az áldozatok támogatására.
A nők által a #Cuéntalo részeként megosztott beszámolók özönét tanulmányozva Almudena Carracedo arra kényszerült, hogy nőként listát készítsen a szexuális erőszak különböző fajtáiról és fokozatairól, amelyeket tinédzserkorától kezdve tapasztalt. Elmondása szerint kijózanító volt a felismerés, hogy az ő megélt tapasztalatai a bolygóméretű szexuális erőszak kontinuumán belül zajlottak. „Bármilyen csoportos helyzetben – család, munkatársak, iskolai találkozó – tudd, hogy jelen lesznek olyan nők, akik szintén átélték ezt az erőszakot”.
Robert Bahar számára, aki mindig is úgy gondolta, hogy szociális lelkiismerettel rendelkezik, és támogatja a nők jogait, ez az egész arról szólt, hogy megértette, milyen keveset értett korábban. „A szexuális erőszakról szóló több ezer beszámoló átnézése után az ember felülvizsgálja az életét, és újragondolja a tetteit, hogy lássa, hogyan tehette volna jobban. És elgondolkodsz azon, hogy vajon vannak-e olyan dolgok, amiket az anyám soha nem mondott el nekem, ami vele történt? Mi a helyzet a nővéremmel? És vajon egyedül érezték magukat? Vajon ma is így lenne?”
Mindazokat a változásokat, amelyeket a „farkasfalka” ügye kiváltott Spanyolországban, tavaly nyáron az egész világ látta és érezte a gyors közfelháborodással, amikor Luis Rubiales megragadta és szájon csókolta a labdarúgó-világbajnok Jenni Hermosót. A nők ismét a közösségi médiára vetették magukat, hogy a #SeAcabo („Vége van”) jelszót hirdessék, és újabb szexuális zaklatással és erőszakkal kapcsolatos tapasztalatokat osszanak meg.
Az egykor titkos filmet most bemutatták a spanyol mozikban, és világszerte elindult a Netflixen You Are Not Alone (Nem vagy egyedül) címmel: Fighting the Wolf Pack. Spanyolországban milliók látták, és még több millióan világszerte. A film azt üzeni, hogy bármit is tapasztaltunk, nem vagyunk egyedül, mert nők milliói éltek át ilyesmit.