Nagyvilág

Európa új energetikai kockázata: Oroszország cseréje Amerikára?

ATV.hu
Hirdetés
Kapcsolódó cikkek
síhamaszTrumpStrabag
Hirdetés
Hirdetés

Az EU az orosz energiát nagyrészt amerikai importtal helyettesítette, miután Moszkva háborút indított Ukrajna ellen. Most azonban egyre inkább felmerül a kérdés: túlságosan függ-e Európa Amerikától?

Hirdetés

„Texas két dologról ismert: a barbecue-ról és a gázról” – mondja John Beard texasi, port arthuri lakos.

Az állam Amerika legnagyobb cseppfolyósított földgáz (LNG) termelője, amelynek nagy részét Európába szállítják. Az EU számára aggasztó, hogy ez az ország egyben a kiindulópontja annak a növekvő tiltakozó mozgalomnak, amely arra kényszeríti Washingtont, hogy az éghajlat megóvása érdekében állítsa le ezt az exportot – írja a politico.eu.

A novemberi szoros választások előtt Joe Biden amerikai elnök ideiglenes szünetet rendelt el az új LNG-projektek engedélyezésére, és ezzel gyakorlatilag befagyasztotta az ország exportinfrastruktúrájának bővítését, ezzel is üzenve az éghajlatvédelemmel foglalkozó szavazóknak.

Míg a zöld csoportok dicsérték a döntést, az európaiak egyre jobban aggódnak az ellátás szűkülése és az áremelkedés miatt. Az EU 2022-ben nagy tétet tett az amerikai cseppfolyósított földgázra, miután elzárkózott az olcsó orosz energiától, amelyre évekig támaszkodott. Milliárdokat költött az LNG-infrastruktúrára, és számos új szerződést kötött.

Ezeket a döntéseket most megkérdőjelezik: vajon Európa az Oroszországra való támaszkodását elcserélte-e egy nem megbízható Amerikára való támaszkodásra? Az Egyesült Államok jelenleg az LNG közel 50 százalékát biztosítja Európának, és az LNG megelőzte a vezetékes gázt, mint legfontosabb ellátási forrást.

„Miután Európa megtapasztalta, hogy milyen veszélyeket rejt, ha az energiaellátás biztonsága túlságosan egy forrástól függ, tanulnia kell a múlt hibáiból, és el kell kerülnie, hogy túlzottan függővé váljon az Egyesült Államoktól” – figyelmeztetett Ana Maria Jaller-Makarewicz, az Institute for Energy Economics and Financial Analysis elemzője egy nemrégiben készült jelentésében, amely szerint Európa LNG-kereslete még mindig növekszik.

A víz túloldalán

Oroszország két évvel ezelőtti teljes körű ukrajnai inváziójának kezdete óta az EU és az Egyesült Királyság versenyt futott, hogy a moszkvai gázt – amelyet nagyrészt a kontinensen átvezető csővezetékeken keresztül szállítottak – amerikai, tengeri LNG-szállításokkal helyettesítse.

Ma már nem Szibéria, hanem Port Arthur fűti az európai otthonokat és a nagy energiaigényű iparágakat, és ez a váltás a lap szerint megakadályozta a katasztrófát, amikor Oroszország elzárta a csapokat.

Ezért Biden döntése az LNG-kibocsátás potenciális csökkentéséről felzaklatta az európai ipart, még akkor is, ha a szünet – ha a választások után meghosszabbodik – csak 10-15 év múlva lenne érezhető. Az EuroGas kereskedelmi szövetség a Fehér Háznak küldött levelében sürgette a fordulatot, és arra figyelmeztetett, hogy visszatérnek „az orosz kínálat csökkenése által okozott rekordmagas árak.”

A háború kitörése után az európai cégek gyorsan bővítették kikötői infrastruktúrájukat, és újragázosító üzemeket építettek – amelyek a folyékony gázt visszaalakítják használható formába -, tervezve a hosszú távú importot az Egyesült Államokból.

A vállalatok emellett rengeteg rövid távú LNG-szerződést kötöttek amerikai cégekkel – ez rugalmasságot biztosít a megújuló energiaforrások elterjedésével, de megnehezíti az alacsony árak biztosítását és azt, hogy öt vagy tíz év múlva honnan fog érkezni az energia.

„Nem vagyunk optimisták, de azt mondanám, hogy a két évvel ezelőttihez képest legalább semleges állapotban vagyunk” – mondta Torben Brabo, a Gas Infrastructure Europe elnöke, aki az üzemeltetőket és az ipart képviseli a kontinensen. „Ha megbízható ellátást akarunk az Egyesült Államokból, el kell fogadnunk néhány középtávú szerződést.”

A múlt hónapban Houstonban egy nagy olaj- és gázipari konferencián az energetikai cégek vezetői, köztük John Ardill, az ExxonMobil alelnöke, akinek cége gázfúrásokat akar kezdeni a Földközi-tenger keleti részén, arra figyelmeztették Európát, hogy önellátóbbá kell válnia.

„A cseppfolyósított földgáz átirányítása és a [visszagázosító] terminálok építése nem jelent hosszú távú megoldást” – mondta az alelnök.

Megszabadulni a gáztól?

Az európai éghajlatvédelmi aktivisták szembesülnek azzal a felhívással, hogy az energiaágazatnak több amerikai cseppfolyósított földgázt kellene beszereznie, és fokozni kellene a helyi földgáztermelést, de az aktivisták szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy valóban szükség van-e bármelyik lehetőségre.

„Látjuk az iparági felháborodást, de úgy gondoljuk, hogy ez túlzás” – mondta Esther Bollendorff, a Climate Action Network Europe gázpolitikai szakértője.

Bollendorff szerint Európa „tektonikus változáson” ment keresztül Oroszország inváziója óta, és megjegyezte, hogy az EU átlagos gázfogyasztása mintegy ötödével csökkent. Hozzátette, hogy eközben az EU folyamatosan növeli a megújuló energiaforrásokból származó energiát, és 2030-ig további 30 százalékkal kívánja csökkenteni a gázfogyasztását.

„De 2022 óta nyolc új vagy kibővített LNG-terminál üzembe helyezése is folyamatban van” – mondta. „Túlkapacitás van és valószínű, hogy ezek megfeneklett eszközök lesznek, mivel a meglévő kapacitások kihasználtsága ma kevesebb mint 60 százalékos.”

Nicolás González Casares, a spanyol kormányzó szocialista párt – amely felügyelte a jelentős új LNG-infrastruktúra kiépítését – európai parlamenti képviselője, az Európai Parlament energiaügyi bizottságának tagja szerint a bővítés „nem hiba”, mert „szükségünk volt erre az energiára, és az Oroszországtól való függőségünk olyan erős volt, hogy ebben a két évben nem mondhatunk nemet az LNG-re.”

Hozzátette azonban, hogy most a gáz megújuló energiaforrásokkal való helyettesítésének kellene prioritást élveznie: „Nem igazán akarjuk ezt az üzletet. A mi üzletünk az, hogy tiszta energia legyen itt Spanyolországban és Európában is.”

Az ipar képviselői óva intenek attól, hogy túl gyorsan hagyjuk magunk mögött a fosszilis tüzelőanyagokat. Ragaszkodnak ahhoz, hogy még az EU gázcsökkentési tervei alapján is szükség van további LNG-ellátás biztosítására, különösen a moszkvai exporttól való megválásra irányuló nyomás miatt.

A számok vegyes képet festenek. Az európai gázkereslet az Energiagazdasági és Pénzügyi Elemző Intézet szerint tavaly rekordalacsony szintre esett az évtizedben. A visszaesést azonban elsősorban három ország okozta: Németország, Olaszország és az Egyesült Királyság. Összességében az európai LNG-kereslet 2025-ig nem éri el a csúcspontját – állapította meg az intézet.

Eközben a gázipar azzal érvel, hogy az extra LNG-beruházások nem korlátozzák Európát az amerikai szállításokra. Olyan termelőktől is kaphatna LNG-t, mint Norvégia és Katar – mondta Brabo, a Gas Infrastructure Europe vezetője. Hozzátette, hogy a kikötőket később akár kevésbé szén-dioxid-intenzív üzemanyagokra is át lehetne alakítani.

„Azonnal felhasználható biometán és zöld hidrogén előállítására” – mondta Brabo.

Változás az irányításban: az EU egyelőre kimarad a küzdelemből

„Mint minden hipotetikus forgatókönyv esetében, nem fogunk spekulálni a termelés vagy az EU-ba irányuló szállítások esetleges amerikai csökkentéséről” – mondta a Politico-nak egy magas rangú uniós tisztviselő.

Az EU és az Egyesült Államok tisztviselői a múlt hónapban Washingtonban találkoztak az EU-USA Energiaügyi Tanács keretében folytatott megbeszéléseken, de az LNG-engedélyek kérdése nem szerepelt a hivatalos napirenden, sem a Politico-val a tête-à-tête előtt megosztott tágabb témák listáján.

Aztán ott van a Donald Trump-faktor. Ha Trump visszatér a Fehér Házba, akkor szinte biztos, hogy a fosszilis tüzelőanyagok masszív bővítését fogja szorgalmazni, miközben a hagyományos éghajlati tudományon keresztülgázol – írja a lap.

Miközben az amerikai LNG-termelés fellendülése valószínűleg lefelé húzná az árakat, különösen az EU által kedvelt rövid távú szerződések esetében, kényelmetlen kérdéseket vetne fel azzal kapcsolatban, hogy az európai nemzetek lehetővé tesznek-e egy környezetellenes keresztes hadjáratot. Az is felmerülne, hogy a kontinens elvette az energiapiacai feletti ellenőrzést Vlagyimir Putyin orosz elnöktől, és átadta azt Trump elnöknek.

„Azt mondanám az európaiaknak, hogy meg kell érteniük, hogy ennek a gáznak nagyon-nagy emberi ára van” – mondta a Port Arthurban élő Beard, aki fejből tudja felsorolni az olyan krónikus betegségekben, mint a rák és a tüdőbetegségek, szenvedő szomszédok nevét.

Iratkozzon fel hírlevelünkre!
 

Hirdetés
Kapcsolódó cikkek