Visszatértem! – Mike Tyson egy rövid, de annál ütősebb Instagram-videóban jelentette be májusban, hogy újra bokszolni készül. A felvétel hatalmas szenzációként hatott a sportvilágra, hisz az egykori nehézsúlyú bokszbajnok 54 éves korára látszólag semmit sem veszített a gyorsaságából és az ütőerejéből, ami valljuk be, ilyen korban igencsak megsüvegelendő teljesítmény, életpályáját tekintve pedig szinte hihetetlen.
Michael Gerard Tyson 1966-ban született a New York-i Brooklynban. Biológiai apját, a jamaicai származású Purcell Tysont nem ismerte. Anyja, Lorna Mae Smith egy Jimmy Kirkpatrick nevű férfival jött össze, akit Tyson igazi apjának hitt – azonban ő is hamar elhagyta a családot. A férfit azért is érdemes megemlíteni, mert Tyson később – például az önéletrajzi könyvében (Mike Tyson – Kendőzetlen igazság) is – következetesen apjának nevezi. Kirkpatrick kettős életet élt: déli baptista prédikátorként – Tyson visszaemlékezése szerint – már-már ölni tudott volna Jézusért, miközben lányokat futtatott és többször összetűzésbe került a törvénnyel: egy alkalommal például agyonlőtt egy férfit, akivel összebalhézott egy bárban. Tyson azóta is ferde szemmel néz az egyházi elöljárókra: „Ha meghallom, hogy valaki tiszteletesnek hívatja magát, csak nevetek: igen, persze tiszteletes/strici”. Amikor összejött Mike anyjával, Kirkpatrick egyszerre féltucatnyi nővel élt együtt.
Anyja börtönőrként dolgozott, Brooklyn Bed-Stuy nevű részén éltek, Tyson visszaemlékezése szerint tisztességes munkásosztály lakta környéken, ahol sokszor még unalmas is volt az élet. A „tisztességet” és az „unalmat” úgy kell elképzelni, hogy Lorna Mae rendszeresen kártyapartikat szervezett a lakásukban gengszterek, prostituáltak és rendőrök társaságában. „Mindenki ivott mint a gödény. Anyám nem füvezett, de a barátai igen, ezért ő látta el őket droggal” – emlékezett vissza Tyson a könyvében. Lorna masszív alkoholista lett, és borzalmasan alakultak a párkapcsolatai, „menetrendszerűen elszabadult a pokol”.
Az ép ésszel szinte felfoghatatlan agresszió mindennapos volt Tyson családjában, ahol semmilyen szeretetet nem kaptak a gyerekek. Mike visszaemlékezése szerint soha nem ölelte vagy puszilta meg az anyja, nem kapott tőle dicséretet, és egyszer sem mondta neki azt, hogy szereti. Viszont rendszeresen megverte. Közben próbálták vallásos nevelésben részesíteni: anyja katolikus volt, és sokszor fenyegette azzal, hogy ha nem viselkedik jól, a pokol tüzében fog égni az idők végezetéig.
Időközben a rossz hírű Brownsville-be költöztek, ahol Mike-ot szó szerint az utca nevelte: néhány alkalommal megfordult az iskolában, ő azonban inkább bandákkal lógott és rablásokból, betörésekből tartotta fenn magát.
Tyson fiatalkori ámokfutását időről időre megszakította, hogy különböző javítóintézetekbe került. Az egyik ilyen intézményben találkozott Muhammad Alival, aki a javítóintézeteket járva próbálta jobb irányba terelni a fiatalkorú bűnözők életét. A tinédzser korú Mike-ra akkora hatással volt a korábbi nehézsúlyú világbajnok bokszoló, hogy eldöntötte: ő is ezt akarja csinálni.
Tyson elkezdte sorra nyerni az amatőr versenyeket, sokszor úgy, hogy az ellenfél ki sem mert állni ellene. Közben belül folyamatosan vívódott: meccs előtt sokszor úgy kellett visszarángatni az arénába a bizonytalankodó sportolót. Amatőr pályafutása alatt 24 győzelem mellett 3-szor kapott ki, ebből kettő igencsak fájdalmas volt számára: ezek miatt maradt le az 1984-es olimpiáról. Bár elutazhatott a csapattal, nagyon megviselte az eset.
A csúcson
Első profi mérkőzésére 1985 márciusában került sor: az első menetben kiütötte ellenfelét, Hector Mercedest. Ezután sorra nyerte a mérkőzéseket: első szezonját 15–0-ás győzelmi rekorddal zárta, mindegyik meccsét kiütéssel. A sikerszériát azonban beárnyékolta, hogy 1985 őszén meghalt Cus. Az idős mentor elvesztése drámai változást hozott Tyson életébe: amíg együtt éltek, Tyson fegyelmezett volt, rengeteget edzett és kerülte a féktelen bulizásokat – az „apa” elvesztésével ez a gát átszakadt. Ennek ellenére a következő éve is álomszerűen sikerült: 13 meccsből 13-at megnyert, 1986 novemberében pedig kiütéssel nyert Muhammad Ali korábbi legyőzőjével, a WBC akkori nehézsúlyú világbajnokával, Trevor Berbickkel szemben. 20 évesen ő lett a nehézsúlyú világbajnok – ilyen fiatalon ez azóta sem sikerült senkinek. 1987-ben begyűjtötte a WBA, majd az IBF bajnoki övét, ezzel ő lett a nehézsúly vitathatatlan bajnoka.
A mérhetetlen sikernek és az azzal járó dollármillióknak azonban megvolt az árnyoldala: Tyson addigra teljesen elvesztette a kontrollt saját maga felett, és féktelen tivornyákba kezdett. A hírnévvel együtt jöttek a híres barátok is: ekkoriban már olyan sztárokkal és neves emberekkel bulizott, mint Eddie Murphy, Sylvester Stallone, Donald Trump, vagy később Tupac Shakur, és még hosszan lehetne sorolni.
Közben a személyiségének egy másik része állandóan visszavitte Brownsville-be, ahol nem egy alkalommal az autójából szórta a pénzt a szegényeknek, miközben fizette korábbi gengszter barátai temetéseit – vagy a drogbizniszeiket. És miközben ezt a kettős életet élte, belül folyamatosan depresszióval küzdött.
Ekkoriban már minden estéjét más nővel/nőkkel töltötte, és rengeteg pénzt szórt el drogokra és a fényűző életére. Prostituáltakat öltöztetett fel a legdrágább olasz márkák üzleteiből, elhalmozva őket százezer dolláros ékszerekkel, tigriseket tartott, miközben sorra vette a luxusautókat: elmondása szerint a csúcson több mint 60 autója volt – a többségének még a kulcsát sem fogta a kezében.
Tyson ekkoriban szinte alig edzett, de folyamatosan kokainozott és naponta váltogatta a partnereit. Az 1989-es éve ennek ellenére pazarul sikerült: 37 mérkőzést nyert nulla vereség mellett. Ekkorra már ő lett a sportvilág első számú botrányhőse, a bokszvilág híres, hírhedt alakja.
Börtönévek és hanyatlás
A féktelen züllés nem maradhatott következmények nélkül: 1992-ben óriási médiaérdeklődés mellett hat év börtönre ítélték Tysont nemi erőszak miatt. A börtönben a bokszoló újra elkezdett olvasni, sőt, kínaiul is elkezdett tanulni, és áttért az iszlám hitre. Három év letöltése után jó magaviselet miatt feltételesen szabadlábra került, ő azonban ugyanonnan folytatta a züllést, ahol abbahagyta.
A prostituáltakkal való kapcsolatai következtében több nemi betegséget is összeszedett, illetve volt olyan lány, akitől gyereke született, másokat abortuszra kényszerített. 1995 augusztusában lépett újra szorítóba, ellenfelét, Peter McNeeley-t kétszer is padlóra küldte az első menetben. 1996 márciusában visszaszerezte a WBC, majd szeptemberben a WBA világbajnoki övét. Ezt követően 1996 novemberében, majd 1997 júniusában kétszer is kikapott Evander Holyfieldtől. A második mérkőzésről még azok is hallhattak, akiket egyébként hidegen hagy a boksz: Tysont diszkvalifikálták, miután kiharapott egy darabot Holyfield füléből. Másfél év eltiltás következett.
Tyson ezalatt újra megházasodott, és bár két gyermeke is született Monica Turnertől, sokkal inkább prostituáltak, gengszterek és drogok társaságában múlatta az időt, mint a családja körében. A 2000-es évek elején újra ringbe szállt, ám a győzelmek ellenére úgy tűnt: nem nyerte vissza a régi formáját. Egyik meccse után pozitív drogtesztet produkált, miközben a magánéletében is elkezdtek gyülekezni a felhők a feje fölött: bár addigi pályafutása során több mint 300 millió dollárt keresett, 2001 elején kapott a könyvelőjétől egy kimutatást, amely szerint 3,3 millió dolláros mínuszban van – a tartásdíjaknak, a fényűző életnek, az adóhatósági tartozásoknak és a menedzserek telhetetlenségének köszönhetően teljesen padlóra került anyagilag.
2002-ben még kiállt Lennox Lewis ellen, de már egyáltalán nem motiválta a világbajnoki cím visszaszerzése: saját bevallása szerint végigfüvezte a felkészülést, a mérkőzés 8. menetében pedig padlóra került. A Lennox elleni mérkőzést követően – pénzszerzési célból – még 3 alkalommal ringbe szállt, ám 2004-ben és 2005-ben is kiütéses vereséget szenvedett, majd bejelentette a visszavonulását. 2007-ben ismét összetűzésbe került a törvénnyel, amikor kábítószeres befolyásoltság alatt majdnem frontálisan ütközött egy rendőrparancsnok autójával. Ezt követően átkutatták az autóját, ahol kokaint találtak. Rövid időre ismét lecsukták, majd ki-bejárt a különböző elvonókúrákra.
Ezekben az években kezdték el különböző filmszerepekkel és fellépé-sekkel megkeresni: ezek segítségével valamennyire ki tudott jönni a gödörből, ám állítása szerint élete végére sem tudja kifizetni az adótartozását. Különböző kapcsolatokból összesen 8 gyermeke született. Mostanra azt mondja: mindenkinek megbocsátott, és ő is bocsánatot kért számos embertől, akiket korábban bántott: köztük – egy tévéműsor keretében – Evander Holyfieldtől is. Amikor arról kérdezték, hogy mit bánt meg legjobban az életében, azt felelte: „Megbántam, hogy lefeküdtem azzal a rengeteg nővel. Annak idején dicsekedtem velük, de ma már szégyellem magam a hódításaim miatt.” Máskor pedig úgy fogalmazott: „Annak idején semmi másra nem vágytam, csak a csillogásra és a dicsőségre. Az egésznek az volt a célja, hogy elnyerjem az emberek megbecsülését. Majd belém hasított, hogy minden, amit addig tudtam, hazugság volt, újra kell kezdenem. Nem lehet negyvenöt barátnőm, miközben házas vagyok. Van fogalmuk róla, mit jelentett ez? Állandóan terhességekkel, abortuszokkal és nemi betegségekkel bajlódtam.”
Mike Tyson a tervek szerint november végén lép szorítóba az 51 éves Roy Jones Jr. ellen a kaliforniai Carsonban. Részletek a Hetek pénteken megjelent számában.
A teljes cikket a Hetekben olvashatja el.
atv.hu