Carlos Moreno három nap múlva töltötte volna be a 18. életévét. Egy rendőr lőtte nyakon, amikor éppen focizni indult a milliós tömegtüntetésen keresztül. A kórházban már nem tudták megmenteni az életét.
Hasonlóan járt a 23 éves Adreine Gómez is, aki a demonstrációról hazafelé tartva találkozott egy motoros bandával. Mellkason lőtték, a hatalmas vérveszteség miatt ő is az életét vesztette. Vele együtt összesen már kilenc halálos áldozata van azoknak a tüntetéseknek, amik már hónapok óta zajlanak a venezuelai városokban.
Véres utcai harcok, küszöbön a polgárháború
Megfigyelők szerint januártól áprilisig összesen 2138 regisztrált tüntetés volt az országban, csak az elmúlt hónapban hat nagyszabású gigademonstrációra került sor Caracasban, a venezuelai fővárosban. Legutóbb szerdán vonultak az utcára az ellenzéki tüntetők, becslések szerint összesen
6 millió ember követelte a hivatalban lévő szocialista elnök, Nicolas Manduro távozását.
A békésnek induló megmozdulások szinte minden esetben erőszakba torkollnak, az incidensek száma az elmúlt időszakhoz képest megnégyszereződött. A halálos áldozatokon túl rengeteg a sérült, a hatóságok több száz embert vettek őrizetbe. A rendőrség gumibottal, gumilövedékekkel, vízágyúval, paprikaspray-vel és az utcák lezárásával igyekszik megtörni a tiltakozók lendületén. Esetenként még ennél is tovább mennek, egy alkalommal söréttel lőttek a tüntető diákok közé, nem ritka, hogy az eseményekről tudósító újságírók is komoly verést kapnak.
Az ellenzék azt állítja, a Madurohoz hűséges milíciák valósággal vadásznak a tüntetőkre,
a rendőri erőszak ellen pedig még az amerikai külügyminiszter, Rex Tillerson is felszólalt. A venezuelai elnök szerint viszont a tüntetők „vandálok és terroristák”, akik több ízben megtámadtak hatósági személyeket. Sajtóhírek szerint a carabobói rendőrőrsöt 40 felfegyverzett bűnöző támadta meg, míg a főváros közelében a Nemzeti Gárda két őrét orvlövészek vették célba, egyikük meghalt.
Szakértők szerint véres polgárháborúhoz vezethet, ha az elnök felfegyverzi a Nemzeti Gárda félmilliós civil állományát, valamint aktivizálja a saját szavazóbázisát.
Diktatórikus lépések, puccskísérlet
A küszöbön álló gazdasági és humanitárius katasztrófa miatt már évek óta utcára vonul a kormánykritikus tömeg. Az elmúlt két hónapban azonban tetőfokára hágott a felháborodás Manduro diktatórikus lépéseinek köszönhetően.
Március 29-én a Legfelsőbb Bíróság kormányhű tagjai megfosztották a jobboldali ellenzék által irányított parlamentet minden hatáskörétől, valamint megszüntették több képviselő mentelmi jogát is. A hatalmas nemzetközi felháborodás hatására a döntést három nappal később visszavonták, az ellenzék viszont hangsúlyozta, az elnök kvázi államcsínyt kísérelt meg.
Egy héttel később más eszközt választott a rezsim az ellenzék ellehetetlenítésére,
korrupciós ügyekre hivatkozva eltiltotta 15 évre a közhivatal viselésétől a legnagyobb riválisát, Henrique Caprilest.
Ezzel tulajdonképpen azt akarta elérni, hogy a 2018 decemberi elnökválasztáson senki ne veszélyeztesse a hatalmát.
A demonstrálók az ominózus események után több megmozdulást is tartottak, amelyen előrehozott parlamenti választásokat, Manduro elnök távozásáról való népszavazást és a Legfelsőbb Bíróság kormányhű tagjainak a leváltását követelték. Ez utóbbi nemcsak az ellenzék, hanem a kormánypárti körökben is megdöbbenést váltott ki. A szocialisták egyik fő szövetségesének számító Luisa Ortega Diaz állami főügyész szerint a bíróság döntése az alkotmányos rend megsértésének minősült.
Manduro foggal-körömmel őrzi hatalmát
Nicolas Manduro 2013-ban vette át az ország irányítását 14 év Chavez-vezetés után. Az elnökválasztáson alig két százalékkal sikerült megelőznie az ellenzék népszerű vezetőjét, Henrique Caprilest. A szocialista vezető igyekezett folytatni elődje politikáját, ami arra épült, hogy az olajexportból származó bevételekből jelentős szociális programokat finanszírozott.
A gazdasági válság, az olajárak esése és a hiperinfláció azonban túlnőtt az elmúlt évtizedekben népszerű felzárkóztatási politikán. Az elégedetlenség végül a 2015-ös parlamenti választásokon manifesztálódott, ahol a jobboldal többséget szerzett a parlamentben. Azóta Manduro kínosan ügyel arra, hogy elhalassza az időszakos voksolásokat érezve a vele szembeni elutasítás hatalmas mértékét.
A kormánypárt hiába igyekszik a brutális válság ellenére ingyenesen biztosított otthonok, autók, DVD-lejátszók és mikrohullámú sütők segítségével növelni népszerűségét,
egy friss közvélemény-kutatás szerint 10-ből 7 választó rossz véleménnyel van a venezuelai elnökről.
Manduro viszont úgy véli, a kormánya az Egyesült Államok által ösztönzött kapitalista összeesküvés áldozata, a rezsim a gazdasági helyzetet a külföldi beavatkozási kísérletek eredményének tekinti. Elemzők szerint a venezuelai-amerikai kapcsolatok még a Chavez alatt tapasztalt szintnél is mélyebbre süllyedtek.
Hatalmát úgy próbálja meg fenntartani, hogy egyre nagyobb jogkörrel ruházza fel a hozzá lojális hadsereget, valamint a kormányhű legfelső bíróságon keresztül rendszeresen elkaszálja az ellenzék által uralt parlament rendelkezéseit.
Szakadék szélén az ország
Annak ellenére, hogy Venezuela rendelkezik a világon a legnagyobb kőolaj-tartalékokkal, az országban elképesztően magas a munkanélküliség, hatalmas az infláció, tömeges a szegénység és jelentős az élelmiszerhiány. A Guardian úgy fogalmazott a cikkében, szakadék szélén áll az ország.
Megdöbbentő, de a jelentős olajtartalékok ellenére Venezuela benzinimportra kényszerül, mivel a kevés működőképes finomító miatt nem tudnak elég kőolajat feldolgozni. Még a jelentős import ellenére is elképesztő benzinhiány van az országban, Caracas 290 töltőállomásából csak 90-ben van üzemanyag. Ahol viszont van, ott a hiperinfláció ellenére is hihetetlenül olcsó,
egy liter ásványvíz százszor annyiba kerül, mint egy liter gázolaj.
Venezuelát rendkívül érzékenyen érinti a kőolaj árának drasztikus csökkenése miatti hiperinfláció is. Az IMF előrejelzése szerint 1660 százalékkal nőnek még idén az árak. Sajtóbeszámolók szerint az emberek sokszor szatyrokban, zsákokban hordják a pénzt a piacra, hogy ki tudják fizetni készpénzben a vásárolt termékeket. Egy közgazdász becslése szerint a bankjegyek előállítása megközelíthetőleg 20 százalékkal haladják meg azoknak értékét.
Márciusban a parlament „humanitárius válsághelyzetet” hirdetett az élelmezés területén, gyakran hetekig-hónapokig nem lehet a boltokban kapni a legalapvetőbb élelmiszereket. Ha szállítmány érkezik, kígyózó sorok alakulnak ki, csak augusztusban 139 éhezéssel kapcsolatos zavargás tört ki az országban. A sorbanállás jövedelmező állássá nőtte ki magát, a tehetősebb középosztály fizet azért, hogy még hajnalban helyettük is sorban álljanak tejért, tojásért, vagy épp WC-papírért, ha arról van szó. A hatalmas hiány felélénkítette a feketepiacot is, bár itt is csak a gazdagok érvényesülnek a harmincszoros árak miatt. A többieknek a kukázás, vagy az elvándorlás marad.
Rengetegen menekülnek át Brazíliába például, azt mondják, még az utcán is jobb ott az élet, mint Venezuelában nyomorogni. Rengetegen azért migrálnak, mert nem tudják beszerezni a legalapvetőbb gyógyszereket otthon, Manduro még az ENSZ segítségét is kérte ez ügyben.
Gyakran kisgyerekek halnak meg olyan betegségekben, amelyek megfelelő gyógyszer megléte esetén gyógyíthatók lennének.
A 25 százalék sötét adat Venezuela számára. Ennyi a minimálbérnél kevesebbet keresők, a munkanélküliek és az alultáplált gyermekek aránya. Az elképesztő szegénység mellett a brutális mértékű bűnözés is sújtja az országot, Venezueláé a világ második legrosszabb gyilkossági rátája. Százszor nagyobb esélye van az embernek erőszakos halált halnia Caracasban, mint mondjuk Londonban.
Manduronak a jelek szerint az elképesztő helyzet ellenére sincs kedve távozni hivatalából. Sőt, mindent megtesz annak érdekében, hogy a 2018-as választás után is folytathassa „sikeres” kormányzását.