És persze Vlagyimir Putyin, aki – a magyar miniszterelnökhöz hasonlóan – meg sem várva a szavazás hivatalos eredményét gratulált a török elnöknek. Ugyanakkor gratulált a török elnöknek Joe Biden, amerikai elnök is.
A tekintélyes lista jól jelzi Erdogan világpolitikában elfoglalt különleges státuszát.
Törökország, a NATO egyik legjelentősebb haderejével rendelkező tagországaként és rendkívül fontos stratégiai helyzetéből fakadóan óriási jelentőséggel bír, nem csak az ukrán-orosz háború, de a migráció és az energiabiztonság területén is. Nem véletlen, hogy Erdogan alig leplezett autokrata rendszere, és sok tekintetben oroszbarát politikája ellenére jóval kevesebb kritikát kap, mint például Orbán Viktor politikája.
Erdogan nem hajlandó kiközösíteni Vlagyimir Putyin Oroszországát, továbbra is fenntartja a politikai és gazdasági együttműködést, sőt, míg Nyugat-Európa az egymást követő szankciók révén leépíti a gazdasági kapcsolatokat, addig Törökország és Oroszország között jelentős növekedésnek indul a kereskedelmi volumen.
Fontos szövetséges, még ha kiszámíthatatlan is
Ugyanakkor Törökország rendkívül fontos szövetségese a Nyugatnak, a NATO kulcsfontosságú tagja, a térség igen jelentős haderejével rendelkezik, fontos szerepet tölt be az energiabiztonság terén, ráadásul a Nyugat-Európába irányuló migráció egyik fontos állomása is az országnak, így nagyon nem mindegy, milyen kapcsolatot ápol Erdogan a nyugati országokkal.
És bár Törökország valóban szoros kapcsolatot ápol Putyin Oroszországával, ez nem akadályozta meg Erdogant abban, hogy az ukránoknak is fegyvert szállítson az országa, persze jó pénzért.
A török elnök ráadásul az utóbbi időszakban ügyes politikával még emelte is nemzetközi súlyát: az ukrán gabonaszállítások kapcsán sikeresen közvetített Ukrajna és Oroszország között, miközben továbbra is akadályozza Svédország NATO-csatlakozását.
Győzelme után ugyanakkor Erdogan finoman szólva sincs könnyű helyzetben: a gazdasági helyzet katasztrofális, kamatemelést kellene végrehajtani az infláció letörése érdekében (Erdoganék meglehetősen unortodox módon kamatot csökkentettek, miközben rekordméretűvé nőtt a pénzromlás) és óriási mennyiségű külföldi tőkét kellene bevonni a földrengés utáni helyreállítás érdekében.
A török gazdasági nehézségekről itt írtunk bővebben.
Erdogan számára tehát a külpolitika számos tekintetben kiút a belpolitikai válságból: a rekordméretű infláció (a márciusi infláció már „csak” 50,51 százalék volt éves összevetésben), az ország devizatartalékának felszámolása, a gazdasági problémák, a földrengés felemás kezelése és a magas munkanélküliség közepette létkérdés számára a sikeres és nemzetközileg is fontos külpolitikai szerep.