A nők gyakran nincsenek tisztában a fizetési diszkriminációval a munkájukban, mivel a vállalatok képesek titokban tartani a fizetéseket. A bérek átláthatósága megoldaná ezt – írja az euronews.com
Az egyenlő munkáért egyenlő bérhez való jog évek óta létezik. Az egyik legelső ország Európában, amely bevezette a nők számára az egyenlő bérre vonatkozó törvényeket, Izland volt 1961-ben, más országok pedig követték példáját.
Ennek ellenére a nők egész Európában sokkal kevesebbet keresnek, mint a férfiak: 2022-ben az EU-ban a nemek közötti fizetési különbség 12,7% volt.
Ha már vannak törvények a nemek közötti fizetési egyenlőtlenség megakadályozására, miért nem sikerül ezeknek a törvényeknek ugyanolyan bért garantálni a férfiak és a nők számára?
A válasz magában a törvényekben rejlik. Ha a nők érvényesíteni szeretnék az egyenlő bérek törvényeiben rögzített jogokat, be kell perelniük munkáltatóikat. A munkáltató elleni peres eljárásokat nem könnyű megnyerni, mivel ők titokban tarthatják a béreket. Ezenkívül fennáll a munkáltatók megtorlásának kockázata az alkalmazottakkal szemben.
Az egyenlő bért törvényileg kötelezővé tevő munkajogi szabályozások alkalmazása nem elégséges ahhoz, hogy valóban elérjük az egyenlő béreket. Például 1996 és 2007 között Németországban csak 31 ezzel kapcsolatos bérper volt, Franciaországban 16, Lengyelországban pedig egy, ami azt mutatja, mennyire nehéz az alkalmazottaknak biztosítani, hogy a munkáltatók betartsák az egyenlő bérek törvényeit. Jogot kapni és azt végrehajtani két nagyon különböző dolog.
Az ellenőrzési mechanizmusok korlátainak egy példája Svájcból származik. 1996-ban a svájci törvényhozók elfogadták a Nemi Egyenlőség Törvényét, amely védi az egyenlő bér elvét. 1999-ben hasonló intézkedéseket is bevezettek a migráns munkavállalók számára, ezzel megszüntették a különböző nemzetiségekhez tartozó munkavállalók egyenlőtlen jogi kezelését.
Bár mindkettő jogilag rögzítette az egyenlő bér elvét a nők és a migráns munkavállalók számára, nagyon különböző ellenőrzési mechanizmusokat igényeltek.
A törvény végrehajtása, amely az egyenlő bért védi a férfiak és nők számára, a peres eljárásokra támaszkodott: az egyéni felpereseknek végig kell menniük a bírósági rendszeren.
Az úgynevezett „küldött munkavállalók” egyenlő bérének végrehajtása azonban nem alapul bírósági eljárásokon, a fogadó ország szabványainak megfelelően.
A „küldött munkavállaló” egy olyan alkalmazott, akit munkaadója küldött ki egy másik EU-tagállamba vagy az EU egységes piacához kapcsolódó országba (mint például Svájc) ideiglenesen szolgáltatást nyújtani.
Ehelyett svájci szakszervezeteknek, munkáltatói szövetségeknek és regionális hatóságoknak joguk van kötelezően ellenőrizni egy vállalat bérszámfejtését. Joguk van büntetéseket kiszabni a bírósági rendszeren kívül, vagy kizárni a vállalatokat a közbeszerzésből, ha nem fizetik meg a küldött munkavállalókat a helyi szabványoknak megfelelően.
A nők gyakran nincsenek tisztában a fizetési diszkriminációval a munkájukban, mivel a vállalatok képesek titokban tartani a fizetéseket.
Ez lehetővé teszi a külföldi munkavállalóknak, akik fizetési diszkrimináció áldozatai, hogy közvetlenül értesítsék a szakszervezetet, anélkül, hogy bármiféle bosszútól kellene tartaniuk a munkáltatók részéről.
Évente a svájci társadalmi partnerek és regionális hatóságok tízezer vállalat fizetési számláit ellenőrzik a nemzetiségi alapú egyenlő bérek érdekében, míg a svájci bíróságok csak mintegy 100 nemek közötti fizetési diszkriminációval kapcsolatos esetet vizsgálnak meg.
A 2020-ban módosított svájci Nemi Egyenlőségi Törvény most már előírja a vállalatoknak, hogy független szerv által elemezzék a nemek közötti bérszakadékot, és az eredményeket kommunikálják az alkalmazottaknak.
Ennek ellenére az előzőleg leírt, Svájcba küldött munkavállalókra vonatkozó „kiegészítő intézkedések” az egyenlő bérek érdekében nemzetiségtől függően továbbra is jobb megoldást kínálnak, mint a nemek közötti kiegyenlített bérek.
Mit jelentene a nagyobb bérfeltárás?
Mint ahogyan azt feljebb is írtuk már, Izland lett az első ország a világon, amely törvényesen előírta a bérfeltárást férfiak és nők számára. 2018 óta minden izlandi cégnek, amelynek legalább 25 alkalmazottja van, igazolást kell előterjesztenie arról, hogy mindenkit egy azonos beosztásban azonosan fizetnek. Az EU országaiban mostantól hasonló szabványoknak kell megfelelni.
2023-ban az Európai Parlament és az Európai Tanács elfogadott egy új EU-s irányelvet, amely megerősíti az egyenlő munkáért vagy az egyenértékű munkáért járó egyenlő fizetés elvét. Ez az új jogszabály arra kényszeríti az EU tagállamait, hogy módosítsák nemzeti bérszint-kiegyenlítési törvényeiket, megerősítve a bérfeltárást és az egyenlő fizetés végrehajtását.
Miután elfogadták, minden alkalmazottnak joga lesz tudni az azonos munkát végző összes alkalmazott átlagos fizetéséről ugyanabban a vállalatban. Minden olyan vállalatnak, amelynek több mint 100 alkalmazottja van, rendszeresen jelentést kell benyújtania a nemek közötti bérszakadékról.
A bérfeltárás ezen irányelv révén nem csak lehetővé teszi a nők számára, hogy tájékozottak legyenek a vállalatukban a fizetésekről, hogy szükséges lépéseket tehessenek, ha fizetési rés van, hanem lehetővé teszi a fizetési egyenlőtlenségek okainak megfelelő értékelését is.
Ezenkívül az EU-tagállamoknak lehetőségük lesz a jövőben a vállalat-specifikus béradatokat összeállítani és közzétenni, az adó- és társadalombiztosítási hatóságok által nyújtott adatok alapján.
Ha a bérszakadék meghaladja az 5%-ot, és ezt nem lehet objektíven indokolni, a vállalatnak meg kell állapodnia az egyeztető intézkedésekben a szakszervezetével vagy egy másik alkalmazotti képviseleti testülettel, például egy munkaügyi tanáccsal, a nemzeti munkajogi szabályozásnak megfelelően.
Egyéb intézkedések, például a bizonyítási teher enyhítése vagy a felperesekkel szembeni bosszúakciók jobb védelme is megerősíti a nők bérvédelmét és az egyenlő béreket.
Ez az irányelv 2023 júniusában lépett hatályba, és a tagállamoknak három évük van, hogy nemzeti jogba ültessék át. Az óra ketyeg.
Iratkozzon fel hírlevelünkre!