Az év: 2019. A brit Munkáspárt történelmi mélyponton van. Az Európai Unióban való bennmaradásért folytatott kampányuk kudarcba fulladt, a pártot és vezetését pedig intézményes antiszemitizmussal vádolják. A választásokon 60 helyet veszítettek a parlamentben, míg a toryk történelmi diadalt aratva 48 új helyet szereztek. Mindez polgárháborút robbant ki a 13 éve ellenzékbe kényszerült Munkáspárton belül, aminek eredményeként Jeremy Corbyn leköszön a párt éléről, sőt eltiltják attól, hogy újra induljon a választásokon.
Corbyn helyére korábbi brexitügyi miniszterét, Keir Starmert választják 2020-ban. A változás nem kelt nagy feltűnést, mivel a koronavírus-járvány következtében a politika javarészt lekerült a címlapokról, az országot pedig az egészségügyi vészhelyzet miatt lezárták. Három évvel később azonban a Munkáspárt a felmérések szerint húszpontos előnyt szerzett a konzervatívok előtt, így, ha hihetünk az előrejelzéseknek, Starmer lesz az ország miniszterelnöke a következő választásokon. Ezt azonban szakértők elsősorban a kormány politikai hibáinak tudják be, nem pedig a Munkáspárt népszerűségének. Azt ugyanis, hogy amennyiben megválasztják őket, pontosan milyen döntéseket hoznának, várhatóan csak most, a nyáron véglegesítik.
A valódi választás hiánya
A választók dolgát nemcsak az nehezíti, hogy egyelőre egyik párt sem tud megoldást ajánlani a megélhetési válságból való kilábalásra, hanem az is, hogy sok tekintetben nehéz megkülönböztetni a pártok programját. A konzervatívok európai zöldpártokat megszégyenítő programokat hirdettek a zéró kibocsátás elérése érdekében. 2030-ra például csak elektromos autók gyártását engedélyeznék az országban (függetlenül az autógyártó cégek figyelmeztetéseitől, vagy attól, hogy ennek a kivitelezésére közel sem áll fenn a megfelelő infrastruktúra).
A Munkáspárt 28 milliárd fontot helyezett kilátásba környezetbarát befektetésekre. Starmer 2020-as programjában még úgy fogalmazott, hogy „nincs fontosabb ügy a jövőnk szempontjából a klímaválságnál”, ezt azonban mára felülírhatja a gazdasági válság. Starmer ráadásul ellenszenvesnek tartja a „faölelgető” ökozelótákat, akik az olajkitermelés megállítása érdekében utakat foglalnak el, vagy éppen hozzáragasztják magukat a betonhoz és festményekhez (lásd a Just Stop Oil szervezet aktivistái).
Várhatóan a kampány kiemelkedő témája lesz az adófizetők pénzéből fenntartott Nemzeti Egészségügyi Szolgálat (NHS) reformja. A hagyományosan veszteségesnek számító egészségügy finanszírozását tovább nehezíti, hogy rendszeresek a béremelést követelő sztrájkok. Az NHS-ben dolgozó orvosok átlagosan évi 17–23 millió forintos összeget keresnek, míg a magánpraxist folytató szakemberek keresete átlagosan évi 26 és 122 millió forint között mozog. Az ápolók fizetése az idén bejelentett béremelés következtében évi 14 millióról 16 millió forintos összegre nőtt.
A tory kormány számára kihívást jelent az NHS helyzete, Rishi Sunak miniszterelnök pedig egyelőre kudarcot vallott azon ígéretében, hogy lerövidíti az ellátásra várakozók listáját. Az amúgy is rekordot döntő számot – több mint 7 millió fő – jelentősen súlyosbították a március óta tartott újabb és újabb egészségügyi dolgozói sztrájkok. Keir Starmer ugyanazt ígéri, mint a konzervatívok 2019-ben: megszüntetné a hosszas várakozási időket, és amellett, hogy rendszerszinten megreformálná az NHS-t, a betegségek megelőzésére tenné a hangsúlyt. Hozzá kell tenni, hogy a kormányzó párt ezeket a kampánypontokat egyelőre nem váltotta valóra.
Az ügy, amelyben a Munkáspárt leginkább egy platformon áll a konzervatívokkal, az ukrajnai háború. Az ellenzék élén Keir Starmer egyetlen alkalommal sem kérdőjelezte meg a kormány politikáját az Ukrajnának nyújtott támogatásban, amelynek keretében az ország 2,3 milliárd fontnyi katonai segélyt, valamint 1,5 milliárd fontnyi gazdasági és humanitárius segélyt küldött Kijevnek a háború kitörése óta.
A brit hadsereg pedig közel 37 ezer ukrán katonát képezett ki a harcokra. Starmer szintén szakított Corbyn NATO-kritikus és háborúellenes nézeteivel.
Szalonképesebb arculat
A felmérések azt mutatják, hogy a gazdasági helyzet és a két párt politikája közötti hasonlóság egyaránt a Munkáspártnak kedvez. A toryk ugyanis több területen látszólag elfelejtették a választóik akaratát. Starmer stratégiája pedig jelenleg az, hogy minél szélesebb választói kört érjen el kormánykritikus üzenetével, ahelyett, hogy a szűk munkáspárti magnak „hazabeszélve” kampányolna.
Az extrovertáltnak közel sem mondható Keir Starmernek nincsenek kiemelkedő szónoki képességei vagy emlékezetes, magával ragadó személyisége, mint az utolsó nagy formátumú munkáspárti vezetőnek, Tony Blairnek. Szerencséjére a mostani versenyben Rishi Sunakkal hozta össze az élet, aki gyakran tűnik ügyetlennek, amikor összekerül átlagemberekkel. Az Oxfordon végzett milliomos korábban a Goldman Sachs elemzője volt, majd fedezeti alapokat menedzselt. Vele szemben Starmer hátteréből adódóan is hitelesebb politikusnak tűnhet a gazdasági nehézségekkel küzdő és a Konzervatív Párttól újra elidegenedő közép- és munkásosztály tagjai számára.
Született munkáspárti
Starmernek még a nevét is a Munkáspárt alapítója, Keir Hardie után választották a szülei. Szerény körülmények között nőtt fel, családja gyakran küzdött megélhetési gondokkal. Édesapja napi 14 órában gyárban dolgozott szerszámkészítőként, amit fia elmondása szerint egész életében szégyellt. Édesanyja ápolónő volt, azonban fiatalkorától fogva Still-betegségben szenvedett. Annak ellenére, hogy az orvosok azt mondták neki, hogy nem szülhet, négy gyermeke lett. Nem sokkal az előtt hunyt el, hogy Starmert megválasztották parlamenti képviselőnek 2015-ben.
Starmer volt az első a családjában, aki egyetemet végzett. A jogi kar után ügyvédként praktizált és gyakran ingyen vállalt el emberi jogi ügyeket. Ezt követően az Észak-Írországi Rendőri Tanács és a brit Rendőrfőnökök Szövetsége emberi jogi tanácsosaként tevékenykedett.
A teljes cikket a Hetek aktuális számában olvashatja el.