Mint arról az atv.hu is beszámolt, a lengyel kormányhoz közel álló Rzeczpospolita szerint Lengyelország megkezdte az Ukrajnát 2022. február 24. óta illegálisan elhagyó, hadköteles korú férfiak kiadatását az ukrán hatóságoknak. A drasztikus lengyel lépés jelentőségét az adja, hogy az orosz-ukrán háború brutális veszteségeket okozott mindkét oldalon. A New York Times által idézett források szerint orosz és ukrán oldalon összesen körülbelül félmillió (!) ember halt és sebesült meg a háború kezdete óta.
Orosz és ukrán veszteségek
Oroszország katonai veszteségei a New York Times idézett cikke szerint megközelítik a 300 ezret. Ez a szám 120 000 halottat és 170 000-180 000 sebesült katonát jelent 2022. februárja és 2023. augusztusa között.
Az ukrán veszteségeket a New York Times forrásai közel 70 000 halottra és 100 000-120 000 sebesültre becsülik, ami összesen közel 200 ezres vesztség másfél év alatt.
Az oroszok tehát – ha hihetünk az amerikai lap forrásainak – körülbelül másfélszer annyi embert veszítettek (a halottakat és sebesülteket is ideszámítva), mint az ukránok. Viszont az ország mérete és az emberveszteség forrása nagyon más a két országban.
A szűk keresztmetszet
Demkó Attila nemzetbiztonsági szakértő, az MCC geopolitikai műhelyének vezetője Facebook-oldalán a következőt írta az orosz és ukrán veszteségekről:
„Az ember, az élőerő nagyon is szűk keresztmetszet. Moszkva az orosz törzspopulációt láthatóan védeni kívánja, ezért keresnek embert Kubától a kirgizekig, meg talán Koreáig. De ha nem megy, vannak 150 millióan.”
A szakértő emlékeztetett rá: Ukrajna lakossága az orosz agresszió és a menekülthullám következtében 30 millióra csökkent, és az ő információi szerint az ukrán halottak és sebesültek száma magasabb, mint a New York Times hetekkel ezelőtti adatai, vagyis 300 ezer körül van, ami az összlakosság közel 1 százalékát jelenti. Ehhez hozzáteszi: „Akiket ma berángatnak, már nem fognak úgy harcolni, mint a patrióták, akik önként mentek, ez alap háborús jelenség, hogy az emberállomány degradálódik, az elején a legjobb és onnan csak lefelé van út.”
Demkó Attila emlékeztetett rá: az első világháborúban a központi hatalmak a 15-49 éves férfi lakosság körülbelül 10 százalékának elvesztésekor adták meg magukat. „Biztos vagyok benne, hogy a mai töréspont egy társadalomban jóval alacsonyabb, mint akkor” – tette hozzá.
De hogy áll maga az offenzíva?
Kérdés, hol tart az ukránok tavasszal indult, de a nyáron is meglehetősen lassan haladó ellentámadása. Rácz András Oroszország-szakértő, a Corvinus oktatója a Telexnek azt mondta: ami Zaporizzsja térségében történik, „még nem áttörés, hanem beékelődés”, de „az orosz tüzérség a jelek szerint nem tudja lefogni az ukránt, amely most fölényben van, és súlyos veszteségeket okoz a megszállóknak”.
Demkó Attila az Ultrahangnak nyilatkozva az ellentámadás sikerét vagy kudarcát a mozgósítás sikerétől vagy kudarcától teszi függővé: „Az orosz mozgósítás a kulcs, ha azt Moszkva meg tudja/meri lépni, az ukránok esélyei drámaian csökkenhetnek.” Hozzátette: a küszöbön álló önkormányzati és a jövő évi elnökválasztás után az orosz vezetés szabadabban mozoghat ezen a területen, mint ma.
Brutális harcok folynak
Demkó Attila szerint olyan intenzív harcokat, mint amilyenek ma Robotine környékén folynak, rég nem láttunk, de ukrán áttörés még itt sincs. „Ez nem jelenti azt, hogy nem lesz, ez egy húsdaráló, mind a két oldalon nagyon-nagyok a veszteségek. De most ezt nem áttörés, az ukránok beékelődtek a Szurovikin vonalba, de nem tudtak mögé kerülni és Verbove elfoglalása után észak felé felgöngyölíteni, ami fontos lenne a szárnyak biztosítása érdekében” – tette hozzá az MCC geopolitikai műhelyének vezetője az Ultrahangnak nyilatkozva.