A szerző az ötven évvel ezelőtti emlékeivel veti egybe azt, ami ma a szemünk előtt bontakozik ki.

„1973. október 21-én, a Jom Kipur-i háború idején Henry Kissinger Moszkvába repült. Nagyon jól emlékszem az odaérkezésére, mert az amerikai nagykövetség ügyvivőjével, Adolph Dubs-szal voltam a moszkvai irodájában, amikor Kissinger egyenesen a Kremlbe ment. Dubsot nem hívták meg és nem tájékoztatták. (Dubs sorsa tragikusan alakult: később az Egyesült Államok afganisztáni nagykövete lett, ahol 1979-ben elrabolták és meggyilkolták).” – írja Bryen, aki szerint Kissinger küldetése az volt, hogy beszéljen a szovjetekkel, mielőtt azok katonai lépéseket tennének Egyiptom támogatására.

Washington ugyanis attól tartott, hogy az oroszok atomfegyvereket vethetnek be a Sínai-félszigeten lévő izraeli erők ellen.

„Néhány nappal később egy szovjet kereskedelmi járattal érkeztem Kijevbe. A többi utassal együtt leszálltam a termináltól kissé távolabb parkoló repülőgépről, és a repülőtéri hatóságok utasítottak, hogy várjunk a kifutópályán. Az oroszok katonai bemutatót tartottak a szemünk előtt, hogy lássuk, a Szovjetunió felkészült a katonai beavatkozásra. Ezt azonnal jelentettem a kijevi amerikai konzulátusnak.” – folytatja visszaemlékezését a veterán diplomata.

Október 24-re Egyiptom harmadik hadseregét Izrael bekerítette a Szuezi-csatorna nyugati oldalán, Kairótól mintegy 100 km-re.

Egy nappal később, 1973. október 25-én az amerikai erők, beleértve a Stratégiai Légierő Parancsnokságot, a Kontinentális Légvédelmi Parancsnokságot, az Európai Parancsnokságot és a Hatodik Flottát, DEFCON 3 készültségi fokozatba kerültek, ami megfelelt a 2001. szeptember 11-ei riasztásnak.

Bryen leszögezi, hogy nem az évfordulós történelmi nosztalgia miatt idézi fel ezeket az eseményeket, hanem azért, mert ma újra a nagyhatalmak dönthetnek arról, mi történik a Közel-Keleten, konkrétan a a gázai háborúban.

Anthony Blinken külügyminiszter és Lloyd Austin védelmi miniszter is járt már Izraelben, és Blinken vissza is tért utána Jeruzsálembe. Biden elnök szerdán érkezik Izraelbe, ami nagy jelentőségű fejlemény, mert a korábbi háborúk és konfliktusok során még egyetlen amerikai elnök sem látogatott el Izraelbe. Az oroszok máris tűzszünetet kérnek, akárcsak a kínaiak.

„Közben az Egyesült Államok egy repülőgép-hordozó egységet (USS Ford) helyezett el a Földközi-tenger keleti részén, és egy második repülőgép-hordozó egység (USS Eisenhower) már úton van. Az Egyesült Államok légierejét is erősíti a térségben, A-10-es csatarepülőgépeket és F-15E vadászgépeket küld a Közel-Keletre, bár Washington nem nyilatkozik arról, hogy ezek hol fognak állomásozni.

Az USA-nak vannak bázisai Jordániában, Irakban és Szíriában, amelyek hatékonyak lennének, ha az Egyesült Államoknak be kellene avatkoznia a libanoni Hezbollah ellen. Úgy hírlik, az USA meggyőzte Izraelt, hogy ne támadja meg a Hezbollahot, annak ellenére, hogy Libanonból támadás érte Izraelt. Állítólag Washington azt mondta Izraelnek, hogy az USA megvédi a zsidó államot a Hezbollah ellen.

Az egyik jelentős probléma ma az, hogy Oroszország és az Egyesült Államok összeveszett Ukrajna miatt, és Washington nem tárgyal komolyan Oroszországgal az ukrajnai kérdésről.

A két atomhatalom közötti egyeztetés hiánya megnehezíti azt, hogy mindkét nagyhatalom igyekezzen csillapítani a közel-keleti helyzetet, mielőtt a háború tovább terjed.

Ez különösen Oroszország számára jelent gondot, mivel Szíria, ahol az oroszok tengeri és légi bázisokkal rendelkeznek, csatatérré válhat, ha a háború kiterjed. Az izraeliek már kétszer bombázták a damaszkuszi és aleppói repülőtér kifutópályáit, hogy megakadályozzák a Hezbollah számára készült iráni rakéták bejutását Szíriába. Izrael úgy véli, hogy Irán nagy hatótávolságú precíziós rakétákat próbál szállítani, amelyeket Izrael védelmi létesítményei és kulcsfontosságú kormányhivatalok ellen irányítanának.

Mindeközben Izrael világossá tette szándékát, hogy megsemmisíti a Hamászt a Gázai övezetben, azonban egyelőre még nem indított szárazföldi hadműveletet e cél érdekében, valószínűleg azért, mert előbb megpróbál minél több túszt megmenteni, bár nem tudni, hány fogoly van még életben a Hamász által elhurcolt túszok közül. Az USA elvileg támogatja Izraelnek a Hamász gázai uralmának felszámolására irányuló műveletét, de hogy meddig, azt nem tudni biztosan. Washington számára a legfontosabb az, hogy legalább a 40 foglyul ejtett amerikai állampolgárt kiszabadítsa. Irán azt állítja, hogy ha Izrael abbahagyja a gázai bombázást, akkor szabadon engedik a túszokat, de a Hamász nem támogatta Irán ajánlatát.

Miközben a világ arra vár, hogy Izrael hogyan kezeli a túszproblémát, és folytatja-e a Gáza elleni szárazföldi hadműveletet,

a helyzet Stephen Bryen szerint jelentősen el is tér 1973-tól, mivel a nagyhatalmak nem engedhetik meg maguknak azt, hogy közvetlenül tárgyaljanak a Hamásszal. Mások, például Egyiptom, megpróbáltak humanitárius folyosókat kialakítani a gázai „nem harcosok” számára (bár nem kis kérdés az, hogyan lehet megkülönböztetni a terroristákat a "nem harcosoktól").

„Az irániak, úgy tűnik, csökkenteni akarják saját jelenlétüket, mivel egy háború kirobbantása ürügyet adhat Izraelnek arra, hogy megsemmisítse Irán nukleáris létesítményeit és nagy hatótávolságú rakétakilövő állásait. Libanonban pedig helyi nyomás nehezedik a Hezbollah-ra a háborúba lépés ellen, mert ennek végeredménye a már amúgy is ingatag libanoni állam végleges összeomlása lenne.” – zárja elemzését a veterán amerikai diplomata, aki szerint nehéz megjósolni, hogy a háború kiterjed-e vagy sem. Végső soron ez Oroszországtól és az Egyesült Államoktól függ. Moszkva, ha úgy dönt, le tudja nyugtatni az irániakat, Amerika pedig ráveheti Izraelt és a Hezbollah-ot is a visszafogottságra.

Nagyvilág

Veterán amerikai diplomata: Az atomháborút csak Washington és Moszkva tudja megakadályozni a Közel-Keleten

kapcsolódó cikkeink