A 65 éves kancellár, Olaf Scholz a napokban a TikTokon való debütálását ünnepelte, és azt ígérte, hogy „nem fog táncolni” – írja a Politico.
Alig néhány nappal a Kínába, a TikTok hazájába tett látogatása előtt pedig kétségbeesetten próbálta meggyőzni Pekinget arról, hogy barátsággal érkezik.
És jó okkal: Scholznak szüksége van Kínára.
A következő országos választásokig alig több mint egy év van hátra, és Európa dübörgő gazdasági motorjának vezetője kifut az időből, hogy csodát tegyen, és megfordítsa kormányának a német lakosság körében elfoglalt rossz pozícióját.
Scholz szombaton kezdődő háromnapos látogatása a Középső Királyságban a leghosszabb és egyben legfontosabb külföldi útja lesz, amióta 2021 végén hivatalba lépett. A kancellár számára, akit rekordalacsony népszerűségi mutatók és egy széthulló koalíció sújt, az utazás nem csak arra ad lehetőséget, hogy bebizonyítsa, hogy van globális tekintélye, hanem arra is, hogy megmutassa a választóknak, hogy mindent megtesz Németország ipari helyzetének megőrzéséért.
Az üzlet mindenek felett
Az a tény, hogy az Egyesült Államok, Németország nagy védelmezője, nyomást gyakorol Berlinre, hogy „kockázatmentesítse” a Pekinggel való kapcsolatát, csak az egyik ok, amiért Kína olyan helynek tűnik, amelyet Scholz inkább elkerülne.
Nem is beszélve Kína emberi jogi helyzetéről. Hszi Csin-ping elnök alatt Kína tekintélyelvűvé vált, elfojtotta a hongkongi demokráciamozgalmat, és több mint 1 millió ujgurt, egy többségében muszlim kisebbséget kényszerített „átnevelő táborokba” (amelyek aggasztóan hasonlítanak a koncentrációs táborokra.)
Az ember azt várná, hogy éppen Németország legyen érzékeny egy olyan etnikai kisebbség helyzetére, amelyet arra kényszerítenek, hogy szögesdrót mögött, őrtornyokban álló fegyveres őrök fenyegető tekintete alatt éljenek – fogalmaz a Politico.
Még ha a német vezetők nem is fáradnak bele, hogy a világot a legmagasabb erkölcsi normák iránti elkötelezettségükről biztosítsák, Berlin újra és újra bebizonyította, hogy nem hajlandó feláldozni jólétét az emberi jogok, Washington biztonsági aggályai vagy akár az Európai Unió oltárán.
Vegyük Oroszországot. Németország, amely évekig figyelmen kívül hagyta a szövetségesek figyelmeztetéseit a Moszkvától való függőségével kapcsolatban, csak akkor változtatott álláspontján, amikor 2022 elején orosz tankok gördültek Kijev felé.
Út a pokolba?
A Kínába vezető út évtizedeken át aranyat ért a német exportőrök számára, ami növelte a profitjukat és fenntartotta Németország pozícióját a világ egyik vezető gazdaságaként.
Az utóbbi időben azonban ez az út inkább a pokolba vezető autópályának tűnik Peking egyre agresszívebb protekcionizmusa és keménykezű iparpolitikája közepette.
A Német Kereskedelmi Kamara által nemrégiben végzett felmérésben a német vállalatok kétharmada panaszkodott az országban folyó „tisztességtelen versenyre.”
Eközben az Európai Uniót egyre inkább frusztrálják azok a nagyvonalú támogatások, amelyeket Kína nyújt a kulcsfontosságú iparágaknak, a szélturbinagyártóktól az autógyárakig. Az Európába érkező olcsó kínai elektromosjármű-import áradata olyan mértékű nyomást gyakorol a helyi gyártókra, hogy Brüsszel már a nyáron vámok kivetését fontolgatja.
Miközben a német autóipar is nyomás alá került az olcsó import miatt, a Mercedeshez és a BMW-hez hasonló vállalatok nem szívesen támogatják Kína megbüntetését, mert attól tartanak, hogy saját üzleti érdekeik sérülnének, ha Peking – ahogyan az valószínűsíthető – megtorló intézkedéseket hozna.
Amikor a német ipar az 1980-as években először települt Kínába, a politikusok és a vezetők úgy gondolták, hogy a jövőbe fektetnek be. A jóléttel Kína liberalizálódni fog, és nyugatiasabbá, sőt demokratikusabbá válik.
Szép elmélet volt, de mint az ujgurok tanúsíthatják, a dolgok nem így alakultak.
Ehelyett Kína évtizedeket töltött azzal, hogy tanuljon a Nyugattól, és olyannyira kitermelje a technológiáját, hogy már nem függ a Németországhoz hasonló országoktól. Sajnos Németországnak viszont még mindig szüksége van Kínára.
Az olyan német vállalatok számára, mint a Siemens és a Volkswagen, amelyek 40 évvel ezelőtt kezdtek befektetni Kínában, az ország ma már globális üzleti tevékenységük egyik pillére. Csak a VW globális autóeladásainak mintegy 50 százalékát Kína adja. A VW hányatott történelme ellenére – a vállalatot a nácik alapították, és a második világháború alatt rabszolgamunkára támaszkodott – továbbra is működtet egy gyárat Hszincsiangban, ahol az ujgurokat fogva tartják. Bár a vállalatot Németországban már többször támadták azért, mert nem szállt ki, ezzel a kínai vezetés haragját kockáztatná.
Míg Németország legnagyobb vállalatai – az autógyárak és a vegyipari gyártók, mint például a BASF – vannak a leginkább kitéve Kínának, számos beszállítójuk is nagy téteket tett az országra.
„A Kínával folytatott kereskedelem jólétet hoz nekünk, és rövid távon gyakorlatilag pótolhatatlan” – mondta Moritz Schularick, a Kieli Világgazdasági Intézet elnöke.
Gazdasági bénulás
A közgazdászok és a Nemzetközi Valutaalap 2023 után a német gazdaság további stagnálására számítanak. Az export idén eddig több mint 2 százalékkal esett vissza, és a horizonton nem látszik enyhülés jele. Bár a német foglalkoztatás továbbra is robusztus, ez gyorsan megváltozhat, ha a gazdaság nem élénkül.
Miközben Németországnak a növekedési kihívások listájával kell szembenéznie, a szakképzett munkaerő krónikus hiányától kezdve a túlszabályozásig, egyes közgazdászok szerint a vállalkozások és a fogyasztók negatív hangulata a legmegnyomorítóbb.
„Olyan, mintha a német gazdaság megbénult volna” – mondta Timo Wollmerhäuser, a müncheni Ifo Intézet, Németország egyik vezető gazdasági agytrösztjének közgazdásza. „A hangulat rossz, és nagy a bizonytalanság.”
Ennek fényében Scholz kínai útja egy csipetnyi kétségbeesést hordoz. Még ha Kína meg is nyitná kapuit a nagyobb külföldi verseny előtt, és leállítaná európai árdömping gyakorlatát, a kínai gazdaság már nem a korábbi növekedési erőmű. Az ingatlanválság és a kulcsfontosságú ágazatokban tapasztalható túlkapacitás változást hoz.
Németország számára még aggasztóbb, hogy Kínának már nincs szüksége azokra a gépekre és más, magas műszaki színvonalú beruházási javakra, amelyek az elmúlt évtizedekben a német export növekedését hajtották az országba. Ez nem csak a gyengébb kereslet miatt van így; a kínai vállalatok nagyrészt felzárkóztak német versenytársaikhoz, így az ország kevésbé függ az importtól.
E tendenciák miatt egyes politikusok, különösen a Kína-kritikus zöldek, azzal érvelnek, hogy Németországnak ki kellene vonulnia Kínából. A Kieli Intézet nemrégiben készült tanulmánya szerint a Kínával való nagyobb szakítás a német gazdaságot mintegy 5 százalékkal zsugorítaná, ami a 2008-as pénzügyi válság vagy a COVID-járvány nyomán Németországban tapasztalt visszaesésnek felel meg. Más szóval, brutális lenne, de nem végzetes.
„Országunk elég rugalmas ahhoz, hogy még egy ilyen szélsőséges forgatókönyvvel is megbirkózzon” – mondta Schularick.
Scholz azonban nem engedheti meg magának, hogy Németország és Kína üzleti kapcsolatai tovább romoljanak egy olyan időszakban, amikor országa gazdasága már így is nehézségekkel küzd.
Scholz problémája az, hogy nincs hová mennie
A német ipar már most is nagymértékben befektetett az Egyesült Államokba, amely messze az ország legnagyobb exportpiaca (a német export csak az USA-ba csak 2023-ban 158 milliárd eurót tesz ki, szemben a Kínába irányuló 97 milliárd euróval). Papíron Kína (Németország legnagyobb kereskedelmi partnere, ha az exportot és az importot összevonjuk) tűnik a nagyobb növekedési potenciállal rendelkező piacnak.
Tekintettel Németország súlyos gazdasági helyzetére, Scholznak látnia kell, hogy tenni kell valamit az export fellendítése érdekében. És mivel a német vállalatok az évek során sikereket értek el Kínában, nincs is jobb hely, ahol megmutathatná a választóknak, hogy komolyan gondolja az üzletet.
Az optikán túl azonban van egy sokkal bonyolultabb számítás is. Még ha Kína jelenlegi gazdasági nehézségei átmenetinek is bizonyulnak, a Washington és Peking közötti feszültségek Tajvan és a világ biztonsága miatt nehéz helyzetbe hozzák Németországot. Az Egyesült Államok és Kína együttesen Németország kereskedelmi forgalmának közel 20 százalékát teszi ki, ami azt jelenti, hogy az ország nem engedheti meg magának, hogy bármelyiket is elveszítse.
Ez megmagyarázza azt az egyensúlyozó játékot, amelyet Scholz a kettő között próbált játszani.
Mivel Németország biztonsága az Egyesült Államoktól függ, lehet, hogy nem lesz más választása, mint engedni az amerikai nyomásnak, hogy elforduljon Kínától, ha a helyzet úgy hozza. De eddig Scholznak, akárcsak előtte Angela Merkelnek, sikerült zsonglőrködnie a két kapcsolat között.
Ez a siker részben Berlin hamis ígéreteinek köszönhető. Amikor például az Egyesült Államok nyomást gyakorolt Németországra, hogy tiltsa meg a kínai tulajdonú Huawei-nek, hogy felszereléseket szállítson Németország modern mobiltelefon-hálózataihoz, Berlin ellenállt, miközben beleegyezett, hogy alaposan megvizsgálja a helyzetet. Öt évvel később Németország még mindig vizsgálódik. A Huawei eközben ugyanolyan aktív, mint valaha.
„A szövetségi kormány a Kínával való gazdasági kapcsolatok kockázatmentesítésén dolgozik” – derült ki tavaly egy, a kormány megbízásából készült, „Kína-stratégia” című jelentésből.
Németország ipara nemhogy nem csökkentette a Kínával való kapcsolatát, hanem még inkább fokozta azt. A Kínába irányuló német közvetlen befektetések 2023-ban rekordot jelentő, közel 12 milliárd eurót értek el. A németek 2021 és 2023 között többet fektettek be Kínában, mint a 2015 és 2020 közötti ötéves időszakban – derül ki az IW Köln, egy vezető közgazdasági intézet adataiból.
Scholz három városba – Sanghajba, Pekingbe és a 30 milliós Csungkingba, ahol több száz német vállalat működik – tervez látogatást.
Scholz utazásának csúcspontja kedden lesz, amikor is hosszasan fogadja őt Hszi elnök.
Németország a csökkenő gazdasági pozíciója ellenére továbbra is kulcsfontosságú Kína számára, egyrészt az EU-ban betöltött súlya, másrészt az USA-hoz fűződő szoros kapcsolatai miatt. Donald Trump jövő évi visszatérése a Fehér Házba arany lehetőséget kínálna Hszinek, hogy szorosabb gazdasági kapcsolatok ígéretével udvaroljon Berlin számára.