Sam Esmail négy éven át minden nap munkába állt, és egy telefonhívást várt, ami sosem érkezett meg. A 2010-es évek közepén jártunk, és a Mr. Robot – a New Jersey-i születésű filmrendező Emmy-díjas debütáló tévésorozata, amely egy önbíráskodó hackerről szól, aki csatlakozik egy kiberanarchistákból álló földalatti mozgalomhoz – egyre furcsább és furcsább történetekkel kísérletezett. Egyre kockázatosabb forgatási kompozíciókkal. Egyre antikapitalistább gondolatokkal – írja a BBC.
„Emlékszem, hogy arra gondoltam: valaki egyszer majd felhív minket, és megmondja, hogy hagyjuk abba, nem?” – nevet. A kísérletek, amelyeket a Mr. Robot a képernyőn végezhetett, „ráébresztették arra, hogy a televízió új helyen van. De már akkor is érezte, hogy mindennek hamarosan vége lesz. Hogy az őrültek irányítják az elmegyógyintézetet, és ez nem tarthat így tovább”.
2024-ben ez a vég talán végre bekövetkezik. Tavaly 14 százalékkal csökkent az amerikai televízióban sugárzott eredeti szkriptműsorok száma, kevesebb új sorozatot indítottak, és rengeteg már meglévőt elkaszáltak. És tavaly, amikor az elmúlt évtized néhány, a kritikusok által leginkább tisztelt sorozata – az Utódlástól a Barryig – véget ért, a rajongók azon tűnődhettek, hogy milyen ambiciózus drámák foglalhatják el helyüket a tévés totemoszlop tetején. Persze, az olyan sorozatok, mint A mackó, a Különválás és A fehér lótusz továbbra népszerűek. De egyre inkább úgy tűnnek, mintha anomáliák lennének egy olyan televíziós iparágban, amely visszahúzódik az olyan komplex történetek megrendelésétől, mint amilyenek a múlt aranykor televíziós sikerei, a Mad Men – Reklámőrültek és a Totál szívás voltak.
Mindez arra késztette David Chase-t, a Maffiózók alkotóját, akit a presztízs-tévéjátékok elmúlt negyedszázadának élharcosaként tartanak számon, hogy egy interjúban – a sorozat első adásba kerülésének 25. évfordulója alkalmából – kijelentse: „valami haldoklik”. „Ez a 25. évforduló, így természetesen ünnepelünk” – mondta a 78 éves alkotó a Timesnak. „De talán nem kellene így tekintenünk rá. Talán inkább temetésként kellene rá tekintenünk”. Chase szavai visszhangra találtak az iparágban – Esmail is azok közé tartozott, akik egyetértettek ezzel a borús kilátással. „Remélem, tévedek, de egyetértek Daviddel abban, hogy a televíziózás aranykora leáldozóban van” – mondta a BBC-nek.
„Határozottan tapasztalható egy zsugorodás, miután évekig úgy éreztük, hogy a tévé őrült terjeszkedésen megy keresztül”
– teszi hozzá Sam Boyd, az HBO romantikus drámájának, a Love Life-nak a készítője, aki szerint „ez a sorozat a fellendülés idején készült, amikor gyakorlatilag minden héten bejelentettek egy új streamingszolgáltatást, és szükségük volt tartalomra. Olyan volt, mint az aranyláz. De nem hiszem, hogy ha most megírnám a pilotot, akkor is meg tudnám csinálni a sorozatot” – hangsúlyozta. Boyd az agresszív költségcsökkentés légkörét írja le – amit ő nagyon is ismer. 2022-ben a Love Life egyike volt azon több száz sorozatnak, amelyeket az HBO tulajdonosai, a Warner Bros Discovery nem csak elkaszáltak, hanem teljesen levették a streaming szolgáltatásaikról, egy olyan lépéssel, amely egyesek szerint részben azért történt, hogy ne kelljen maradványdíjat (nézettségi adatokon alapuló kifizetéseket) fizetniük a szereplők, a stáb és az írók számára.
Miért történik mindez?
Első pillantásra azt hihetnénk, hogy a televíziós vezetők az iparág történetének egyik legzavarosabb időszakát követően próbálják stabilizálni a hajót. Miután a koronavírus-járvány miatt 2020-ban hónapokra leálltak a produkciók, ami milliókba került az iparágnak, 2023-ban az írók és színészek sztrájkba léptek, ami az év nagy részében tartott. Ha azonban egy kicsit közelebbről megnézzük, az iparág már a költséges megszakítások előtt is bajban volt.
Egy iparág felemelkedése
A televíziózás presztízskorszaka – ebben a szakértők széles körben egyetértenek – a Maffiózókkal kezdődött. „Ez volt az első olyan tévésorozat, amely nem éreztette, hogy szándékosan próbálja taposni a vizet” – emelte ki Esmail, utalva arra, hogy a sorozat éveken át fejlődő történetekkel és karakterekkel lepte meg a közönséget, ahelyett, hogy minden epizód végén újraindult volna (ami 1999-ben újdonságnak számított).
„A Maffiózók előtt ez volt a legnagyobb bajom a tévével. Nem igazán néztem sorozatokat az ismétlődő jellegük miatt. Sok sorozatban minden héten ugyanazok a szereplőket láthattunk, más-más helyzetben. A Maffiózóknál azonban több évadon keresztül kifinomult volt a felépítése. Az ember úgy érezte, hogy egy hosszú utazáson vesz részt. Mindig úgy éreztük, hogy valami felé halad a történet”.
A Maffiózók olyan sorozatokat inspirált még, mint A drót, A hátrahagyottak, Boardwalk Empire – Gengszterkorzó és még sorolhatnánk –, és elkezdett segíteni abban, hogy a televíziózás a karakterek pszichológiájába mélyen belemerülő történetmesélés központjává váljon. A közönség tömegesen vonzódott ezekhez a sorozatokhoz és a bonyolult, gyakran ellenszenves, néha erkölcsileg elítélendő antihősökhöz, akik körül forogtak. A tévéműsorok határai kezdtek kitágulni. Olyan sorozatok jelentek meg, mint a Lost – Eltűntek, amelyek tele voltak fejtörő narratívákkal és filmes fordulatokkal.
A Maffiózók káromkodós, véres nyomdokaiba lépett a Deadwood, amelynek erőszakossága és káromkodása nem hasonlított ahhoz, amit korábban a kis képernyőn láthattunk. Ebben az időszakban az internetes fórumok és a közösségi média térhódítása segített a sorozatokat körülvevő rajongótáborok kialakulásában, ami a tévéfogyasztás módjában jelentős változásokat idézett elő. Évtizedekig a filmek voltak a korszellem meghatározói. Most a kis képernyő volt az a hely, ahol a legérdekesebb és legambiciózusabb történeteinket mesélték el – és azok között, akik felültek és odafigyeltek erre, volt egy technológiai iparág, amely merész új ugrásokat tett a videó streaming technológiával.
A 2010-es évek elejére az olyan streamingszolgáltatások, mint a Netflix és az Amazon Prime Video kezdtek új életet lehelni a már létező, ambiciózus presztízsű tévéműsorokba. Ami még érdekesebb, hogy saját ambiciózus tartalmakat is elkezdtek gyártani. Ahelyett, hogy lemásolták volna a hagyományos televíziós műsorokat, inkább merész új ötletekkel álltak elő, hogy meggyőzzék a Maffiózókhoz hasonló műsorokat kedvelő közönséget arról, hogy a streamingszolgáltatások az igazán úttörő történetek helyszínei. A Netflix első eredeti sikerei közé tartozott a The OA című abszurdan ötletes sci-fi és a BoJack Horseman című animáció.
Az olyan sorozatok, mint a Totál szívás – amelyet először kizárólag az AMC kábelcsatorna sugárzott, de a negyedik évad után a Netflix felvásárolta – teljesen új közönségre találtak, amelyek azzal ösztönözték a nézőket, hogy a hagyományos tévézéssel ellentétben nem kellett egy hetet várniuk, hanem egyből a következő epizódra léphettek, amikor lement a stáblista.
„A Netflix a binge- (darálás) modellel megtörte a tévézés fogalmát: egyszerre egy teljes évadot adtak ki, hogy az ember a saját kedvére nézhesse meg a sorozatot” – mondta Esmail, aki rámutat, hogy ez a modell „könyörgött a történetmesélés sorozatszerűségéért” – azaz a korábbi epizódokból, sőt, az előző évadokból átvett, összetett, átfogó történetszálakkal. A korábbi évtizedekben a televíziós műsorvezetőknek azzal kellett megküzdeniük, hogy a nézők gyakran lemaradtak az epizódokról, és így a cselekmény létfontosságú fordulatairól.
„A Netflix binge-modellje azonban lehetővé tette, hogy történetmesélőként valami mást csinálj” – folytatta Esmail. „Valóban átszakította a gátat a sorozatos történetmesélés tekintetében, és megváltoztatta az emberek sorozatfogyasztásának módját” A Maffiózók után valóban megjelentek az összetett sorozatos drámák, de a lineáris csatornák nem erre voltak tervezve – most azonban végre olyan platformok jelentek meg, amelyek a saját és a nézők igényeire szabottnak tűnnek.
Esmail Mr. Robotja – amely először az apró USA Networkön került adásba, de az Amazon Prime Videón hatalmas nemzetközi közönségre talált – nem az egyetlen sorozat, amely profitált ebből a gátlástalanságból. Ha a Stranger Things a ’90-es években készült volna, talán „a hét szörnye” formátumot követte volna, azaz minden epizódban egy új fenyegetéssel állították volna szembe Elevent és társait, ezzel lényegében hetente újraindítva a sorozatot, amikor a stáblista véget ér. Ehelyett a közelgő ötödik évad úgy néz ki, hogy az első évadban feltárt rejtélyekre ad majd választ, miután évekig lassan építették az alkotók a szálakat.
Az út bukkanói
Egy probléma azonban hamarosan felmerült. A Hollywoodot meghódító techcégek hozzászoktak a technológiai iparági profithoz, ami egy új okostelefon bevezetéséhez hasonlított – az Apple 2023-ban 383,2 milliárd dolláros bevételt ért el, aminek 52 százaléka az iPhone-értékesítésből származott. Miután azonban milliárdokat költöttek tartalomra, hogy sarokba szorítsák a piacot – 2022-ben a Netflix, az Amazon, a Disney és mások együttesen 23 milliárd dollárt költöttek eredeti műsorokra és filmekre –, „a gazdaságosság nem úgy működött, ahogyan azt gondolták”, ahogy Esmail fogalmazott. Az a modell, hogy az előfizetők havi díjat fizessenek a végtelen mennyiségű tartalomért, nem hozta meg a remélt bevételt. A rivális streamingszolgáltatások az egymás lekörözéséért folytatott versenyben „durván túlköltekeztek” a Variety egy nemrégiben megjelent jelentése szerint; a minél több tartalmat előcsalogató, új előfizetőket csábító stratégia „már régóta tévhitnek bizonyult, és a streamingháború a Netflix kivételével mindenki számára vereséggel zárult” – jegyezte meg Tyler Aquilina, a kiadvány médiaelemzője.
Még a streaming-háború feltételezett győztesei számára sem bizonyult dicsőségesnek a győzelem. 2022-ben a Netflix részvényeinek árfolyama zuhanni kezdett, mivel közel 1 millió előfizető törölte a fiókját. Azóta – mivel más szolgáltatások is küzdenek a műsorokra fordított rendkívüli kiadásaik egyensúlyozásával – brutális költségcsökkentés kezdődött: a drága drámákat megkurtították az olcsóbban gyártható reality-sikerek, például a Love Is Blind című randishow és a Selling Sunset című ingatlanszappanopera javára. A Netflix állítólag úgy próbált meg 300 millió dollárt megtakarítani 2023-ig, hogy olcsóbb tartalmakra váltott, és visszaszorította a jelszavakat családtagjaival és barátaival megosztó felhasználókat.
Egy másik, nemrégiben bevezetett pénzszerzési intézkedés keretében a Netflix és az Amazon Prime Video a hagyományos lineáris televíziózás stílusában a tartalom előtt és közben reklámokat vetít. A zavarok és pénzügyi megszorítások után – a WGA tanulmánya szerint a dolgozó forgatókönyvírók átlagos heti fizetése 23 százalékkal csökkent – ez Boyd számára azt jelzi, hogy az iparág ismét ott tart, ahol 20 évvel ezelőtt, a streaming platformok a valóságshow-k és a biztonságos, reklámokkal támogatott műsorok áradatára támaszkodnak, amelyek már nem támogatják a kreatív szabadságot, amely az első helyen áll. „Mostanában egyre inkább azt látjuk, hogy ezek a cégek rájöttek: ‘Ó, a televíziós ipar valójában egy elég jó üzlet volt’. Ez olyan, mint, nagyszerű munka srácok – most találtátok fel újra a tévét”.
A presztízs-tévésorozatok csökkenéséhez más kihívások is hozzájárulnak. Tavaly a The Hollywood Reporter című lapnak adott interjújában Justine Bateman színész-rendező-producer, a színészek és írók sztrájkjának egyik kiemelkedő alakja azt állította, hogy a streaming platformok arra kérik a showrunnereket, hogy vegyék figyelembe, hogy a nézők nagy része a „második képernyőnek” nevezett módban fogja nézni a sorozatot – más szóval a háttérben, miközben más eszközöket görgetnek. „A nézők elsődleges képernyője a telefonjuk és a laptopjuk, és nem akarják, hogy bármi is elvonja őket a műsorodban az elsődleges képernyőjükről” – magyarázta a The Hollywood Reporternek, és leírta, hogy ez a viselkedés arra kényszeríti a showrunnert, hogy egyfajta „vizuális háttérzenét készítsen, ami nem vonja el a nézők figyelmét az elsődleges képernyőről, mert ha elvonják a figyelmüket, akkor lehet, hogy felnéznek, összezavarodnak, és inkább kikapcsolják”.
„Ha ez lesz az igény, akkor nem lesznek összetett antihősök és szupersorozatos történetek, ahol tényleg követni kell az összes részletet, hogy megértsd a sorozatot”
– emelte ki Esmail.
A másik akadály a rendelkezésre álló platformok száma az a tény, hogy sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy mindegyikre előfizessenek. A Hulu, a Disney+, a Netflix, a Paramount+, a Peacock, a Max, az Amazon Prime Video és az Apple TV előfizetése havi 63,93 dollárba kerülne a legolcsóbb elérhető csomagok esetében. Mivel az emberek megválogatják a platformokat, amelyekre előfizetnek, minden eddiginél nehezebb egy tévéműsornak jelenséggé válnia.
A borúlátás ellenére van okunk a bizakodásra. Kezdjük azzal, hogy a tehetségek egyre sokszínűbb tárháza várja, hogy elmondhassa történeteit, ha az iparág lehetőséget ad nekik. Az olyan műsorok, mint A törvény nevében és a Netflix álomsikere, a Balhé, amelyeket tehetséges színesbőrű írók készítettek, azt mutatja, hogy a televíziózás túlnőtt a fehér showrunnerek által készített, nehéz emberekről szóló történeteken – a kis képernyő nagy hangsúlyt kapott a televíziós drámák aranykorának kezdeti napjaiban.
A tavalyi munkabeszüntetést követően most már a paraméterek is adottak egy egészségesebb, kreatívabb televíziós iparág számára. A 2023-as sztrájkok során az írók és színészek megérdemelt védelmet kaptak a stúdiók költségcsökkentéseivel szemben, ami elméletileg jobb tartalmak készítéséhez vezet. Elvégre könnyebb nagyszerű tévésorozatot írni, ha egészséges vagy és tisztességesen megfizetik a munkádat, ahelyett, hogy az autódban élsz, és az egészségbiztosítás miatt aggódsz. Alex O’Keefe, A mackó – az elmúlt öt év egyik legsikeresebb sorozatának – írója például nem tudta kifizetni a villanyszámláit.
Esmail optimista, hogy a televízió továbbra is fontos helyet foglal el a kultúránkban, mert „minden ciklikus. Kell egy olyan tévéműsor, mint a Maffiózók, A drót, a Totál szívás vagy akár a Törvény nevében, ami tömegeket hoz lázba, és visszalendíti a tömegeket ebbe az irányba. De nem hiszem, hogy ez végleges lenne. Itt leszek, és várom, hogy az inga visszalendüljön” – mondta mosolyogva a filmes, aki a gondok ellenére kitart a tévé mellett; Esmail közelgő projektjei között szerepel a Battlestar Galactica rebootjának executive produceri szerepe.
Boyd azért is ragaszkodik a formátumhoz, mert hisz a televíziózás örömeiben – hogy a filmeknél sokkal közelebbről ismerhetjük meg a karaktereket, mert több időt tölthetünk velük, és hogy az irodalmi regényeknél sokkal jobban megismerhetjük a karaktereket, mert a világukat látjuk. „A televízió valójában arról szól, hogy együtt lógunk a karakterekkel, akiket a barátainknak érezhetünk. Érted, mire gondolok? A feleségem minden este a Szex és New York című sorozatra alszik el. Én állandóan a Maffiózókat nézem, mert imádok Paulie Walnuts-szal lógni. Tényleg úgy gondolom, hogy a tévé fennmarad, mert a nézők ezekkel a karakterekkel akarnak együtt lenni, akiket volt idejük megismerni, és volt idejük végignézni a fejlődésüket”.