A náci Németországból az Egyesült Államokba menekült amerikai zsidó diplomata, stratéga és külpolitikai tanácsadó, Henry Kissinger még százéves kora ellenére is fajsúlyos tényező a világpolitika színfalai mögött. Bár több szívműtéten van túl, hallási nehézségekkel küszködik és egyik szemére vak, továbbra is napi 15 órát dolgozik. A CBS amerikai televíziócsatornának adott legutóbbi interjúja szerint példátlan politikai tapasztalata, valamint az őt övező nimbusz akkora, hogy amennyiben felhívná Hszi Csin-ping kínai elnököt vagy Putyin orosz elnököt, hogy tanácsot adjon külpolitikai kérdésekben, nagy valószínűséggel ma is felvennék neki a telefont.
Kezdetek
Heinz Alfred Kissinger 1923. május 27-én született a németországi Fürthben. Zsidó származása nem könnyítette meg az életét Bajorországban, így családja rövid időn belül Amerikába menekült. Németországban maradt rokonait gázkamrába küldték.
Kissinger katonai szolgálata után summa cum laude végzett a Harvardon, majd hamar állami szervezetek kezdték kikérni tanácsait. 1968-ban Richard Nixon republikánus elnök mellett vállalt nemzetbiztonsági főtanácsadói pozíciót – már ekkor az amerikai külpolitika meghatározó alakjává vált – majd 1972-ben külügyminiszterré nevezték ki. 1977-ben, Gerald Ford elnök veresége után távozott posztjáról és tanácsadóként folytatta pályafutását.
Leginkább az 1960-as és 1970-es évek amerikai külpolitikájában játszott kulcsfontosságú szerepéről vált híressé. Hozzájárult a vietnámi háború lezárásához, Amerika Szovjetunióval való kapcsolatának enyhüléséhez, a Kína felé való kapcsolatok megnyitásához és „a világrend egyensúlyának fenntartása érdekében” demokratikusan megválasztott vezetők elmozdításához, diktátorokat segítve hatalomba.
A Közel-Keleten bebizonyította, hogy képes tárgyalóasztalhoz ültetni az ellenfeleket, különösen az 1970-es évek arab–izraeli konfliktusai és a Sínai II. megállapodás 1975-ös tárgyalása során, amely – legalábbis átmenetileg – stabilizálta a kapcsolatokat Izrael és Egyiptom között.
Ám az elismerések, diadalok ellenére Kissinger munkássága és öröksége továbbra is ellentmondásos. Régóta vita folyik Kissinger nemzetközi ügyekhez való hozzáállásáról, amely számos kritikusa szerint gyakran figyelmen kívül hagyta az etikai szempontokat.
Diktátorok oldalán
A külpolitikai stratéga döntései több ázsiai, dél-amerikai országban is hatalmas vérontásokhoz kövezték ki az utat, ami miatt többen inkább háborús bűnösként, mint ünneplendő zseniként tekintenek Kissingerre.
Annak érdekében, hogy lehetővé tegyen egy tűzszünetet, ami véget vet a vietnámi háborúnak, kezdetben elrejtette Kambodzsa bombázását az amerikai nyilvánosság elől.
A korábban ismertnél több, legalább 150 000 kambodzsai civil vesztette életét, amikor Kissinger elrendelte az ország szőnyegbombázását 1969-től. Az Egyesült Államok célja a Vietkong legyőzése volt, de végül lehetővé tette a Vörös Khmer mozgalom gyilkos felemelkedését, amely a becslések szerint több mint 2 millió ember halálához vezetett.
Ő és észak-vietnámi kollégája is Nobel-békedíjat kapott tervükért, azonban csak Kissinger vette át, majd meg is próbálta visszaadni azt, amikor Saigon elestével látványosan kudarcot vallott a béketárgyalási kísérlet.
Kritikusai azt is szemére vetik, hogy központosította a külpolitikai döntéshozatalt a Fehér Házon belül. Saját maga is úgy fogalmazott: „Majdnem minden kormányban a külpolitikában a legérzékenyebb feladatokat a nemzetbiztonsági tanácsadók, nem pedig a külpolitikusok kapják… ők a külpolitika végrehajtásának legfontosabb szereplői.” Tudni kell, hogy a nemzetbiztonsági szakértő személye nem függ szenátusi megerősítéstől, és gyakorlatban nemcsak véleményeket fogalmaz meg vagy közvetít, hanem a politika megalkotásában is részt vállal.
Sokan beszédesnek tartják, hogy a világ vezetői továbbra is előszeretettel kérik ki és hallgatnak Henry Kissinger tanácsaira, és rendszeres résztvevői a Világgazdasági Fórumoknak, illetve a Bilderberg-csoport találkozóinak is egyaránt. Ugyanakkor az is érdekes tény, hogy Kissinger saját bevallása szerint is azon Külkapcsolatok Tanácsából indult, melyet számos amerikai újságíró árnyékkormányként emleget, hiszen bár kevés információ ismert róla, a főáramú média és az amerikai kormányok vezető személyiségeinek nagy része innen kerül ki.
Ukrajnáról, Oroszországról, Kínáról
Napjainkban Kissinger továbbra is befolyással van Washington hatalmi brókereire. Tanácsokat adott és ad republikánus és demokrata elnököknek, miközben nemzetközi tanácsadói vállalkozást tart fenn.
Az orosz–ukrán háború elején figyelmeztetett, hogy Oroszországot nem szabad lebecsülni, és béketárgyalások útján kell elkerülni az újabb világháborút. Egy májusi interjújában Kissinger kijelentette, hogy az ukrajnai háború fordulóponthoz ér, és Kína tárgyalásokat kezd. A CBS Newsnak nyilatkozva elmondta, úgy véli, hogy a tárgyalások az év végére várhatók. A konfliktus lezárása érdekében tárgyalásokon keresztüli békére szólított fel. Azon véleményének is hangot adott a januári Világgazdasági Fórumon, hogy korábbi álláspontjával ellentétben már támogatja Ukrajna jövőbeni NATO-tagságát, mert egy semleges Ukrajnának a jelen körülmények között már nincsen értelme.
A teljes cikk a Hetek aktuális számában olvasható.