A tudósok az elmúlt fél évszázadban több száz mélytengeri helyszínről fúrt üledéket elemeztek, hogy több tízmillió évre visszatekintsenek a Föld múltjába, és így jobban megértsék a mélytengeri áramlatok erejét – írja a CNN.

Amit találtak, meglepte a tudósokat.

Az üledékekből kiderült, hogy a mélytengeri áramlatok 2,4 millió éves éghajlati ciklusok során gyengültek és erősödtek – olvasható a Nature Communications című folyóiratban közzétett tanulmányban.

Adriana Dutkiewicz, a tanulmány társszerzője, a Sydney-i Egyetem üledékkutatója elmondta, hogy nem számítottak arra, hogy felfedezik ezeket a ciklusokat, és hogy csak egyféleképpen lehet megmagyarázni őket. „A Nap körül keringő Mars és Föld kölcsönhatásaiban bekövetkező ciklusokhoz kapcsolódnak” – írta közleményében. A szerzők szerint ez az első tanulmány, amely ezeket az összefüggéseket feltárja.

A két bolygó a „rezonancia” nevű jelenségen keresztül hat egymásra, amikor két keringő égitest gravitációs nyomást és vonzást gyakorol egymásra – ezt néha egyfajta harmonizációként írják le a távoli bolygók között. Ez a kölcsönhatás megváltoztatja a pályáik alakját, befolyásolva, hogy mennyire közel vannak a körpályához, és milyen távolságra vannak a Naptól.

A Föld számára ez a kölcsönhatás a Marssal megnövekedett napenergiájú időszakokat jelent – ami melegebb éghajlatot eredményez –, és ezek a melegebb ciklusok erőteljesebb óceáni áramlatokkal járnak együtt – állapította meg a jelentés.

Bár ezek a 2,4 millió éves ciklusok hatással vannak a felmelegedésre és az óceáni áramlatokra a Földön, ezek természetes éghajlati ciklusok, és nem kapcsolódnak ahhoz a gyors felmelegedéshez, amelyet a világ ma tapasztal, mivel az emberek továbbra is égetik a bolygót felmelegítő fosszilis tüzelőanyagokat – fogalmazott Dietmar Müller, a Sydney-i Egyetem geofizika professzora és a tanulmány társszerzője.

A szerzők ezeket az áramlatokat „óriási örvényekként” írják le, amelyek elérhetik az óceán mélyének alját, erodálva a tengerfeneket, és nagy mennyiségű üledék felhalmozódását okozva, akárcsak a hótorlaszok.

A tudósok az általuk elemzett üledékmagokban lévő „törések” segítségével tudták feltérképezni ezeket az erős örvényeket. A mélytengeri üledékek nyugodt körülmények között összefüggő rétegekben rakódnak le, de az erős óceáni áramlatok ezt megszakítják, és látható nyomot hagynak maguk után.

„Mivel az óceáni áramlás változásainak látható feltérképezésére alkalmas műholdas adatok csak néhány évtizede állnak rendelkezésre, az üledékmagok – amelyek segítségével évmilliókra visszamenőleg is képet alkothatunk a múltról – nagyon hasznosak a melegebb éghajlatban bekövetkező áramlási változások megértéséhez” – mondta Müller a CNN-nek.

A szerzők szerint elképzelhető, hogy ezek az örvények még az Atlanti-óceáni Meridionális Forduló Körforgás (AMOC) – egy kulcsfontosságú óceáni áramlás, amely hatalmas szállítószalagként működik, és meleg vizet szállít a trópusokról az Atlanti-óceán északi részébe – esetleges összeomlásának hatásait is enyhíthetik.

A tudósok egyre gyakrabban kongatják a vészharangot ennek a kritikus áramlási rendszernek az állapotával kapcsolatban. Félő, hogy a rendszer összeomlásának korai jeleit mutatja, mivel a globális felmelegedés hatására felmelegednek az óceánok és megolvad a jég, ami felborítja a hő és a só kényes egyensúlyát, amely meghatározza az AMOC erejét.

Az összeomlás katasztrofális éghajlati következményekkel járna, többek között azzal, hogy a hőmérséklet egyes helyeken gyorsan csökkenne, míg máshol emelkedne.

„A mi munkánk nem mond semmit arról, hogy mi történhet vagy mi nem történhet az AMOC-kal” – emelte ki Müller. „A mi álláspontunk inkább az, hogy még ha az AMOC le is állna, akkor is vannak más folyamatok, amelyek keverik az óceánt, még ha ezek hatása egészen más lenne is”.

Félő, hogy az AMOC leállása azt jelentené, hogy az oxigénben gazdag felszíni vizek többé nem keverednének a mélyebb vizekkel, ami egy stagnáló, az életet nagyrészt nélkülöző óceánhoz vezetne. „Eredményeink azt sugallják, hogy egy melegebb világban az intenzívebb mélytengeri örvények megakadályozhatják az óceánok ilyen stagnálását” – hangsúlyozta.

Joel Hirschi, a brit Nemzeti Oceanográfiai Központ tengeri rendszerek modellezésével foglalkozó részlegének vezetője, aki nem vett részt a kutatásban, figyelemre méltónak nevezte a kutatás megállapítását, miszerint a tengeri üledékekben egy 2,4 millió éves ciklus létezik. Hozzátette, hogy a módszertan megalapozott, és lehetséges a Marssal való kapcsolat.

De kiemelte azt is, hogy „az óceáni keringéssel való javasolt kapcsolat spekulatív, és kevés a bizonyíték arra, hogy az örvényekhez kapcsolódó mélytengeri keringés meleg éghajlaton erősebb”.

A műholdas megfigyelések azt mutatták, hogy ezek az örvények aktívabbá váltak az elmúlt évtizedekben, de az áramlatok nem mindig érik el az óceán fenekét – tette hozzá –, ami azt jelenti, hogy nem lennének képesek megakadályozni az üledék felhalmozódását.

Egyelőre nem világos, hogy a jövőben pontosan hogyan fognak lejátszódni a mélytengeri áramlatokat és a tengeri élővilágot befolyásoló különböző folyamatok – áll a tanulmány szerzőinek közleményében, de remélik, hogy ez az új kutatás segít majd a jövőbeli éghajlati kimenetel jobb modellezésében.

Nagyvilág

Nem mindennapi dologra jöttek rá a tudósok, elképesztő hatással lehet a Földünkre a Mars

kapcsolódó cikkeink