Azerbajdzsán szeptember 19-én terrorelhárítás címszó alatt katonai műveletet indított a főként örmények lakta Hegyi-Karabahban, ahol erői heves ágyúzást és lövöldözést folytattak, célba véve civil területeket. Az azerbajdzsáni hadsereg 24 órás intenzív offenzíváját követően az örmény fél bejelentette, hogy leteszik a fegyvert és megállapodtak a tűzszünetről a Moszkva által meghatározott feltételek szerint. Az önhatalmúlag kikiáltott (Hegyi-Karabahi) Arzah Köztársaság elnöke, Szamvel Sahramanján kapitulált, és megígérte, hogy a köztársaságot az év végéig feloszlatják.
Ez véget vethet az enklávéban és környékén három évtizede tartó, időszakos konfliktusnak, megszakítva a dél-kaukázusi régió 10 hónapos blokádját, amely a lakosok szerint a behódolásig éheztette őket. Illetve szertefoszlatná az Azerbajdzsán által követelt területen egy független állam létrehozására irányuló reményeket.
Az Örményország és Azerbajdzsán közötti politikai vita Hegyi-Karabah miatt akkor kezdődött, amikor az 1980-as évek végén az akkori Szovjetunió meggyengült, és az örmények azt követelték, hogy az örmény többségű régiót csatolják az Örmény Szovjet Szocialista Köztársasághoz. A Szovjetunió 1991-es összeomlása után a konfliktus teljes körű háborúvá fajult, amely egészen az 1994-es, orosz közvetítéssel létrejött fegyverszünetig tartott. Körülbelül harmincezer ember halt meg, és több mint egymillióan kényszerültek elhagyni lakóhelyüket. A harcok még több évtizeden át folytatódtak, kitörölhetetlen nyomot hagyva Hegyi-Karabah örmény nemzetiségű lakosainak generációin.
A legutóbbi, 2020-as háborúban a Törökország által támogatott Azerbajdzsán visszaszerezte a területet körülvevő területek nagy részét, valamint magának a régiónak egy részét.
Oroszország tárgyalásos úton véget vetett ennek a fellángolásnak, és még békefenntartókat is küldött a biztonság megteremtésére a Lachin-folyosó mentén, az Örményországot Hegyi-Karabahhal összekötő egyetlen hegyi úton. Az elmúlt év eseményei azonban azt mutatják, hogy Moszkva, amely történelmileg egyszerre játszotta a békefenntartó és a szövetséges szerepét Örményországgal szemben, az ukrajnai inváziót és a Nyugattal való konfliktusait követően módosított álláspontján.
Nikol Pashinyan örmény miniszterelnök „az etnikai tisztogatás közvetlen aktusának” nevezte az azeriek eljárását, és előrevetítette, hogy hamarosan nem marad több örmény Hegyi-Karabahban. Baku az etnikai tisztogatás vádját határozottan visszautasította. Bár igyekeztek meggyőzni a régió örmény lakosságát, hogy emberséges bánásmódban részesülnek és egyenlő jogokat biztosítanak majd számukra, ha maradnak, sokan úgy érzik, nincs más választásuk, mint a menekülés. Becslések szerint több mint 100 ezer ember elmenekült otthonából.
„Hol van a ti Istenetek?”
Almast örmény keresztény, aki Arzahban született, és ott is élt 25 évig, jelenleg pedig Örményországban segíti a menekülteket. A regionális önkormányzat segítségével ezer embernek tudott menedéket nyújtani a városban, akikről egy-két évig gondoskodni is fog majd.
Mikor megindult Hegyi-Karabahból a „kényszerkivonulás”, Almast és csapata rendkívül szívszorító helyzetben levő családok tömegeivel találkozott. „Voltak terhes asszonyok, akiknek útközben kellett világra hozni kicsinyeiket, voltak, akik idegösszeomlást kaptak és csak sírva kiabáltak az Arzah és az örmény határváros, Gorisz közötti körülbelül 60 kilométeres úton” – mesélte, hozzátéve, hogy sokaknak három teljes napba került, míg elértek Örményországba.
„Elmentem Goriszba, hogy fogadjam a húgom családját: őt, három gyermekét és a nagyanyánkat. Tömött sorokban jöttek az autók, melyek éjjel gyakorlatilag szállásnak bizonyultak a menekülők számára. Soha nem láttunk még ehhez hasonlót – folytatta Almast.
– Szívszorító volt látni az emberek tömegét jönni át a kapukon. Mintha épp a poklot hagyták volna maguk mögött és az élet földjére érkeztek volna… tíz hónapig nem láttak csokit, kólát, cukrot, zöldséget, gyümölcsöket, banánt is csak tévén, amikor persze volt hozzá elég áram, ami az elmúlt két hónapban egyáltalán nem volt” – mesélte megrázó élményeit tovább.
Almast leszögezte, Arzahot mindig is örmények lakták, az elmúlt évszázadok során mindig ők voltak többségben a térségben, a lakosságnak mintegy 80 százalékát adva. Szerinte a mostani kiszorítás mögött az az ideológia áll, hogy keresztény nép nem ékelődhet két iszlám ország közé. „Sokszor, amikor azeri katonák örményeket ölnek, arra hivatkoznak, hogy azért teszik, mert ők nem muszlimok. Ha Bibliát találnak bárhol, meggyalázzák a könyvet, és azt kiabálják közben: Hol van a ti Istenetek? Miért nem segít meg?” – tette hozzá. Almast azt is elmondta, hogy mielőtt a menekülők átlépik az örmény határt, egy ellenőrzőponton, ha az azeriek bárkin észrevesznek keresztet, azt erőszakkal elveszik és elhajítják, mielőtt továbbengedik őket.
Részletek a Hetek legfrissebb számában.