Az uniós hatóságok ismételten elmulasztották megvédeni a befolyásos politikusok által elkövetett zaklatás áldozatait, az Európai Parlamentben pedig közöny mutatkozik ezzel kapcsolatban – derült ki a Politico egy kiterjedt vizsgálatából. Egy négy hónap alatt összeálló, több tucat interjún és bizalmas dokumentumon alapuló kép egy válságban lévő rendszert mutat be, amely miatt a fiatalabb alkalmazottak évekig hordozzák magukban az őket ért bántalmazások nyomát.
A tanúk és áldozatok – akik névtelenül kívántak nyilatkozni, hogy őszintén beszélhessenek – elmondták, hogy a zaklatás következtében sokáig nem voltak önmaguk, vagy akár öngyilkosságot tervezgettek, de sokaknál szorongás és alvászavar alakult ki, miközben több hónapig – vagy tovább – vártak panaszaik kivizsgálására és valamilyen megoldásra.
Egyes bennfentesek szerint az európai demokrácia központjain belüli zaklatás mértéke óriásit nőtt, voltak, akik szexuális zaklatásról számoltak be, és voltak, akik egyfajta mentális terrort emlegettek. Ám gyakran könnyebb volt csendben maradni, sőt, néhány áldozat egyenesen azt állítja, hogy ügyével kapcsolatban azt javasolták neki, inkább próbálják meg elengedni és magukban feldolgozni azt.
„A legtöbben félnek a panaszok benyújtásától, mert az eljárás nagyon megterhelő az áldozatok számára, és nem hiszem, hogy bíznak a folyamatban”
– mondta Marcel Kolaja, a Cseh Kalózpárt EP-képviselője.
Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke belső átalakítást rendelt el, amelynek célja a zaklatással kapcsolatos panaszok kezelési folyamatának gyors javítása. Ám miután a többszöri reformra való felhívások süket fülekre találtak, a kampányolók, az áldozatok és az aggódó EP-képviselők most attól tartanak, hogy ismét elszalasztják a változtatás lehetőségét.
Csütörtökön a képviselők támogatták a szabályok szigorítását és az eljárás egyszerűsítését az állítólagos bántalmazások kezelése során, beleértve a szexuális és pszichológiai zaklatást is. Az azonban még kérdéses, hogy érdemi lépések következnek-e.
A Politico vizsgálata 37, a folyamatokat közvetlenül ismerő személlyel folytatott beszélgetések alapján feltárta:
- a zaklatási, bántalmazási ügyek kezelésének folyamata az áldozatok számára igen megterhelő és az európai parlamenti képviselők javára elfogult, emellett hosszadalmas, és csak enyhe szankciókhoz vezet;
- 2019 és 2021 között a hatóságok 34 új szexuális vagy pszichológiai zaklatással kapcsolatos ügyben vizsgálódtak a parlamentben;
- a probléma teljes terjedelmét bemutató, megbízható adatok azonban vagy nem léteznek, vagy a hatóságok titkolják azokat;
- 705 képviselőből mindössze 281 vett részt a zaklatás elleni önkéntes képzésen 2019 óta;
- bár a panaszok feldolgozására nincs megszabott határidő, egy zaklatási ügy lezárása akár két évig is eltarthat.
A konkrét ügyek
Metsola szankciókat jelentett be idén két európai parlamenti képviselő ellen: egyikük a luxemburgi Monica Semedo a Renew képviselőcsoportból, másikuk pedig a spanyol Mónica Silvana González a Szocialisták és Demokraták (S&D) képviselőcsoportból. Mindkettőjüket pszichológiai zaklatás miatt marasztalták el. Ők az egyetlenek, akiket megfélemlítés miatt szankcionáltak a törvényhozás 2019-es megválasztása óta.
Legalább két másik személy – Assita Kanko belga EP-képviselő a jobboldali ECR képviselőcsoportból és José Ramón Bauzá spanyol parlamenti képviselő a liberális Renew képviselőcsoport – ellen is folyik jelenleg vizsgálat. De a maroknyi nyilvánosságra került eset csak a jéghegy csúcsát jelenti a Politico szerint.
A vizsgálat során a lap olyan munkatársakkal beszélt, akik zaklatásellenes eljárásokon mentek keresztül, vagy éppen annak a kellős közepén vannak; 7 korábbi tisztviselő, akik állítólagos áldozatok voltak, de még nem nyújtottak be hivatalos panaszt; 5 személy, akik tanúi voltak állítólagos zaklatásnak; és 16 egyéb parlamenti tisztviselő, asszisztens vagy európai parlamenti képviselő, akik részt vettek az eljárásokban.
A Parlamentről kialakult, igen sötét kép egy nagyon jól fizető munkahelyet mutat, amely ismételten elhárította azokat a figyelmeztetéseket, amelyek szerint a zaklatásellenes politikája nem megfelelő. A Politiconak bemutatott bizonyítékok szerint a jelenlegi rendszer nem védi meg azokat, akik mindent kockára tesznek azért, hogy megszólaljanak ezekben az ügyekben. Egyes esetekben az áldozatokat kifejezetten próbálják lebeszélni a panasztételről – a Parlament imázsának védelme és az EP-képviselők jó hírnevének megóvása érdekében.
Az áldozatokra gyakorolt hatás gyakran pusztító. Egy asszisztens, aki eljárást indított európai parlamenti képviselője ellen, arról számolt be, hogy a zaklatás miatt 10 kilót fogyott, és poszttraumás stressz-zavart diagnosztizáltak nála.
„Királyok és királynők”
A probléma középpontjában a politikusok és a szakmai szükségleteik kiszolgálására alkalmazott dolgozók közötti hatalmi dinamika áll. Az áldozatok szerint ez az egyensúly egyértelműen a képviselők javára billen el.
„Ők az urai a saját birodalmuknak. Az intézményi dinamika pedig valójában arra ösztönzi őket, hogy vállalják ezt a szerepet”
– mondta a főnöke ellen panaszt benyújtó asszisztens, aki úgy jellemezte a saját ügyét: „kifacsart, mint egy narancsot”.
Az EP-képviselők csapatai jellemzően három úgynevezett akkreditált parlamenti asszisztensből vagy APA-ból állnak. Munkakörnyezetük szoros és sokszor nagy nyomás alatt dolgoznak. Brüsszelben és Strasbourgban mintegy 2000 asszisztens dolgozik. Míg az asszisztensek központilag kötnek szerződést az Európai Parlamenttel, sikerük – vagy túlélésük – szinte teljes mértékben az egyes európai parlamenti képviselőktől függ. Sok politikai karrierre vágyó segéd számára ez egy álomlehetőség. De ha „királyuk vagy királynőjük” nehéz természetű, mindez gyorsan pokollá válhat.
Villanyszerelés, trágár szavak
Jó példa erre González – akit januárban 10 ezer euróra büntettek pszichológiai zaklatásért – három korábbi asszisztense egyikének tapasztalata. Ez az asszisztens gyakran „személyes és szakmai megaláztatásnak” volt kitéve; goromba üzeneteket kapott az EP-képviselőtől, amelyek gyakran trágár szavakat is tartalmaztak; kénytelen volt saját hitelkártyáját használni, hogy akár 700 euróig terjedő összegeket fizessen, ha főnökének szüksége van valamire; sőt, találkoznia kellett vele otthonában, a Coviddal összefüggő korlátozások ellenére; és többször is nyomást gyakoroltak rá, hogy személyes feladatokat végezzen el az EP-képviselőnek, beleértve az otthoni internet- és villanyszerelést.
González mindezzel kapcsolatban azt mondta, hogy az egész folyamat „elszomorító” volt, és sajnálatát fejezte ki, „hogy olyan helyzetekbe kerülhetnek a képviselők, mint ez, amikor az Európai Parlament konfrontációra buzdít”. Azonban a konkrét panaszokra és a vele szemben tett megállapításokra nem tért ki.
Szexuális zaklatás
A Parlamentben zajló zaklatás a Politico szerint gyakran nem látható, hanem a felszí alatt zajlik.
„Karrierem során a feletteseim szexuális zaklatásával szembesültem – a fenekemre csaptak, bizonyos dolgok megtagadása miatt pedig elmulasztottak előléptetni”
– mondta egy korábbi munkatárs, aki nemrégiben egy EP-képviselő által elkövetett pszichológiai zaklatás miatt mondott le.
A folyamatot belülről ismerők szerint a Parlament háromlépéses zaklatásellenes eljárása a fő oka annak, hogy ilyen kevés eset kerül napvilágra. A panaszkezelési eljárás értelmében az EP-képviselők zaklatásával szembesülő parlamenti alkalmazottak hivatalos keresettel fordulhatnak a Parlament HR szolgálatához. Ha az ügyet elfogadhatónak ítéli, a HR szolgálat átadhatja azt egy zaklatásellenes bizottságnak. Ha ez a bizottság úgy dönt, hogy hivatalos vizsgálatot indít, akkor tanúskodásra szólítja fel a politikust és az állítólagos áldozatokat, végül pedig tanácsot ad a parlament elnökének – jelenleg Metsolának – a bűnös törvényhozó szankcionálásával kapcsolatban. Az egész folyamat azonban gyakran hónapokig tart.
„Az eljáráson való átesés valóságos kínzás. Mindent újra kell élned, és akkor évekig nem történik semmi”
– mondta Semedo luxemburgi EP-képviselő egykori asszisztense. A politikust az év elején másodszor ítéltek el lelki zaklatás miatt.
Amikor egy bántalmazó európai parlamenti képviselővel szembesült, az egyik asszisztens, aki éppen a panasz megindítása előtt áll, segítséget keresett ehhez a Parlamentben, de nem talált. Elmondása szerint az intézményeken belül megkeresett összes szolgálat, a tanácsadóktól a jogi szolgálatokig azt sugallta, hogy az lenne a legjobb, ha felmondana. Emiatt képtelen lett volna munkanélküli segélyt igényelni, és olyan helyzetet fogadott volna el, amelyről úgy gondolta, hogy nem ő okozta.
Elzárva a nyilvánosság elől?
A szankcionált európai parlamenti képviselők kiléte nagyon nehezen hozzáférhető. Csak a Parlament honlapján találhatók meg, a plenáris ülések jegyzőkönyvei között. A Politico több tájékoztatást is kért a zaklatás elleni eljárás hatékonyságáról, a parlamenti hatóságok 2014 óta legalább két jelentésben tanulmányozták a zaklatási eseteket, valamint egy külső szakértők által végzett vizsgálat is készült, akik javaslatot tettek a keretrendszer módosítására. A Parlament megtagadta ezeknek a dokumentumoknak a kiadását a Politico számára, azzal érvelve, hogy ez aláásná a rendszer javítására irányuló erőfeszítéseket.
A Parlament költségvetési dokumentumaiba azonban mélyen el van rejtve a probléma egy részleges pillanatképe. 2019-ben, 2020-ban és 2021-ben a parlamenti hatóságok 34 új vizsgálatot indítottak pszichológiai vagy szexuális zaklatás ügyében, amelyek közül 24 az európai parlamenti képviselők viselkedésére vonatkozott, nem pedig az alkalmazottakra. A 34 esetből nyolc esetben szabtak ki büntetést.
A rendszer védelmében?
A Politico vizsgálata során voltak, akik védelmükbe vették az ügyeket feltáró bizottság feddhetetlenségét, és rámutattak a nehézségekre, amelyekkel a bizottság tagjai szembesülnek. Egy, a zaklatás elleni eljárásokban részt vevő parlamenti tisztviselő azt mondta, hogy a testületben mindenki semleges álláspontot képvisel. Ha az egyik tag szoros személyes vagy szakmai kapcsolatban áll valakivel egy ügyben, akkor tartózkodik. Az elmúlt években a panaszt benyújtó munkatársak védelme is javult – mondta ugyanez a személy.
De egy másik személy, aki szintén részt vett ezeken az eljárásokon, azt mondta, hogy gyakran túl nehéz jó bizonyítékot szerezni egy bántalmazó személy ellen.
„Minden alkalommal ugyanazzal a problémával találjuk magunkat szemben: az a benyomásunk, hogy az áldozatnak igaza van, meg vagyunk győződve arról, hogy nem tisztességtelen szándékai vannak, ugyanakkor a szavukon kívül szinte semmink sincs”
– fogalmazott.
Ilyen körülmények között néhány alkalmazott egyszerűen úgy dönt, hogy csendben marad, vagy felmond. Az egyik asszisztens, aki úgy döntött, nem tesz feljelentést, azt mondta, hogy a legtöbb esetben a politikusokat körülvevő emberek teljesen tisztában vannak azzal, hogy mi történik, de nem cselekszenek.
„Áldozatként nem tartozol senkinek semmivel. Amíg a rendszer meg van hamisítva, nem látok okot vagy felelősséget arra, hogy színlelt meghallgatáson menjek keresztül, hogy ügyvédek üldözzenek, és a pletykákkal további megaláztatásnak legyek kitéve. A tanácsom a következő: mindenki vigyázzon magára, bízzon abban, amiről tudja, hogy jó vagy rossz, és hagyja hátra az európai parlamenti képviselőt, ha kell”
– fogalmazott a lapnak.