Európa olyan mértékben feltöltött gáztárolókkal hagyja maga mögött a téli hónapokat, mint eddig még soha. Ez a rengeteg gáz lehetővé tette a nagykereskedelmi piaci árak zuhanását, és azt, hogy a lakossági energiaszámlák olyan szintre kerüljenek, amelyet utoljára Oroszország Ukrajna teljes körű inváziója előtt tapasztaltak a civilek – írja a Guardian.
Ezzel véget ért az európai energiaválság? Szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a jelenlegi árzuhanásnak még meglehet a böjtje.
„Vége az energiaválságnak? Nem” – mondja Tomas Marzec-Manser, az ICIS adatszolgáltató gázelemzési részlegének vezetője.
Oroszország 2022-ben indított, Ukrajna elleni inváziója előtt Európába a legtöbb gáz az orosz gázvezetékeken érkezett. Moszkva támadása után ez az import a 2019-es csúcshoz képest kétharmaddal zuhant, ami olyan piaci sokkot okozott, amely a nagykereskedelmi árakat a válság előtti szintek közel tízszeresére kényszerítette.
Ma már egyértelmű jelek mutatkoznak arra, hogy a járvány után először jelentkező – és Oroszország Ukrajna elleni háborúja után kiélezett – azonnali gázellátási válság az enyhülés jeleit mutatja.
A Gas Infrastructure Europe iparági szervezet szerint Európa már a második telén jutott túl úgy, hogy a gázraktárak rekordszinten vannak, köszönhetően a Norvégiából érkező csővezetékes importnak és az Egyesült Államokból származó tengeri rakományoknak.
Az ICIS szerint idén szeptember elejére a gáztározók 95%-ban megtelnek, ami jóval meghaladja azt az uniós célt, hogy létesítményeiket novemberre 90%-ra töltsék fel. Ez a bőség azt jelenti, hogy a piaci árak tovább esnek.
Az előzetes előrejelzések szerint az európai irányadó gázár átlagosan 28,32 euró/MWh-ra süllyedhet a nyári hónapokban áprilistól szeptemberig, ami több mint 17%-kal alacsonyabb a tavaly nyári átlaghoz képest, de még mindig több mint kétszerese a 2019 nyarán mért 11,58 euró/MWh átlagnak.
A villamosenergia-piacokon az előrejelzések szerint a referenciaárak a tavaly nyárhoz képest több mint harmadával, átlagosan 63,18 euró/MWh-ra esnek április és szeptember között, ami 2020 óta a legalacsonyabb nyári érték.
Szakértők szerint azonban az alacsonyabb árak önmagukban nem elegendőek az energiaválság végének megfogalmazásához. Van egy szélesebb gazdasági kép, amelyet figyelembe kell venni.
A növekvő energiaárak ugyanis inflációt váltottak ki a főbb gazdasági ágazatokban, ami megélhetési válsághoz vezetett, ami pedig lelassította az új termékek iránti fogyasztói keresletet.
Ez viszont csökkentette a gazdasági tevékenységet Európa ipari központjában, és féken tartotta a nehézipar gázigényét. Így arra lehet számítani, hogy az ipari gázigény idén 20%-kal marad a pandémia előtti szint alatt. Bár a gáz megfizethetőbb, a megélhetési költségek válsága miatt továbbra is csökkent a termékek iránti kereslet, ami azt jelenti, hogy az ipari gázigény még nem állt helyre. Az ipari kereslet fellendülése megakadályozná, hogy a gázárak a világjárvány előtti mélypontra süllyedjenek.
A gyengébb piaci árak és az ellátási lánc magasabb költségei azt is jelentik, hogy az új energiaprojektekbe történő beruházásokat támogató kormányzati programok az államkasszák számára drágábbak lesznek.