A portál szerint megjegyzései felelevenítik az 1960-as és 1970-es éveket, amikor a NASA a Szovjetunióval folytatott űrversenyt. Fél évszázaddal később azonban a vállalat már magáncégeket alkalmaz a munka jelentős részének elvégzésére. Nelson szerint ezek a vállalatok kulcsfontosságúak, mivel lehetővé teszik a hatalmas költségek megosztását, és a NASA számára azt is, hogy „a magánszektor vállalkozóinak kreativitását” felhasználhassa.
Kitért Elon Musk SpaceX nevű vállalatára, amely 2021-ben 3 milliárd dolláros szerződést kapott egy holdraszálló űrhajó megépítésére, és kifejlesztette a valaha épített legerősebb rakétát is. Más magáncégek is érzik az űrverseny előnyeit. Az év elején az ügynökség 3,4 milliárd dolláros szerződést kötött a Jeff Bezos vezette Blue Originnel – szintén egy leszállóegység megépítésére, de későbbi holdraszállásokhoz.
Ez csak két olyan vállalat, amely több milliárd dollárnyi kormányzati támogatásban részesül. Ezt a pénzt – legalábbis részben – arra költik, hogy a világ két legnagyobb gazdasága közötti sokkal szélesebb körű feszültségek közepette megpróbáljanak Kína előtt járni.
Kínán az Egyesült Államok szeme
Augusztus végén India lett a negyedik nemzet, amelynek sikerült „puha” leszállást végrehajtania a Holdon, és az első, amely elérte a Hold déli pólusát. E siker ellenére a NASA inkább a kínai űrprogramot követi kiemelt figyelemmel. Kína az egyetlen ország, amelynek saját űrállomása van, már hozott vissza holdmintákat a Földre, és tervei között szerepel a Hold felszínének sarki régióinak elérése.
„Ami miatt aggódom, az az, hogy mi vizet találunk a Hold déli pólusán, de Kína eljut oda, és Kína azt mondja, hogy ez a mi területünk. Ide nem jöhettek, ez a miénk” – fogalmazott Nelson.
Szerinte aggodalmát alátámasztja, hogy Kína mesterséges szigeteket épít, hogy szuverenitást követeljen magának a Dél-kínai-tenger egyes részei felett.
Arra is rámutatott, hogy Kína nem csatlakozott az Egyesült Államok által vezetett Artemis-egyezményhez, amely a világűrben és a Holdon alkalmazott gyakorlatok keretét hivatott biztosítani. Kína azt állítja, hogy elkötelezett az űr békés célú kutatása mellett, és korábban az űrprogramjával kapcsolatos amerikai aggodalmakat „Kína normális és ésszerű űrkutatási törekvései elleni lejárató kampányként” jellemezte.
A rivalizálás a NASA hatalmas beruházásait ösztönzi. 2021 szeptember végéig az ügynökség szerint a kiadások 71,2 milliárd dollárt tettek ki az amerikai gazdaságban, ami 10,7%-os növekedést jelent az előző évhez képest.
Bár a SpaceX-hez hasonló nagy nevek vonzzák a figyelmet és jól mutatnak a címlapokon, a Nasa kiadásai sokkal messzebbre nyúlnak a gazdaságban: Nelson szerint kiadásaik negyedét kisvállalkozások kapják.
Ez a pénz felgyorsíthatja a kisvállalkozások, különösen az induló vállalkozások növekedését – mondja Sinead O’Sullivan, a NASA egykori mérnöke, aki jelenleg a Harvard Business School űrközgazdásza. Szerinte a kormány gyakran első ügyfélként jelenik meg az induló cégeknél, és ezek a szerződések lehetővé tehetik számukra, hogy magánbefektetőkhöz forduljanak, és még több pénzt szerezzenek.
A BBC szerint lehet, hogy a Holdra való visszatérésért folytatott verseny nagy visszhangot kelt, de ez hozzájárult más űrtevékenységek robbanásszerű fejlődéséhez, amelyek sokkal jövedelmezőbbek lehetnek.
1957-ben Oroszország volt az első ország, amely műholdat állított Föld körüli pályára, miközben az USA-val versenyzett. Az Európai Űrügynökség adatai szerint jelenleg valamivel több mint 10 500 műhold kering a Föld körül. Az elmúlt évtized iparági fellendülését Chad Andersen, a Space Capital befektetési cég alapítója a SpaceX-nek tulajdonítja.
„Az egyetlen ok, amiért ma az űrről mint befektetési kategóriáról beszélünk, az a SpaceX” – mondja, hozzátéve: kicsivel több mint 10 évvel ezelőtt, az első kereskedelmi repülésük előtt az egész piacot valóban a kormányok uralták.
A BryceTech elemző cég szerint a jelenleg pályára állított műholdak mintegy felét az elmúlt három évben indították. Ez főként mindössze két vállalatnak, a One Webnek és Elon Musk Starlinkjének köszönhető.
„Az űrgazdaság sokkal szélesebb körű, mint a rakéták és a műholdas hardverek. Ez az a láthatatlan gerinc, amely a globális gazdaságot táplálja” – magyarázza Anderson.
A Föld körüli pályán keringő műholdak számának növekedésével egyre több vállalat talál új felhasználási lehetőségeket az általuk szolgáltatott adatokra, többek között a mezőgazdaságban, a biztosítási vagy a tengerészeti ágazatban.
Az új-zélandi székhelyű RocketLab az űrgazdaság másik nagy szereplője. A SpaceX riválisa már 40 indítást hajtott végre olyan ügyfelek számára, mint a NASA és más amerikai kormányzati ügynökségek.
„Az indítás körülbelül 10 milliárd dolláros lehetőséget jelent. Aztán ott van az infrastruktúra, például a műholdak építése, ez körülbelül 30 milliárd dolláros lehetőség. Aztán ott vannak az alkalmazások, ez pedig körülbelül 830 milliárd dollár” – sorolta Peter Beck, a RocketLab alapítója.
Nem ő az egyetlen, akinek nagy tervei vannak: a Morgan Stanley amerikai befektetési bank becslése szerint a globális űripar 2040-re évi több mint 1 milliárd dollár értékűre nőhet.
Mire számíthatnak a magáncégek az űrben?
Beck óvatos a Holdon rejlő lehetőségekkel, különösen a bányászattal kapcsolatban. Szerinte jelenleg gazdaságilag nem éri meg a Holdra menni, bányászni és a kitermelt anyagot visszahozni a Földre.
Bill Nelson, a NASA munkatársa az orvosi kutatásban lát lehetőségeket. A Nemzetközi Űrállomáson 2019-ben a Merck gyógyszeripari cég által a kristályok növekedésével kapcsolatban végzett hasznos kutatásra utal, amely hozzájárult egy rákellenes kezelés kifejlesztéséhez. Szerinte az üvegszáloptikát hatékonyabban lehetne gyártani a zéró gravitációs körülmények között.
„Amit végül látni fogunk, az a sok üzleti tevékenység az alacsony Föld körüli pályán” – fogalmazott.