Barcelonában az éjszakai látogatóknak és a körutazáson részt vevő utasoknak pótdíjat kell fizetniük. A 2012-ben bevezetett díj 2024. április 1-jén napi 3,25 euróra emelkedik, ami azt jelenti, hogy egy egy hétig nyaraló párnak több mint 45 eurót kell kifizetnie – írja a BBC.
Akár tudatában vannak az utazók, akár nem, az idegenforgalmi adó ma már ugyanúgy része az utazásnak, mint a szelfik és a szuvenírboltok. És még több van kilátásban.
Múlt hónapban Bali is elkezdte kivetni a nemzetközi látogatókra a 7,50 fontos belépési adót. Velence nemrégiben 5 euróig terjedő díjat vetett ki az egynapos látogatókra, Hawaii kormányzója pedig olyan törvényt terjesztett elő, amely 25 dolláros „éghajlati adót” vetne ki a turistákra. Ahogy azt pedig az atv.hu is megírta, Sevilla nemrégiben jelentette be, hogy a népszerű Plaza de Espana védelmét a látogatók belépési díjának felszámításával kívánja finanszírozni.
Ez azonban nem új dolog. Rengeteg ország már régóta megadóztatja az utazókat azzal, hogy turistavízumot kérnek tőlük. A repülőterek a repülőjegyek mellé díjat is felszámítanak; a helyi önkormányzatok rendszeresen szednek szállodai és autókölcsönzői illetéket; és a turisták által fizetendő díjakat alkalmazó népszerű úti célok Bhutántól Belize-ig, Mallorcától Malajziáig mindenütt a világon megtalálhatók.
Az idegenforgalmi adók kivetése vagy emelése a közelmúltban azonban egyre gyakrabban fordul elő, ami az éghajlatváltozás és a „túl-turizmus” egyre növekvő nyomását tükrözi – és úgy tűnik, hogy ez a nyomás meg is marad.
Az ezekből az adókból befolyó pénzt gyakran az általános költségvetéshez adják hozzá, de sok szervezet az idegenforgalom előmozdítására is elkülönít egy részt. Egyes esetekben a díjak fenntarthatósági kezdeményezéseket támogatnak, például az élővilág védelmét, romok újjáépítését vagy akár zenészek támogatását.
A szakemberek szerint ezeknek a díjaknak azért van értelme, mert az utazók anélkül látogathatják meg a helyeket, hogy fizetnének azok fejlesztéséért vagy fenntartásáért, míg a lakosok a szemét és a tömegek terheivel szembesülnek. „Az idegenforgalmi ipar ingyen élősködik a közterületeken” – mondta Harold Goodwin, a Manchester Metropolitan Egyetem Institute of Place Management vezető munkatársa. „Mi az érv amellett, hogy a turisták és az egynapos látogatók nem járulnak hozzá a fenntartásukhoz?”.
Azonban az adók egyre inkább a látogatók számának korlátozását is célozzák.
„A múltban az volt a filozófia, hogy minél több a turista, annál jobb, és hogy minden további látogató további hasznot hoz. Újabban a desztinációk elkezdték felismerni, hogy a látogatók száma véges, és csak korlátozottan lehet őket fogadni”
– fogalmazott Justin Francis, aki Goodwinnal közösen indította el a Responsible Travel nevű utazásszervező céget, amelynek utazásai a turizmus káros hatásainak csökkentését helyezik fókuszba.
Szakértők szerint, ha az utazóknak különadót kell fizetniük, fontos, hogy tudják, mire fordítják azt a pénzt. Egy 2019-es, az olaszországi Puglia régióban végzett tanulmány szerint azok a látogatók, akiknek azt mondták, hogy a díj az általuk meglátogatott város védelmét szolgálja, jobban elfogadták az illetéket, és közel ötször többet voltak hajlandóak fizetni.
Néhány régió magáévá tette ezt az üzenetet, és arra törekedett, hogy átlátható módon költsék el a beszedett pénzt.
Izland az éjszakánként akár 7 eurós szállásadót a turizmus és a fenntarthatóság támogatására használja. Az Izlandi Idegenforgalmi Hivatal honlapja részletesen bemutatja, hogy eddig mire költötték el a pénzt, amely több száz projektet finanszírozott, például a bálnafigyeléshez szükséges infrastruktúra kiépítését, a természetes meleg források közelében lévő túraútvonalak karbantartását és egy gleccserkutató terület WC-kkel való ellátását.
A texasi Austinban a látogatók szó szerint hallhatják, hogy mit csináltak a pénzükkel. A város szállásadójának egy részéből származó bevételek az „Élőzenei Alapot” támogatják, amely zenészeknek, koncerteknek és fesztiváloknak nyújt támogatást.
Miután pedig a spanyolországi Baleár-szigeteken 2016-ban bevezették az adót, az ennek eredményeként létrejött projekteket emelték ki, köztük a dűnék megőrzését, egy új gyalogos sétányt Ibizán és a középkori falak helyreállítását Alcúdia városában.
Egyes vállalkozások odáig mentek, hogy saját maguk vetnek ki adókat, mondván, hogy ez a bolygó javát szolgálja. A Maple Leaf Adventures, a kanadai Brit Columbia partjainál működő expedíciós hajójáratokat szervező cég is csatlakozott más szolgáltatókhoz, és utasonként 200 kanadai dollár fenntarthatósági díjat szed be. „Ez egy reprezentatív összeg, de közel sem fedezi a valódi, tényleges költségeit annak, hogy felelős üzemeltetők legyünk” – mondta Maureen Gordon, a hajótársaság társtulajdonosa, megjegyezve, hogy a pénzt többek között természetvédelmi csoportok és őslakos közösségek kapják.
A kritikusok mégis azon tűnődnek, hogy nem elitista-e olyan adót kivetni, amely egyes utazóknak esetleg megdrágítja a látogatást. „Úgy vélem, vannak igazságosabb és hatékonyabb módszerek az olyan problémák kezelésére, mint a túlzott turizmus, anélkül, hogy az utazókat igazságtalanul terhelnénk” – mondta Tsui.
„Végső soron azt remélem, hogy az idegenforgalmi adókat megfontoltan használják fel a fenntartható turisztikai gyakorlatok támogatására, miközben továbbra is szívesen látják a látogatókat.”
Bármi is a véleményünk minderről, a díjak fontos bevételi forrássá váltak a kormányok számára, és valószínűleg nem fognak eltűnni. Barcelona például úgy becsüli, hogy 2024-ben akár 100 millió eurót is beszedhet.
Francis megjegyezte, hogy ezek az adók „nagyon hatékonyak a finanszírozás megszerzéséhez”.