Amikor az orosz katonák megölték Ludmila férjét, az asszony kénytelen volt őt pokrócba burkolni és eltemetni a kertjük hátsó részében. Ezután a lányával együtt elmenekült Bucsából. Ez 2022 márciusában történt.
Két évvel később Ludmila végre márvány sírkövet állíttatott Valerij sírjára a férfi fényképével. Miután Bucsa felszabadult, sikerült elérnie, hogy a helyi temetőben rendesen újratemessék a férjét. A házaspár házát, amely a harcokban elpusztult, lassan újjáépítik. Ludmila élénk színű virágokat ültetett az udvarra. De amikor a ház elkészül, egyedül fog ott élni – írja a BBC.
Az építkezés része azoknak az erőfeszítéseknek, amelyekkel Bucsát próbálják helyreállítani a visszavonuló orosz katonák által hátrahagyott romokból. Amikor az ukrán erők visszafoglalták a várost, a Yablunska utcában szétszórt holttesteket találtak, ahol lelőtték őket. Ez volt az első alkalom, hogy a külvilág tudomást szerzett arról, milyen borzalmakat élt át Bucsa a 33 napos orosz megszállás alatt.
„Erkölcsi kötelességünk támogatni az abban az utcában élő családokat, mert több mint 70 civilt brutálisan megöltek és megkínoztak ott”
– magyarázta a polgármester, Anatolij Fedoruk.
A Yablunska utcát és környékét megtisztították, kicsinosították és néhány helyen újjáépítették. Az oroszok azonban „szinte minden udvart vagy házat” elfoglaltak a polgármester szerint, aki a helyreállítás teljes költségét 1,6 milliárd euróra becsüli. „Természetesen nincs meg ez az összeg. De mindent megteszünk, amit csak tudunk, hogy az emberek visszaköltözhessenek a házaikba”.
A Jablunska utcától néhány lépésre, Ludmila új otthona még mindig csak egy alap. Az építők azt ígérték, hogy nyárra befejezik, de Ludmila napok óta nem látta őket. A két éve hajléktalan, alig várja, hogy beköltözhessen.
„Próbálok megbirkózni a helyzettel, de magas a vérnyomásom, ami a háború előtt soha nem volt” – mondta „Szívvizsgálatokra járok, a problémák jelei mutatkoznak. Mindez a stressztől van. Az emlékek miatt”.
Az udvaron még mindig alkoholos üvegek és a katonai élelmiszercsomagok csomagolópapírjai vannak felhalmozva Azoknak a férfiaknak a szemete volt, akik fejbe lőtték Ludmila férjét, amikor az egy pillanatra felbukkant a pincéből, ahol a házaspár bujkált. Valerij holttestét még aznap este megtalálta, arccal lefelé a verandán.
A nyomozás még mindig folyamatban van, egyike a több száz bucsai háborús bűnökkel gyanúsított ügynek. Ludmilát nemrég hívta be a rendőrség, ugyanis új kamerafelvételeket találtak, és azt remélték a hatóságok, hogy az asszony segíthet azonosítani a filmeken szereplő katonákat.
„Talán távollétükben vádat emelhetnek ellenük. Tudom, hogy Oroszország soha nem fogja átadni őket” – tette hozzá Ludmila, aki reálisan látja annak esélyét, hogy bárkit is felelősségre vonnak a gyilkosságért. „Én személy szerint legszívesebben torkon ragadnám őket, és megkérdezném, hogy miért kellett idejönniük” – mondta hirtelen felindulásból. „Szemétládák”.
A Szent András-templom fehér falai mögött, ahol a megszállás alatt sokakat tömegsírba temettek, most egy fémtáblákból álló emlékfal áll. Eddig 509 név szerepel rajta. Néhány négyzet még üres, mert a városi temetőben több mint 100 azonosítatlan holttest van, amelyeket Bucsa-szerte sekély sírokból ástak ki és temettek újra. Először DNS-mintákat vettek, abban a reményben, hogy egyszer majd valaki megkeresi őket.
Az emlékfal többi tábláján nincs halálozási dátum – csak március hónap, amikor Bucsa orosz megszállás alatt állt.
Szemben egy tábla, amely a még mindig eltűnt emberek tucatjait sorolja fel. A nevek között van Bogdan Kosztarenko is. A férfit orosz katonák vitték el, és a felesége, Natalia attól tartott, hogy ő is a halottak között lehet. De nem így volt.
Hónapokig tartó keresés után végül egy oroszországi börtönben találta meg Bogdant. „Fehéroroszországba vitték, majd a brjanszki [oroszországi] kettes számú fogdába” – emelte ki Natalia. Más ukránok révén, akiket orosz hadifoglyokra cseréltek, megtudta, hogy a férfit ezután a Moszkvától délre fekvő Tulában lévő létesítménybe szállították.
Oroszország hivatalosan megerősítette, hogy fogoly, de nekem a saját kapcsolataim révén kellett megtalálnom” – hangsúlyozta. „Egyszerűen vissza kellene adniuk a civileket, de nem teszik”.
Bogdan 2019-ben vonult vissza a hadseregtől poszttraumás stressz-szindrómával. Civil fogolyként Natalia attól tart, hogy kevés az esélye a cserére, mivel eddig csak néhány tucat nem harcolót adtak vissza. „Sok bucsai civil tűnt el – olyanok, akikről tudjuk, hogy börtönben vannak, de az oroszok nem erősítették meg. Legalább Bogdánt hivatalosan elismerték”.
Natalia nem hallott semmit közvetlenül a férjéről, mióta elvitték. De másoktól, akiket Brjanszkban tartottak fogva, tudja, hogy megkínozták őket. „Azt mondják, nagyon kemény volt – nem adtak nekik enni, csúnyán megverték őket, többek között áramütéssel és csövekkel kínozták őket” – mesélte. „Most már nem tudom, mi mást tehetnék. Nem tudom elérni, hogy kiszabadítsák. Nem találok rá módot”.
Natalia maga is orosz etnikumú. Mindkét szülője abból az országból származik, ahol jelenleg a férjét illegálisan fogva tartják, és ahol azzal vádolják, hogy bántalmazta őt. Vlagyimir Putyin az olyan embereket, mint Natalia, használta ürügyként Ukrajna lerohanására. Azt állította, hogy meg kell menteni őket a kijevi „náci” kormány brutális bánásmódjától.
Bucsa Bucha háború előtti lakosságának nagy része visszatért, köztük sokan olyanok is, akik menekültként hagyták el Ukrajnát. De Natalia aggódik, hogy a dolgok ismét rosszabbra fordulhatnak. „Látod, mire készül Putyin, Ukrajnát hibáztatja a moszkvai terrortámadásért” – mondta, utalva a múlt hónapban a Crocus City Hall koncerthelyszín ellen elkövetett támadásra. „Szerintem teljes háborút akar. Teljes mozgósítást”.
A város túloldalán Ludmila is aggódik, különösen az utóbbi időben megszaporodott orosz rakétacsapások miatt. Folyamatosan látogatja a házát, hogy ellenőrizze, hogyan haladnak a munkálatok, és hogy közelebb kerüljön a megszállás előtti emlékeihez. Megeteti Murkát, a kóbor macskát, amelyet Valerij egykor szeretett fényképezni. A kertészkedés eltereli a figyelmét.
„Ilyen romok vannak, szerte Ukrajnában! Itt, Bucsában ezeket újjáépítik, ami nagy öröm. De nincs béke, nincs stabilitás”.
Elindult a Naphire.hu YouTube-csatornája, iratkozzon fel a legfrissebb videóinkért!