Az AP hírügynökségnek sikerült azonosítania azokat a hívásokat, amelyeket még tavaly márciusban egy olyan egység katonái kezdeményeztek, amely az ukrán ügyészek szerint a Kijev mellett található Bucsában háborús bűnöket követtek el.
A beszélgetésekből világossá vált, hogy a fiatal orosz katonák mennyire felkészületlenek voltak az elkövetkező háborúra. Sőt, sokan azért léptek be a hadseregbe, mert pénzre volt szükségük és csak az utolsó pillanatban értesültek a bevetésükről. Nekik azt mondták, hogy hősként fogadják őket Ukrajnában, amiért felszabadítják az országot a náci elnyomóitól és azok nyugati támogatóitól. Valamint azt állították, hogy Kijev egy héten belül vérontás nélkül elesik – írja az Index.
A leghallgatott hanganyagokból kiderült, ahogy a katonák rájöttek, hogy félrevezették őket, egyre inkább féltek. Normális lett az erőszak, amit korábban elképzelhetetlennek tartottak, a fosztogatás és az ivászat pedig ritka felüdüléssel teli pillanatokat kínáltak számukra. Néhány katona azt mondta, parancsot teljesítettek, amikor civileket vagy hadifoglyokat öltek.
Sőt, páran az édesanyjuknak is elmondták, milyen is valójában a háború. Az egyik beszélgetés így hangzik:
Anya: Lionka, mennyi mindent láttál ott!
Leonyid: Hát… civilek hevernek az utcán, akiknek az agya kifolyt a koponyájukból.
Anya: Ó, Istenem, úgy érted, a helyiek?
Leonyid: Igen, azt hiszem.
Anya: Ők azok, akiket ti lőttetek le, vagy azok, akiket…
Leonid: Akiket a mi hadseregünk ölt meg.
Anya: Lionka, lehet, hogy csak békés emberek.
Leonyid: Anya, volt egy csata. És egy fickó csak úgy felbukkant, tudod? Talán előhúzott volna egy gránátvetőt… Vagy volt egy esetünk, egy fiatal srácot megállítottak, elvették a mobilját. Telegram-üzenetekben volt minden információja rólunk − hol kell bombázni, hányan vagyunk, hány tankunk van. És ennyi.
Anya: Szóval mindent tudtak?
Leonyid: Ott helyben lelőtték.
Anya: Aha.
Leonyid: 17 éves volt. És ennyi, ott helyben.
Anya: Aha.
Leonyid: Volt egy fogoly. Egy 18 éves srác volt. Először a lábán lőtték meg. Aztán levágták a fülét. Utána mindent bevallott, és megölték.
Anya: Beismerte?
Leonyid: Nem ejtünk foglyokat. Úgy értem, megöljük őket.
A hírügynökségnek sikerült azt is megállapítania, hogy a leiratokban megszólaló katonák tényleg ott voltak az atrocitások elkövetésekor, azonban arra nincs bizonyítékuk, hogy mit tettek még azon túl, amit maguk elmondtak. Az AP Leonyid anyját is elérte, aki szintén megerősítette a beszélgetések tartalmát.