Mint ismert, a tűzszünet első négy napján a Hamász 69 túszt engedett szabadon, Izrael pedig 150 palesztint engedett ki a börtönből. Dr. Spencer Eth, a Miami VA Healthcare System mentális egészségügyi vezetője és a Miami Egyetem professzora azt mondta, megjósolható, hogy a pszichológiai vagy érzelmi következmények súlyosak lesznek a túszoknál. Hozzátette, a túszok között jelentkező problémák nagyon eltérőek lesznek a fogságban esésükkor tapasztalt dolgok és az életkoruk függvényében – írja a CNN.
„Sokukat nemcsak traumatizálta a terrortámadás és a fogságba esés, hanem gyászolnak is” – mondta Eth, utalva többek között arra a 4 éves amerikai gyermekre, akinek szüleit a Hamász ölte meg az október 7-i terrortámadás során.
„Itt tehát nemcsak a trauma, hanem a gyász is jelen van, és ez súlyosbítja az események pszichológiai és patológiás hatását” – mondta Eth.
Eth nem vett részt a túszok ellátásban, de azt mondta, azok, akiket szabadon engedtek, esetleg részt vehetnek olyan orvosi vizsgálatokon, melyek nagyon alapos pszichológiai és pszichiátriai vizsgálatokat is magukba foglalhatnak. Ezek a vizsgálatok irányulhatnak agyi sérülés, poszttraumás stressz vagy más pszichológiai állapotok jeleinek keresésére is. Hozzátette azonban, hogy nemcsak az első értékelés nagyon fontos, hanem folyamatosan nyomom kell követni a szabadon engedett túszok állapotát, és folyamatosan segíteni is kell őket. Kifejtette azt is, néhány emberen úgy tűnhet, hogy már jól vannak, azonban a súlyos tünetek később is jelentkezhetnek.
Hosszú évek kellenek ahhoz, hogy a fogvatartottak „túl tegyék magukat” a szörnyűségeken
Any Kalayjian, a Meaningful World alapítója és elnöke elmondta, egy ilyen traumatikus eseményből a lelki felépülés évekig, vagy akár egy évtizedig is eltarthat. A „gyógyulás” ráadásul hosszabb ideig tart a kisgyermekek és az idősebbek esetében. A szakértő szerint van néhány nagyon fontos terület, amelyen különösen oda kell figyelni az áldozatokra a felépülés során: ilyen a fizikai-, az érzelmi- és a spirituális felépülés, a szociális- valamint a kognitív problémák, például a memóriazavar vagy a csökkent koncentráció.
Walter Busuttil, a Combat Stress kutatási és képzési igazgatója azt mondja, valahányszor túszokkal és hadifoglyokkal dolgozott, mindig azt tapasztalta, hogy kezdetben még nagyon zavartak voltak. „Soha nem tudták például, hogy kiengedik-e őket vagy sem, még akkor sem, ha ezt megígérték. Tehát kezdetben nagyon boldognak tűnhetnek, és persze örülni fognak, hogy kiszabadultak, és hatalmas megkönnyebbülés lesz, de néhányan közülük – különösen a felnőttek – valahogy rájönnek, hogy vannak más túszok is, és bűntudatot kezdhetnek érezni” – mondta a CNN-nek a szakember.
Elmondása szerint ezekre a jelekre kell figyelni:
Figyelni kell, hogy a kiengedett túszok megfelelően alszanak-e, tehát félnek-e, vagy éberek? Érezhető-e rajtuk szorongás, esznek-e rendesen, milyen a hangulatuk és hogyan alkalmazkodnak a környezetükhöz. Ugyanakkor a szakember megjegyezte, nem mindenkinél jelentkeznek ezek a tünetek, sőt, sokuknál egyáltalán nem lesz semmi jele a problémának.
Néhányan tapasztalhatják a poszt-trauma jelentkezését – mondta -, míg másoknál poszt-traumás stressz alakulhat ki.
A PTSD vagy poszttraumás stresszbetegség olyan mentális állapot, amely bármely életkorban kialakulhat olyan embereknél, akik sokkoló, ijesztő vagy veszélyes eseményeket éltek át. A tünetek általában az eseményt követő három hónapon belül, de később is jelentkezhetnek. A PTSD-ben szenvedő emberek gyakran társbetegségekkel, például depresszióval, kábítószer-használattal vagy szorongásos zavarokkal küzdenek.
A PTSD jelei és tünetei felnőtteknél a következők lehetnek: a traumatikus eseményre való visszaemlékezések vagy visszatérő emlékek, álmok vagy nyomasztó gondolatok; a stressz fizikai jelei; az eseményre emlékeztető helyek, események vagy tárgyak kerülése; félelem; alvási nehézségek; ingerlékenység; vagy éppen a rossz eseményre való emlékezés nehézségei.
A gyerekeknél súlyosabb jelei lehetnek a traumának
A Nemzeti Mentális Egészségügyi Intézet szerint a gyermekeknél a traumára adott reakciók szélsőségesek lehetnek, és nem feltétlenül ugyanazokat a tüneteket produkálják, mint a felnőttek. A 6 évesnél fiatalabbaknál előfordulhat, hogy ágyba vizelnek, vagy éppen elfelejtenek beszélni. Gyakori még, hogy képtelenek a szülőhöz vagy más felnőtthöz ragaszkodni. Olyan is előfordulhat, hogy játék során lejátssza a traumatikus élményt. Busuttil szerint figyelni kell, hogy a gyerekek agresszívek vagy erőszakosak-e játék során, de bajt jelez az is, ha például nagyon visszahúzódóak.
Daphna Dollberg, a Tel Aviv-Yaffói Akadémiai Főiskola klinikai és fejlődési pszichológusa szerint a legkisebb gyermekek a legérzékenyebbek. Mint mondta, a kisgyerekek is emlékeznek a traumatikus eseményekre, akkor is, ha még nem elég fejlettek ahhoz, hogy mondjuk beszélni tudjanak. És mivel nem képesek kommunikálni arról, hogy min mentek keresztül, a szorongásukat testi reakciókkal mutatják ki, például az evés vagy az alvás megtagadásával. Jellemző, hogy fizikailag rosszul lesznek, vagy esetleg leáll a fejlődésük.
„Nagyon összezavarodtak, rémültek lesznek, és nagyon sokáig éberséget és félelmet tapasztalhatunk rajtuk, még annak ellenére is, hogy már biztonságos helyen vannak. „A legpusztítóbb dolog az, hogy nem bíznak a körülöttük lévő felnőttekben, még a szüleikben sem, mert a fejükben, a gyermeki elméjükben a szülő nem védte meg őket” – mondta, hozzátéve, ezért is gyanítja, hogy hosszú időre lesz szükség ahhoz, hogy a túszul ejtett kisgyerekekben helyreállítsák a védelem és a biztonság érzését.