Régészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy az ősi dél-amerikai emberi társadalmak olyannyira tisztelték a rókákat, hogy sokszor maguk mellé temettették őket.
A tudósokat meglepte, hogy az argentínai Patagóniában egy 1500 évvel ezelőtti emberi sírba temetett rókát találtak.
Szerintük a legvalószínűbb magyarázat az, hogy a róka nagyra becsült társ vagy háziállat volt – közölte a BBC.
A DNS-elemzés azt mutatja, hogy az állat együtt étkezett az őskori vadászó-gyűjtögetőkkel, és a tábor belső köréhez tartozott.
Ugyanebből a fajból származó rókát találtak egy sokkal régebbi sírban Argentína egy másik részén közel egy évtizeddel ezelőtt. Ez is háziállat lehetett.
„Ez egy nagyon ritka lelet, hogy ilyen rókát találtunk, amely a jelek szerint szoros kapcsolatban állt a vadászó-gyűjtögető társadalom egyedeivel”
– mondta Dr. Ophélie Lebrasseur, az Oxfordi Egyetem munkatársa.
„Szerintem ez több volt, mint szimbolikus; tényleg úgy gondolom, hogy társas kapcsolatról volt szó”.
A rókát az argentínai Cañada Seca temetkezési helyén találták, amelyet egykor vadászó-gyűjtögető csoportok laktak.
Az állat csontjainak vizsgálata során kiderült, hogy a Dusicyon avus nevű fajhoz tartozott, amely már rég kihalt.
Argentína és Peru területén ősi emberi temetkezési helyeken vadrókák fogait találták meg, ami arra utal, hogy az állatnak szimbolikus jelentősége is volt valamikor.
Egy emberi sírban talált, majdnem teljes rókacsontváz azonban rendkívül ritka a világ régészeti feljegyzéseiben.
A Dusicyon avus tudományos névre hallgató róka közepes méretű, 10-15 kg súlyú volt. Néhány száz évvel azután halt ki, hogy a házi kutyák megérkeztek Patagóniába.
A kutatást az argentínai Mendozában található Evolúciós Intézet munkatársával, Dr. Cinthia Abbonával együttműködve végezték, és a RoyalSociety Open Science című folyóiratban tették közzé.