A holdra szállás iránti felfokozott érdeklődés részben most is politikai természetű, akárcsak az 1960-as években. De az is fontos tényező, hogy a Hold déli pólusa közelében, a mély kráterek árnyékában vízjeget fedeztek fel. Emellett az is a holdra szállás mellett szól, hogy a NASA űrhajósokat tervez küldeni a Marsra, amiben a Hold „közbenső állomás” lehet.

Tekintettel a Kína és az Egyesült Államok közötti politikai és gazdasági feszültségre – valamint arra a tényre, hogy a két ország ugyanazokat a leszállóhelyeket szemelte ki a Chang’e-7, illetve az Artemis III számára – a verseny a Hold déli sarkáért nagyon felpöröghet.

Ez a mostani űrverseny azonban nemcsak emiatt hasonlít azonban hidegháborús elődjéhez, hanem a holdutazást övező szkepticizmus miatt is.

Az indiai bejelentést követően a közösségi médián azonnal megindult a spekuláció, hogy csak egy gyenge minőségű bollywoodi produkció az egész. Mint ahogy az amerikai holdra szállásról is elterjedt, hogy Stanley Kubrick rendezte, a NASA ugyanis egy filmstúdióban „vette fel”.

Kormányzati titkok

A holdra szállást érintő összeesküvés-elméletek ajtót nyitottak egy olyan szemléletnek, mely mindent megkérdőjelez. Egyre többen kezdtek úgy gondolkodni, hogy a jelentős események (például szeptember 11. vagy akár a tömeges lövöldözések) nem azok, aminek látszanak, hanem egy hivatalos dezinformációs kampány részei.

Amikor a National Election Studies 1958-ban elkezdte mérni a kormányba vetett bizalmat, az amerikaiak háromnegyede úgy gondolta, hogy a szövetségi kormány „szinte mindig vagy legtöbbször” helyesen cselekszik. Ez a vélemény az 1960-as években, a vietnámi háború közepette kezdett megváltozni, majd még negatívabb lett 1971-től, a Johnson-adminisztrációnak az intervencióval kapcsolatos hazugságait leleplező Pentagon-akták nyomán.

A bizalom az 1980-as évek közepén helyreállt, majd kisebb visszaesés után, az 1990-es évek végén a gazdaság növekedésével együtt ismét megerősödött. Röviddel szeptember 11. előtt három évtizedes csúcsot ért el, de ezt követően gyorsan csökkent, most pedig – túl a Covid-járványon és egy mindenféle értelemben súlyos áldozatokkal járó háború kirobbanásán – történelmi mélyponton van.

Az európaiak is kételkednek

A bizalmi válság nem csak Amerikát sújtja. A tudományos információkkal szembeni szkepticizmust figyelő uniós TRESCA projekt 2021-es felmérésében arra a kérdésre, hogy „Járt-e az ember a Holdon 1969-ben?”, a résztvevők 25 százaléka válaszolta azt, hogy „a nagy lépés az emberiségnek” egy filmstúdióban felvett átverés volt.

A TRESCA a kutatás eredményét bizonyítékként tekinti arra nézve, amire a társadalomtudósok évek óta figyelmeztetnek: a lakosság nem elhanyagolható része bizalmatlan általában a tekintéllyel, de különösen a tudományos tekintéllyel szemben. A közösségi média pedig terjeszti és erősíti a szkepticizmust.

Pedig függetlenül attól, hogy mennyire hajmeresztő egy-egy összeesküvés-elmélet, terjedésük a kormányzati kommunikáció lelepleződésével is összefügg.

A Hetek legfrissebb lapszámában megjelent cikkből megtudhatja, milyen tényezők állnak az összeesküvés-elméletek egyre szélesebb körű elterjedése mögött, és hogyan igyekeznek felvenni a harcot a kormányzatok a dezinformációk korában.

Nagyvilág

A bizalmatlanság kora: Miért vitatják máig a holdra szállást?

kapcsolódó cikkeink