Délkelet-Ukrajnában található a zaporizzsjai atomerőmű, amelyet Moszkva nem sokkal Ukrajna 2022-es megszállása után foglalt el, és az erőmű gyakran került kereszttűzbe, ami folyamatos aggodalomra ad okot a nemzetközi megfigyelők számára.
Egyesek még a Csernobilhoz hasonló nukleáris katasztrófára is figyelmeztettek.
A legutóbbi aggasztó incidens során áprilisban egy drón csapódott be az erőműbe.
Kamikaze drónok kilövése Zaporizzsja ellen „nem lehetetlen” – mondta Robert E. Kelley, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) korábbi nukleáris főfelügyelője az Euronewsnak.
Hozzáteszi azonban, hogy „tényleg kizárt, hogy ezek a dolgok” az erőmű felrobbanását okozhatnák.
A NAÜ megerősítette, hogy a legutóbbi, április 7-i incidens után nem észlelt szerkezeti károkat, bár határozottan elítélte a támadást.
Néhány korábbi, Zaporizzsját ért csapás áramkimaradással járt, technikailag ez veszélyes. Áram nélkül az atomreaktorok nem tudnak lehűlni, túlmelegednek, és felrobbanhatnak – mint Csernobilban.
De annak esélye, hogy ez ma megtörténhet, „lényegében nulla” – mondja Kelley.
„A csernobili reaktor hirtelen teljes teljesítményre kapcsolt, és a benne lévő víz a másodperc tört része alatt gőzzé változott, és egyszerűen darabokra robbantotta az épületet” – magyarázza.
„A ma épített reaktorok teljesen más szabvány szerint készülnek. A csernobili típusú reaktorok több tonna gyúlékony grafitot tartalmaznak a nukleáris reakció szabályozására, míg a zaporizzsjai nyomottvizes reaktor (PWR) nem.”
„Csernobilban a grafit kigyulladt, és napokig radioaktív izotópokat és hamut okádott a légkörbe, amíg a tüzet el nem oltották. A PWR-eknél nincs ilyen gyúlékonysági probléma, ami hatalmas előny. A víz nem ég.”
„A csernobili reaktor is egy nagy, közönséges ipari épületben volt, amelyet gőzrobbanás és hatalmas tűz pusztított el. A víznyomásos reaktorok (néhány régebbi orosz reaktor kivételével) mindig egy masszív beton- és acélkupolán belül épülnek, amelyet úgy terveztek, hogy megfékezze a gőzrobbanást, és lelassítsa a radioaktív izotópok környezetbe történő kiszivárgását.”
Úgy tűnik, több tényező is tovább csökkenti a kockázatot 1986-hoz képest.
A korábbi zaporizzsjai áramkimaradások idején az áramellátást más forrásokból, például a közeli Zaporizzsjai Szénerőműből – Ukrajna legnagyobb hőerőművéből – és dízelgenerátorokból lehetett átirányítani. Ez korlátozza a veszélyes áramkimaradások esélyét.
Minden zaporizzsjai reaktor jelenleg is áll, ellentétben a csernobili reaktorral, amely teljes mértékben működőképes volt, amikor a tragédia történt.
A moszkvai hatalomátvétel ellenére az erőmű személyzete nagyrészt a helyén maradt, csökkentve ezzel a hibás kezelés kockázatát.
„Azokat az ukrán állampolgárokat, akiket az oroszok arra kényszerítettek, hogy Zaporizzsjában maradjanak és két évig üzemeltessék ezt az erőművet, hősként kellene kezelni, és ebben a NAÜ szerepet játszhatna” – tette hozzá Kelley.
„Van egy olyan tendencia, hogy kollaboránsként akarják kezelni őket. Szerintem kitüntetést kellene kapniuk, amiért nehéz helyzetben szolgálták az országot, a poklok poklát élték át.”
Európa felkészült egy nukleáris katasztrófára?
A rövid válasz: igen.
Az EU 27 tagállamában több mint 150 reaktor működik.
Minden országnak van egy nukleáris felkészültséggel foglalkozó ügynöksége, még azoknak is, amelyeknek nincsenek reaktorai.
„A 2011-es fukusimai katasztrófa óta sokat javult a koordináció” – mondta Jan Johansson, a Svéd Sugárbiztonsági Ügynökség vészhelyzeti felkészültségi szakértője az Euronewsnak.
A nukleáris biztonsági irányelveket általában a NAÜ állapítja meg nemzetközi szinten. Európában a különböző országok biztonsági eljárásait koordináló szervezet a HERCA, míg az EMSREG az az uniós szerv, amely az egyes államokban biztosítja ezek végrehajtását.
„A HERCA Ukrajnával kapcsolatban elég aktív volt, hogy megpróbálja harmonizálni és megvitatni, hogy mi a teendő, ha Ukrajnában nukleáris baleset történne” – mondja Johansson.
Hogyan néz ki egy nukleáris incidensre adott választerv?
„A legfontosabb a felkészülés” – magyarázza Johansson.
„Bármi történjék is, még egy olvadás is, időbe telik, amíg bekövetkezik. Ha valami rosszul sül el, általában már a tényleges sugárszivárgás előtt tudunk róla.”
A lehető legrosszabb forgatókönyv – sugárzáskibocsátással járó robbanás – esetén egy öt kilométeres sugarú területet evakuálnak, ez az óvintézkedési zóna.
Amint a veszélyt észlelik, a 25 kilométeres körzetben lévő teljes lakosságot – ez a sürgős védelmi akciótervezési zóna – szirénákkal és szöveges üzenettel riasztják.
A riasztók mind az utcán, mind a lakásokban megszólalnak. Minden atomerőmű közelében lévő ház – legalábbis Svédországban – fel van szerelve egy rádióvevővel, amely veszély esetén megszólal.
25 kilométeres körzetben mindenkinek be kell húzódnia a házba. „Egy normális otthonnak még egy nagy radioaktív kibocsátás esetén is rendben kell lennie” – mondja Johansson- Akárcsak egy iskolának. Így nem kell bunkerben maradni.
Minden állampolgár rendelkezik jódtablettával is, amely megakadályozza a sugárzás pajzsmirigy általi felszívódását, így megelőzi a pajzsmirigyrák kockázatát. Ezt minden háztartás megkapja, ötévente. De hogy szükség van-e a bevételére, az a sugárszivárgás mértékétől függ.
Miután az emberek védett helyre kerültek, elengedhetetlen, hogy bekapcsolják a televíziót vagy a rádiót, vagy kövessék a hatóságokat a médiában az élő információkért.
Svédországban a helyi médiát is kiképzik az ilyen jellegű útmutatások terjesztésére.
„A következő lépések a kiszivárgott radioaktív anyag mennyiségétől, valamint a meteorológiai tényezőktől függnek” – mondja.
„Az év során többször is gyakorolunk. Úgy gondoljuk, hogy elég hatékony rendszerünk van, és a hatóságok tudják, mit kell tenniük.”