A támogatók szerint a nemzetközi beáramlás pénzügyi fellendülést jelent, és bátorítandó dolog, ellenzőik azonban nem ilyen kedvesek.
A 25 éves dél-afrikai online tartalomkészítő, Az’emahle Dyubeni szerint a város egy „digitális nomád járvánnyal” néz szembe, amely felhajtja a lakhatási és egyéb költségeket – írja a BBC.
Dyubeni egész életében a gyönyörű tengerparti városban élt, és azt mondta, hogy a koronavírus-járvány óta jelentősen megnőtt a távmunkások száma, akik főleg Nyugatról érkeznek. Bár hivatalos adatok nem léteznek, nem ő az egyetlen, aki a változást észleli.
„Amikor bemegyek egy kávézóba, német, francia, holland és amerikai akcentust hallok”
– mesélte a BBC-nek, és élénk képet fest Fokváros új munkaerejének nemzetközi hangulatáról.
Ha csak egy tisztességes internetkapcsolatra van szükségük, akkor miért ne telepedhetnének le a digitális nomádok világ egyik legfestőibb városában?
A magát digitális vállalkozóként leíró Marley Rose Harris egy TikTok-videóban a „világ legvarázslatosabb helyének” nevezi a várost.
Jelenleg sokan közülük, akik például szövegírással vagy digitális tartalomkészítéssel foglalkoznak, legfeljebb 90 napig élhetnek az országban és dolgozhatnak egy külföldi cégnek, bár az idő állampolgárságtól függően változik.
„Fokváros ideális célpont a digitális nomádok számára, akik a turizmus és a munka szempontjait szeretnék ötvözni mindennapi tevékenységükkel”
– jelentette ki James Vos tanácsnok, aki a város gazdasági növekedéssel foglalkozó bizottságának tagja.
Hozzátette, a kutatások azt mutatják, hogy ezek a dolgozó látogatók tartózkodásuk alatt sok, nagyon szükséges pénzt – fejenként körülbelül 2700 dollárt – hoznak be az országba.
A nemzeti kormány is felfigyelt erre.
Februárban Cyril Ramaphosa elnök bejelentett egy távmunkavízumra vonatkozó javaslatot, amely „az úgynevezett digitális nomádok számára lenne elérhető, akik gyakorlatilag a világ bármely pontjáról képesek dolgozni”, és akiket külföldi szervezetek alkalmaznak.
A részleteket azonban nem közölték eddig.
Amelie Satzger, a 29 éves németországi fotós az elmúlt két évben kétszer is élt digitális nomádként Fokvárosban, és üdvözli a különleges vízum ötletét.
Német útlevelével legfeljebb három hónapig tartózkodhat és dolgozhat Dél-Afrikában, lengyel barátja útlevele azonban csak 30 napig engedi ugyanezt.
Reméli, hogy a javasolt vízum több olyan embernek segít majd, akik hosszabb ideig szeretnének Fokvárosban dolgozni.
Satzger kiemelte, hogy a meleg időjárás, a közösség és a Németországhoz képest alacsony megélhetési költségek miatt akart visszatérni. Mint mondta, euróval könnyebben meg lehet élni a városban.
A dél-afrikai árak emelkedése ellenére a külföldi valutában történő fizetés gyakran azt jelenti, hogy a pénz többet ér.
„Fokváros nagy város, de ugyanakkor eléggé intim is. Nem túl őrült” – fogalmazott.
Satzger különböző WhatsApp-csoportokhoz csatlakozott más digitális nomádokkal együtt, akik szabadidejükben együtt búvárkodnak, túráznak és szörföznek.
Sok dél-afrikai barátra is szert tett, akikkel a meditációs csoportján keresztül ismerkedett meg.
„Amikor visszajövök, az emberek izgatottan várják, hogy láthassanak” – hangsúlyozta.
Sok fokvárosi azonban nem így gondolja, a közösségi médiában, többek között a TikTok-on található videókban és az X-en (korábban Twitter) található kommentekben megjelenő panaszok mennyiségéből ítélve.
Dyubeni elmondta, hogy kiárusítják a várost, ahol egész életét töltötte. Attól tart, hogy soha nem tudja majd megengedni magának, hogy elköltözzön a szüleitől, és egyedül éljen, ahogy mindig is remélte.
Fokvárosban túl sokan vadásznak túl kevés ingatlanra, és a bérleti díjak itt a legmagasabbak az országban. Az átlagos bérleti díj havi 540 dollár körül van, és az árak 2022 és 2023 között 4 százalékkal emelkedtek a PayProp dél-afrikai ingatlanoldal szerint.
„Ezek a digitális nomádok teszik élhetetlenné Fokvárost”
– sóhajtott fel.
Grant Smee, egy fokvárosi bérbeadó ügynök a BBC-nek elmondta, hogy „jelentősen megugrott a három-hat hónapos albérleteket kereső külföldiek száma”, ami a távmunkások számának növekedését jelzi.
Szerinte ez egyre nagyobb aggodalomra ad okot a helyiek számára, mivel egyre inkább kiszorulnak a lakáspiacról.
Smee szerint a külföldieknek nagyobb hatalmuk van, mint a helyieknek, mivel a bérbeadóknak a kért árnál magasabb bérleti díjat tudnak ajánlani, vagy néhány hónapra előre fizetnek – amit sok dél-afrikai nem engedhet meg magának.
Satzger azt mondta, megérti a sok helyi lakos frusztrációját, mivel úgy látja, hogy a városban egyre kevesebb a lakás.
Smee bérbeadási szakértő szerint, ha bevezetik a javasolt digitális nomád vízumot, az tovább ronthatja a lakhatási helyzetet.
A városvezetés ígéretet tett a helyi közösségek védelmére.
Smee azonban úgy véli, hogy a városi hatóságnak egy lépéssel tovább kellene lépnie, és bérleti díj-ellenőrzést kellene bevezetnie, bár megérti, hogy a legtöbb bérbeadó ezt ellenezné.
Elismeri, hogy a lakbérek felső korlátozása „szélsőséges megoldás, de egyre világosabbá válik, hogy további szabályozásra van szükség a helyiek érdekeinek védelmében”.
Dyubeni rámutat arra is, hogy szerinte kettős mércét alkalmaznak abban az elképzelésben, hogy speciális digitális nomád vízumot hoznának létre a főként Európából és Észak-Amerikából érkező látogatók számára.
Az afrikai kontinens többi részéből érkező bevándorlókra néha gyanakvással tekintenek, és a bevándorlás szintje a jövő hónapban esedékes általános választások előtt fontos kérdéssé vált.
„Felmerül a kérdés, hogy ki a fontosabb – az afrikaiak vagy az európaiak?” – tette fel a kérdést Dyubeni.
De bár sok helybéli morgolódása folytatódik, kevés jel utal arra, hogy a helyi szabályok megváltoznának, és az Anyavárosnak is nevezett hely szépsége továbbra is vonzza a digitális nomádokat a partjaira.