Utazók, figyelem! Pokemon-szerű, mérgező „kék sárkányokat” mos partra a víz a texasi strandokon. Az óceán tele van a titokzatos lényekkel, a „kék sárkányok”, vagyis kék tengeri fecskék, egy olyan faj, amelynek valódi neve Glaucus atlanticus. Ez egy lenyűgöző (és szúrós) faj, amely nemrégiben Texas partjainál bukkant fel, meghiúsítva sok szörfös tervét – írja a BBC.
A „kék sárkányok” hajlamosak az árral sodródni – szó szerint. David Campbell texasi tengerbiológus, a MarineBio Természetvédelmi Társaság alapítója szerint ez nem a jókedvük miatt van így, hanem mert egyszerűen nem túl erősek.
„Nagyon gyenge úszók, és oda mennek, ahová a szél és az áramlatok viszik őket” – magyarázta.
Bárhová is mennek ezek a kék lények, fejjel lefelé lebegnek. Mivel a tengeri fecskék nem túl barátságosak, ezért az észlelések arra késztettek néhány texasi szervezetet – például a Mexikói-öböl védelmével foglalkozó Harte Kutatóintézetet –, hogy óvatosságra intsék a tavaszi szünetüket töltő fiatalokat és más kíváncsi strandolókat.
„Figyelmeztetés: ne érjen a kék sárkányhoz!”
– írta Jace Tunnell, a Texas A&M University-Corpus Christi tengerbiológusa és a Harte közösségi elkötelezettségért felelős igazgatója egy Facebook-bejegyzésben.
Megjegyezte, hogy a tavaszi szeleknek köszönhető, hogy bizonyos fajok, például a man-o-wars, a kék gombok (medúzaszerű lények) és ezek a „ritkán látható” kék sárkányok a partra érkeznek. „A Glaucus atlanticus tengeri fecske vagy kék sárkány az óceán felszínén vitorlázik” – folytatta Tunnell. „Jellemzően mindössze egy hüvelyk hosszúak, és sokkal nagyobb fajok, például a portugál gálya toxinjaival táplálkoznak, amelyek csápjai körülbelül 30 láb hosszúak”.
A kommentelők és a tengerbiológusok is egyetértenek abban, hogy a kék, irizáló és madárszerű lények hasonlítanak egy Pokémon-figurára. Csípési módszerük pedig majdnem annyira lenyűgöző, mint a külsejük: Tunnell szerint megeszik a portugál gályák csápjait, és eltávolítják azok szúrósejtjeit. Ezután a tollfüggelékeikben tárolják őket későbbi felhasználásra, hogy aztán izgalom vagy pánik esetén kiszabadítsák őket.
„Ez teszi őket olyan veszélyessé, mivel a szúrósejteket egyszerre tudják felszabadítani” – magyarázta a szakértő. „Emiatt az akár háromszor olyan intenzitású is lehet, mint egy portugál gálya csípése.”
Ezt a fájdalmat Campbell személyesen is megtapasztalta. „Gyerekkoromban ráléptem egyre egy ausztráliai tengerparton, és apám kezén még mindig ott vannak a hegek, amikor megpróbált segíteni rajtam” – idézte fel a történteket.
Hogyan maradhatnak biztonságban az utazók
Jelenleg a fajok nagy számban vannak jelen a texasi strandokon, és Tunnell kihangsúlyozta, hogy a kiadott figyelmeztetések „feltétlenül szükségesek”, főleg azután, hogy a héten e-mailben kapott egy levelet egy South Padre Islanden élő nőtől, aki legalább 60 példányt látott a parton.
Campbell egyetért azzal, hogy a figyelmeztetések azért is szükségesek, mert amikor ezekről a gyönyörű, de veszélyes élőlényekről van szó, akkor „az emberek nagyon buta dolgokat csinálnak, és túlságosan is gyakori, hogy megérintik az apró, szép dolgokat”.
Hozzátette, egyre gyakrabban fordul elő, hogy az utazók veszélyes vadon élő állatok mellett fényképezkednek – olyan ijesztően veszélyes fajok mellett is, mint a kékgyűrűs polip, amely a leghalálosabb tengeri élőlény.
Isabel McClelland marylandi környezeti nevelő szerint a vadon élő állatokról készült érdekes képek megosztásának vágya gyakran vezet ahhoz, hogy az emberek rossz döntéseket hoznak, amikor túl közel mennek olyan vadon élő állatokhoz, amelyekről keveset tudnak. Reméli, hogy a kék tengeri fecskék esetében „annak megértése, hogy honnan szerzik a méreganyagokat”, talán „visszatartja az embereket attól, hogy megérintsék őket”:
Mégis úgy érzi, hogy a közösségi média gyakrabban jelent pozitív erőt a vadon élő állatok védelmében. Számtalan szervezet posztol a közösségi médiában – a helyi, állami és szövetségi szintű környezetvédelmi ügynökségektől kezdve a független természetvédelmi központokokon át a nonprofit szervezetekig – „azzal a szándékkal, hogy felhívják a figyelmet a környezet- és vadvilág megőrzésének fontosságára, a fenntarthatóságra, valamint arra, hogy a hétköznapi emberek hogyan vehetnek részt ebben, és hogyan gyakorolhatnak kis hatást a világ saját kis szegletében” – magyarázta McClelland – „és ez rávilágít arra is, hogy világszerte rengeteg ember törődik és akar változtatni”.
A „kék sárkányok” kétségtelenül lenyűgöző látványt nyújtanak, de a szakértők szerint az emberek inkább csak nézzék őket és semmiképpen ne érintsék meg – biztonságos távolságból pedig akár le is fotózhatják az élőlényeket.