Oleg Garin, az Állami Duma „Egységes Oroszország” pártjának képviselője törvényalkotási kezdeményezéssel állt elő. „A törvényjavaslat célja az Orosz Föderáció gazdasági biztonságát és védelmi képességét fenyegető, felforgató tevékenységgel szembeni fellépés büntetőjogi mechanizmusának javítása. (…) Az Orosz Föderáció kormánya támogatja a törvényjavaslatot” – áll a dokumentumban.
Oleg Garin, az Egységes Oroszország állami duma képviselője. Fotó: Dmitrij Duhanyin
Az Orosz Föderáció büntető törvénykönyvének XX. cikke úgy rendelkezik, hogy az a személy, aki a bűncselekmény elkövetésekor betöltötte a 16. életévét, büntetőjogi felelősséggel tartozik – írja a Novaya Gazeta. Emellett meghatározza azon bűncselekmények listáját, amelyekért az elkövetők 14 éves kortól büntetőjogi felelősségre vonhatóak. Ezek közé tartozik a gyilkosság, a zsarolás, a túszejtés és a garázdaság.
A törvényjavaslat e cikk (2.) bekezdésének kiegészítését javasolja, amely megállapítja, hogy szabotázsért felelősségre vonható az a személy, ki a bűncselekmény elkövetésekor betöltötte a 14. életévét.
De nézzük csak meg, hogy hogyan változott a büntető törvénykönyv kérdéses paragrafusa az Orosz történelemben:
Az Orosz Birodalomban (amely az akkori felfogás szerint nem a legkielégítőbb jogszabályokkal rendelkező ország volt) a XIX. század óta a fiatalkorúak számára kivételeket határoztak meg az általános büntetőjogi rendszer alól. A kivételek főként a fiatalkorúak bizonyos korcsoportjaira vonatkozó büntetések alkalmazására vonatkoztak: a felnőtt korú elkövetőkhöz képest enyhébb büntetések kiszabását irányozták elő.
Így a 148. cikk kimondta, hogy a kiskorúakat csak a szüleik vagy gyámjaik utasítására lehet otthoni vagy javítóintézeti büntetésnek alávetni gondatlanságból elkövetett bűncselekmények miatt. Kiskorúakat nem lehetett büntetőmunkára vagy száműzetésre ítélni.
Köztudott a Szovjetunióban a híres mottó: „a gyerekeknek mindenből a lehető legjobbat!” Az országban a bolsevik forradalom után megmaradt az egyetlen kiváltságos osztály – a gyerekeké. Ettől függetlenül a sztálini időkben volt példa arra, hogy a szabálysértéseket 12 éves kor elérése után még kivégzéssel is büntethették.
Sztálin kormányzása alatt rengeteg gyerek került a gulágokra, illetve különböző munkatáborokba, telephelyekre. Ez többek között annak köszönhető, hogy a hatóságok számára gyorsan világossá vált: a fogva tartás fenntartásának rendkívül alacsony költségei mellett ennek előnye is van. Az első két évben a gyermekmunka-kolóniák 310 millió rubel értékű árut termeltek, ami kellemes meglepetés volt az NKVD számára. Ettől kezdve a gyermekmunkára úgy tekintettek, mint az olcsó termelés és a profit forrására.
Fotó: Hírek Syzran / KTV-LUCH
1937-re már 63 gyermekmunka-kolónia működött az országban, ebből 7 zárt típusú, azaz börtön volt. A gyerekek itt éhségben, fagyban dolgoztak embertelen körülmények között, sokuk a végkimerültségben vesztette életét. A borzalmas körülményeket tetézte a felügyelők/telepigazgatók cseppet sem humánus viselkedése.
1943 szeptemberében Mordvinföldön, az 500 gyermekfogolyból álló szaranszki munkatelepen olyan zavargások voltak, amelyek nagyban érintették a Gulágot. A lázadást itt például Kudasev igazgató úr viselkedése váltotta ki, aki az éhínség közepén pénzért megvásárolta a gyerekek kenyerét vagy kártyán elnyerte azt tőlük. A gyerekek válaszul szétverték az egész telephelyet, brutálisan bántalmazták az őröket majd kifosztották az élelmiszerraktárakat. A hatóságok közbelépése végül csak olajat öntött a tűzre, mert az elfogott gyerekeket vagy halálra vagy még keményebb, még hosszabb időre kényszermunkára ítélték, míg az igazi bűnösök, a felügyelők általában szabad lábon távozhattak vagy nagyon enyhe büntetést kaptak.
Az első kísérletek a gyermekekkel szembeni kegyetlenség elítélésére Sztálin halála után történtek. 1955-ben a gulag-rendszer vezetője, Ivan Dolgikh jelentést készített Hruscsovnak a gyermekek hosszú büntetésének észszerűtlenségéről. Rengeteg példát hozott fel.:
- Grisha G. például ellopott egy bicskát, 6 évet kapott, pedig ő maga mindössze 12 éves volt;
- Yura K., aki egyébként testi fogyatékossággal élt, ellopott néhány deszkát, ez 10 év büntetést jelentett;
- 10 év alatti gyerekeket ítéltek hosszú büntetésre, csaknem 2500-at – 403 gyereket 10-15 évre ítéltek kisebb vétségekért, és 11-et közülük 20 évnél többre.
Persze a kolóniákba bekerültek olyan bűnözők is, akik fiatal koruk ellenére komoly bűntetteket követtek el. A büntethetőségi korhatár leszállításának hívei ezeket az eseteket használják ki.
Anton Prosvirin ügyvéd a modern sajtóból hoz példákat:
- Zlatoustban két 12 és 13 éves hatodikos diák megerőszakolt, majd később, hogy eltussolják a bűncselekményt, elhatározták, hogy megölnek egy 9 éves kislányt.
- Ufában tinédzserek (a feltételezett elkövető 13 éves) megfojtottak egy nyolcéves kislányt, majd a holttestet egy folyóba dobták, hogy eltussolják a bűncselekményt.
Az ügyvéd külön kiemeli, hogy a bűnözők megpróbálták eltitkolni tettüket: ez azt jelenti, hogy pontosan tudták, mit tesznek, ezért felelniük kell érte.
Kliment Jefremovics Vorosilov orosz nemzetiségű szovjet kommunista politikus 1931-ben Sztálinnak írt levelében sokkal határozottabban fogalmazott: „Nem értem, miért nem lövik le ezeket a gazembereket. Tényleg meg kell várni, amíg még nagyobb rablókká nőnek?”. Ő éppen a fiatalkorú bűnözőkről beszélt, akik akkoriban büntetlenül terrorizálták a szovjet városokat (a levél közvetlen oka a huligánok támadása volt a moszkvai ügyész fia ellen; magát az ügyészt egyébként később szintén lelőtték). Sztálin támogatta az ötletet, rendelet született, és a gazembereket 12 éves kortól kezdve bíróság elé állították és kivégezték.
Tekintettel a március 22-i moszkvai terrortámadásra, a titkosszolgálaton belül felmerült a halálbüntetés visszaállítása Oroszországban, amely azonban önmagában számos bonyolult kérdést vet fel.
További friss hírekért iratkozzon fel hírlevelünkre!