Peking és Moszkva is úgy tekint Amerikára, mint ami a demokrácia és a tekintélyelvűség, a jó és a rossz közötti küzdelem kettősségében gondolkodik. A kínai vezetés szerint azonban a Nyugatnak szakítani kellene a hidegháborús mentalitással, a blokkokban való gondolkodással, és pragmatikus, multipoláris világrend létrehozását tűzte ki célul, melyben a nem nyugati országok játszanának meghatározó szerepet.

Kínai-orosz barátság?

Ivan Zuenko, az Orosz Tudományos Akadémia Ázsia–csendes-óceáni Tanulmányok Központjának kutatója úgy látja, az ukrajnai helyzet alapvetően annak köszönhető, hogy a hidegháború óta az euroatlanti blokk országai nem mutattak hajlandóságot egy Oroszországot is magában foglaló átfogó védelmi rendszer létrehozására.

Az orosz–ukrán háborút, mely kétség nélkül közelebb sodorta egymáshoz Moszkvát és Pekinget, Kína egyértelműen a nyugati befolyási övezet kiterjesztésére irányuló próbálkozásnak tekinti. Mindeddig nem engedett a nyugati unszolásnak arra vonatkozóan, hogy nyíltan elítélje Oroszországot, Moszkva gazdasági bojkottját is visszautasította, és továbbra is folytatja a kereskedelmet szomszédjával, ha nem is a háború előtti szintnek megfelelően. Mindemellett számos elemző szerint a konfliktus nem illik bele Kína hosszú távú terveibe, és az orosz–ukrán háborút inkább elrettentő példaként kezelik, mintsem teljesen támogatnák.

Kína meg van győződve arról, hogy az orosz–ukrán háború nyomán előállt válságnak az Egyesült Államok a legnagyobb nyertese, melyet háborús uszítóként tart számon. Amerikát teszi felelőssé azért is, hogy az ukrán háború még mindig nem ért véget, és határozott véleménye, hogy az USA a konfliktust politikai és gazdasági befolyásának kiterjesztésére használja.

Számos elemző szerint Peking nem érdekelt egy elhúzódó ukrán háborúban, de a teljes orosz vereségben sem, ami szerintük egy demokráciapárti rendszert hozhat létre Moszkvában, de belső politikai krízis esetén az ország széteséséhez is vezethet. Részleges vereség esetén azonban úgy látják, hogy a Nyugattól eltávolodó Oroszország jobban függne Kínától, és ebből profitálhatna az ország.

Az indiai–csendes-óceáni térség lehet a következő hadszíntér?

A 2022. márciusi virtuális Joe Biden – Hszi Csinping csúcstalálkozón Hszi megjegyezte, hogy „a béke és a fejlődés uralkodó trendje komoly kihívásokkal néz szembe”, és „a világ sem nem nyugodt, sem nem stabil”. Nem sokkal később kínai tisztségviselők abbéli aggodalmuknak adtak hangot, hogy míg az USA és a NATO ma Oroszországgal harcol, a jövőben könnyen Kínát vehetik majd célba.

Globális NATO kontra Kína, Oroszország és Irán

A legutóbbi madridi NATO-csúcs a korábbiakhoz képest több ország részvételével zajlott, és a szervezeten belüli kvázi szövetségek építésére irányuló erőfeszítések is megkezdődtek.

Kína sem maradt tétlen, augusztus közepén Venezuelában Oroszországgal és Iránnal együtt (ez a négy állam alkotja a VRIC közösséget), valamint tíz másik országgal összefogva közös katonai versennyel áll ki az „egypólusú világrend” ellen.

Az Egyesült Államok egy sor szankciót vezetett be a VRIC közösség mind a négy tagjával szemben, ami arra késztette őket, hogy összefogjanak a washingtoni nyomással szemben.

Irán, Kína és Oroszország három külön közös katonai gyakorlatot is tartott a Perzsa-öbölben és az Indiai-óceánon az elmúlt években. Közben Teherán és Peking is egyre szorosabb katonai kapcsolatokat épít ki.

Kína azért is tart egy őt érő jövőbeli konfliktustól, mert párhuzamot lát a NATO európai tevékenységei és az Egyesült Államok indo–csendes-óceáni térségében tett erőfeszítései között, ezért egyesek úgy vélik, hogy a NATO Ázsiában is terjeszkedhet. Aggódnak amiatt is, hogy a Tajvan és a régió más országai felé erősödő amerikai és nyugati támogatás megnöveli az USA–Kína katonai konfrontáció kockázatát, és Kína ugyanabba a helyzetbe kerülhet, mint most Oroszország.

A teljes cikket a Hetek aktuális számában olvashatja el.

Nagyvilág

Háborúba sodródhat egymás ellen Kína és a Nyugat?

kapcsolódó cikkeink