A kutatók a Kanada legészakibb részén lévő, az Északi-sarkkörön túli Hazen-tó talajmintáinak elemzése során arra a következtetésre jutottak, hogy tóban a vírusok most először találtak új gazdatestre, amire mindenképpen szükségük van a szaporodásra.
A kutatás szerint a vírus terjedésének magasabb volt a kockázata a tó Északi-sarkhoz közelebbi részén, ahol nagy mennyiségű gleccservíz folyt bele. Hozzátették, hogy a gleccservíz mennyisége a globális felmelegedéssel egyre nő.
A kutatók nem közölték, hány, eddig nem ismert vírustörzset azonosítottak – ezt a következő néhány hónapban jelentik be a tervek szerint –, és egyelőre nem elemezték, képesek-e az azonosított törzsek járványokat okozni.
A melegedő éghajlat nyomán a potenciális gazdatestek, például a szúnyogok eddig lakatlan térségekbe vándorolnak, így egy esetleges járvány terjedése egyelőre megjósolhatatlan – közölte Audrée Lemieux, a kutatás egyik résztvevője.
„Az utóbbi két évben világosan láttuk, milyen hatásai lehetnek egy járvány terjedésének”
– szögezte le Lemieux.
A kutatás felhívja a figyelmet arra, hogy a globális felmelegedés akár az állandóan fagyott föld, vagyis a permafroszt rétegeit is érintheti, példaként pedig a 2016-os szibériai lépfenejárványt említi, amelyhez hasonlót csak 1941-ben jelentettek.
Korábbi kutatások már megerősítették, hogy a gleccserek jegében ismeretlen vírusok lehetnek: 2021-ben az egyesült államokbeli Ohiói Egyetem kutatócsoportja arról számolt be, hogy 33, körülbelül 15 ezer éves vírust – köztük 28 ismeretlent – talált a Tibeti-fennsíkon.
A most közzétett kanadai tanulmányban mindazonáltal megismétlik azt is: a vírusnak és a gazdatestnek vagy az átvivőnek egyszerre kell jelen lennie az adott környezetben ahhoz, hogy járványok veszélye fennálljon. Noha egyelőre a kockázat alacsony, a klímaváltozás várhatóan kihat az élőhelyekre is, a következményeket pedig egyelőre nem lehet kiszámítani.
„Az egyetlen, amit biztosan állíthatunk: hőmérséklet növekedésével a járványveszély ebben a térségben szintén nő” – szögezte le a munkálatokat vezető Stephane Aris-Brosou, az ottawai egyetem docense.
A kutatócsoport leszögezte: további kutatásokra van szükség annak érdekében, hogy felmérhessék a kockázatokat és veszélyeket.