Az orosz hatóságok agresszívan hangoztatják, hogy Ukrajna és a Nyugat áll a múlt hónapban a Moszkva közelében található Crocus City Hall koncertteremben elkövetett mészárlás mögött, amelynek 145 halálos áldozata volt.
Az Iszlám Állam csoport gyorsan magára vállalta a támadást. Nem sokkal azután azonban, hogy a feltételezett fegyvereseket őrizetbe vették, Vlagyimir Putyin elnök ukrán kapcsolatra utalt – írja a BBC.
A hétvégén az orosz állami televízió kihallgatási videókat sugárzott a négy gyanúsítottról, akik mindannyian tádzsikisztáni állampolgárok. Az egyik férfi azt mondta a kamerába, hogy a támadás utáni terv az volt, hogy „Kijev felé indulnak”.
Ezeket a kijelentéseket azonban rendkívül óvatosan kell kezelni. A letartóztatásukat követő bírósági tárgyaláson a férfiakon ugyanis a kínzás jeleit lehetett látni.
A riportot bemutató orosz televíziós tudósító a továbbiakban egy sor furcsa állítást tett:
„A terrortámadás után nyugati források és számos orosz külföldi ügynök elkezdte áthelyezni a hangsúlyt az ukrán kapcsolatról kizárólag az Iszlám Államra”.
Oroszországban sok Kreml-kritikust „külföldi ügynöknek” neveznek, mert állítólag külföldről kaptak támogatást, vagy csak egyszerűen „külföldi befolyás alatt állónak” minősítik őket.
A „fókusz áthelyezése” az ISIS-re aligha volt meglepő.
A csoport nemcsak bejelentette, hogy ő áll a támadás mögött, hanem videót is közzétett a lövöldözésről.
Ezzel szemben Ukrajna tagadta, hogy bármi köze lenne a támadáshoz. Ráadásul Amerika és állítólag Irán is figyelmeztette Moszkvát az orosz földön elkövetett lehetséges támadásokra.
Az orosz állami televízió 13 perces riportjában nem tett említést az ISIS felelősségvállalásáról.
Majd az újságíró részéről elhangzott az a vád is, hogy a nyugati média „jobban szimpatizált azokkal, akik végrehajtották a több mint 140 védtelen ember életét követelő terrortámadást, mint az áldozatokkal…”
Az orosz külügyminisztérium a Telegram-csatornáján közzétett közleményében azt állította, hogy Nyugaton „szigorú utasítás van arra, hogy a médiában ne számoljanak be a tragédia valódi mértékéről – nem beszélve a terrortámadás áldozatainak számáról, a halott gyerekekről”.
„Az emberiesség és az orosz nép iránti együttérzés demonstrációi nem engedélyezettek”.
A valóság az, hogy a nemzetközi médiaszervezetek széles körben beszámoltak a Crocus City Hallban történt tömeges lövöldözés és tűzvész pusztító következményeiről.
Ami az együttérzést illeti, számos nyugati diplomata látogatott el az orosz külügyminisztériumba, hogy aláírjon egy részvétnyilvánító nyilatkozatot, később pedig virágokat helyeztek el az áldozatokért a Crocus City Hall előtt.
Ez viszont nem akadályozta meg az orosz tisztviselőket abban, hogy Ukrajnát és a Nyugatot hibáztassák.
Alekszandr Bortnyikov, az FSZB biztonsági szolgálatának vezetője az orosz televíziónak nyilatkozva úgy fogalmazott,
„úgy véljük, hogy az akciót maguk az iszlamista radikálisok készítették elő, és a nyugati különleges szolgálatok segítették őket. Ukrajna különleges szolgálatainak közvetlen köze van ehhez”.
Putyin elnök a múlt héten azt állította, hogy „Oroszország nem lehet az iszlám fundamentalisták terrortámadásainak célpontja. Mi olyan ország vagyunk, amely egyedülálló példát mutat a vallások közötti harmóniára, a vallások és etnikumok közötti egységre”.
Miért akarja tehát az orosz vezetés látszólag eltökélten Ukrajnára és a Nyugatra kenni a hatalmas emberveszteséget?
Ne változtassuk meg az ellenséget!
Amióta a Kreml teljes körűen lerohanta szomszédját, az oroszokkal elhitették, hogy fő ellenfeleik Ukrajna és a „kollektív Nyugat”.
Ezt az üzenetet az itteni hatóságok nem hajlandóak megváltoztatni. Végül is, ha az orosz közvélemény arra a következtetésre jutna, hogy a radikális iszlám nagyobb veszélyt jelent a biztonságukra, mint az ukrán kormány vagy a nyugati vezetők, akkor elgondolkodhatnának azon, hogy Moszkva miért nem erre a konkrét fenyegetésre összpontosít, és miért választotta ehelyett az Ukrajna elleni harcot.
Figyelemelterelés
A múlt hónapban Putyin elnök nyilvánosan elutasította az amerikai nagykövetség figyelmeztetését, miszerint „küszöbön áll” egy szélsőségesek által elkövetett támadás.
A terrorriadót „nyílt zsarolásnak” nevezte, amelynek szerinte „az a szándéka, hogy megfélemlítsék és destabilizálják társadalmunkat”. A Crocus City Hall koncertterem elleni támadás napokkal később be is következett.
Amerikai tisztviselők később világossá tették, hogy az orosz hatóságokkal megosztott hírszerzési információk „konkrétak, időszerűek és hitelesek” voltak. Kijev és a Nyugat hibáztatása pedig kísérlet lehet arra, hogy elterelje a figyelmet arról a kérdésről, hogy milyen információkat adtak át, és hogy az orosz hatóságok hogyan cselekedtek ezek alapján.
Eszkalációs ürügy
Annak állítása, hogy Kijevnek és a Nyugatnak köze van a támadáshoz, ürügyet ad Moszkvának az ukrajnai háború jövőbeni eszkalációjához – ha úgy dönt, hogy szüksége van rá.
Egyes kommentátorok azonban arra figyelmeztetik az orosz hatóságokat, hogy egy politikai rendszer számára végzetes hibának bizonyulhat a rossz ellenség azonosítása.
„Az ilyen típusú rendszerek általában így halnak meg” – véli Vlagyimir Pasztuhov politológus, a University College London tiszteletbeli tudományos főmunkatársa.
„Koncentrálnak valakire, akit fő ellenségnek tekintenek, és nem veszik észre a valódi ellenséget valahol máshol. Egyelőre [a hatóságok] Ukrajnára, a Nyugatra, a liberálisokra koncentrálnak. És ki fogják nyitni a hátsó ajtót. A hátsó ajtón keresztül jön majd az igazi veszély”.