Ahogy korábban már írtunk róla, az uralkodó szeptember 8-án hunyt el Balmoralban, a királyi család nyári skóciai rezidenciáján. Koporsóját szerdán ravatalozták fel a londoni parlament legősibb épületében, az 1097-ben emelt Westminster Hallban.
A néhai uralkodó koporsóját a végső búcsúszertartás végén, hétfő este a csaknem ezeréves windsori kastély VI. György királyról, a királynő 1952-ben elhunyt édesapjáról elnevezett emlékkápolnájának kriptájában helyezik el, II. Erzsébet néhai férje, Fülöp edinburghi herceg koporsójával együtt.
A Buckingham-palota közzétette II. Erzsébet királynő temetésének rendjét a Westminster apátságban. Az istentiszteletet Westminster dékánja, Dr. David Hoyle tiszteletes fogja vezetni – írja a BBC.
A ceremónia – helyi idő szerint – délelőtt 11 órakor kezdődik, az istentisztelet előtt 96 percen keresztül minden percben megkongatják a Westminster apátság egyik harangját, ez II. Erzsébet királynő életének éveit szimbolizálja.
Zenék, amik az istentisztelet előtt elhangzanak:
Fantasia of four parts – Orlando Gibbons (1583-1625)
Romanza (Symphony no 5 in D) – Ralph Vaughan Williams (1872-1958) arranged by Robert Quinney (b 1976)
Reliqui domum meum – Peter Maxwell Davies (1934-2016)
Meditation on „Brother James’s Air” – Harold Darke (1888-1976)
Prelude on „Ecce jam noctis” Op 157 no 3 – Healey Willan (1880-1968)
Psalm Prelude Set 1 no 2 – Herbert Howells (1892-1983)
In the Country Op 194 no 2 – Charles Villiers Stanford (1852-1924)
Fantasy on „O Paradise” – Malcolm Williamson (1931-2003)
Elegy Op 58 – Edward Elgar (1857-1934), arranged by Matthew Jorysz (b 1992)
Andante espressivo (Sonata in G Op 28) – Edward Elgar
Sospiri Op 70 – Edward Elgar
Az istentiszteletet a Westminster Abbey kórusa és a Szent Jakab Palota Királyi Kápolnájának kórusa kíséri majd James O’Donnell orgonista és a kórusok karmestereinek vezényletével. Majd Julian Sandford trombitaőrnagy vezeti a házi lovasság trombitásait, az orgonán pedig Peter Holder orgonista játszik.
Az istentisztelet
A királyi család Westminster dékánjával és káptalanjával érkezik az istentiszteletre. Ezután a helyükre vezetik őket, ahol addig ülnek, amíg a királynő koporsója meg nem érkezik az apátságba.
Azt is lehet tudni, hogy az istentiszteleten mely bibliai idézetek hangzanak majd el:
„Én vagyok a feltámadás és az élet, azt mondja az Úr: aki hisz énbennem, ha meghalt is, élni fog, és aki él és hisz énbennem, nem hal meg soha.” (János 11:25-26)
„Tudom, hogy az én Megváltóm él, és az utolsó napon a Földön fog állni; és bár bőröm férgei elpusztítják ezt a testet, húsomban mégis meglátom Istent; akit magam látok, és az én szemeim látnak, nem más.” (Jób 19:25-27)
„Semmit sem hoztunk erre a világra, és világos, hogy ki sem vihetünk semmit.” (Timóteus 6:7)
„Az Úr adta, az Úr elvette; áldott legyen az Úr neve.” (Jób 1:21)
A felajánlás
Az istentiszteleten Westminster dékánja mondja el az úgynevezett felajánlást, amelynek szövegét szintén nyilvánosságra hozták:
„Bánattal és mélységes hálaadással jövünk Isten házába, az ima helyére, a templomba, ahol az emlékezés és a remény szent kötelesség. Itt, ahol Erzsébet királynő férjhez ment és megkoronázták, a nemzet minden részéről, a Nemzetközösségből és a világ nemzeteiből gyűlünk össze, hogy gyászoljuk veszteségünket, emlékezzünk hosszú, önzetlen szolgálatában töltött életére, és bizalommal ajánljuk őt teremtőnk és megváltónk, Isten irgalmára.
Hálával emlékezünk a királynőként és a Nemzetközösség fejeként hosszú évek óta tartó magas hivatás iránti elkötelezettségére. Csodálattal emlékezünk vissza életre szóló kötelességtudatára és népe iránti elkötelezettségére. Hálával dicsőítjük Istent a keresztény hit és odaadás állandó példájáért. Szeretettel emlékezünk a családja iránti szeretetére és az általa kedvesnek tartott ügyek iránti elkötelezettségére.
Most pedig csendben, szívünkben és elménkben emlékezzünk meg róla, imádkozzunk családja minden tagjáért, és ajánljuk Erzsébet királynőt a mindenható Isten gondozásába és oltalmába.
Irgalmas Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki a feltámadás és az élet; akiben mindaz, aki hisz, él, ha meghal is; és aki él, és hisz őbenne, nem hal meg: szelíden kérünk téged, Atyánk, támassz fel minket a bűn halálából az igazság életére, hogy amikor elhagyjuk ezt a Földet, megnyugodjunk őbenne, és hogy a feltámadáskor, az utolsó napon kedvesek legyünk előtted. Fogadd el azt az áldást, amelyet szeretett Fiad akkor kimond mindazoknak, akik szeretnek és félnek téged, mondván: jertek, Atyám áldott gyermekei, fogadjátok el a világ kezdete óta számotokra készített országot. Kérünk, add meg ezt, irgalmas Atyánk, Jézus Krisztus, a mi közbenjárónk és megváltónk által. Ámen.”
A nemzeti himnusz
Az istentisztelet végéhez közeledve mindenki állva marad, majd a házi lovasság trombitásai fogják megszólaltatni a Last Post címmel ismert, a brit korona seregeiben használatos takarodó- és búcsúztatódallamot a Lady Chapel lépcsőjén. Ezt követően kétperces csendet tartanak az Egyesült Királyságban, majd következik a The Reveille című dal szintén a trombitások előadásában.
Ezután a gyülekezet (természetesen még mindig állva) a nemzeti himnuszt, a God Save The Kinget énekli, majd a „Sleep, dearie, sleep” című dalt játsszák el. Végül a koporsó elhagyja a templomot.