Még a viccpárt is leverte a megosztott ellenzéket
Aleksandar Vucic, Szerbia miniszterelnöke néhány héten belül átülhet a kormányfői székből az államfőibe, miután 55 százalékos meggyőző fölénnyel megnyerte a hétvégi elnökválasztást.
Őt követte Sasa Jankovic korábbi ombudsman, aki a szavazatok 16,25 százalékát szerezte meg. Az ellenzék megosztottságát jól jelzi, hogy a harmadik helyen egy viccpárt végzett, amelyet Ljubisa Preletacevic Beli, egy 26 éves egyetemista vezet. A folyamatosan ironizáló párt a szavazatok 9,43 százalékát söpörte be, megelőzve ezzel például a háborús bűnökkel vádolt Vojislav Seseljt és Vuk Jeremic volt külügyminisztert is.
Vucic kezében marad a hatalom
Bár az államfői pozíció elméletben visszalépést jelent a szerb miniszterelnök számára, a gyakorlatban könnyen elképzelhető, hogy továbbra is Aleksandar Vucic kezében marad a hatalom.
Elemzők szerint az a kormányfő, akit államfőként ő hivatott kijelölni, egyfajta bábként funkcionálhat Vucic alatt.
Szakértők úgy vélik, új kormányalakításra is sor kerülhet, sőt előfordulhat, hogy a volt miniszterelnök átvisz egy alkotmánymódosítást is, amely megváltoztatná a szerb politikai berendezkedést és elnöki rendszert vezetne be.
Aleksandar Vucic győzelmével egyébként több szempontból is történelmi sikert ért el. A szerb politikában ugyanis még nem fordult elő, hogy egy hivatlban lévő kormányfő egyben elnökjelölt is legyen, sőt megnyerje a választás. Az is rendkívüli, hogy a győzelmet már az első fordulóban sikerült megszereznie, miután begyűjtötte a voksok több mint 50 százalékát.
Szokatlan kampányhajrá
A kampány kezdetén Vucic többször is kijelentette, hogy nem akar államfő lenni, „az utolsó pillanatban” mégis úgy döntött, hogy csak az ő indulásával tudná az SNS megtartani az államfői posztot, miután Tomislav Nikolic ballépéseinek következtében népszerűségi mutatói rendre a bukását jelezték előre.
Ellenfelei szerint Vucic választási győzelme annak köszönhető, hogy rátenyerelt a médiára és sikeresen manipulálja a közvéleményt.
Utóbbiban lehet valami, a kampánycsend előtti utolsó napot ugyanis nagyon megtolta a szerb elnök – csütörtök reggel szinte kivétel nélkül minden lap az ő kampányhirdetését hozta a címoldalon.
Szakértők szerint annak is köszönhető a siker, hogy Vucic sikeresen lavírozik Nyugat és Kelet között, az EU és a naconalista szerbek között. A nemzeti érzelműeket például azzal is az oldalára állította, hogy nem volt hajlandó elutazni Szarajevóba kampányolni, miután a hatóságok megalázó követeléseket fogalmaztak meg vele szemben. Szimpatizánsai megtartották volna a kampányrendezvényt, ám a 60 buszból álló konvojt albán szélsőségesek állították meg és dobálták meg kövekkel.
Páratlan módon a magyar kormány is aktívan kampányolt az elnökjelölt mellett, Szijjártó Péter külügyminiszter egy kampányrendezvényen biztosította támogatásáról Vucicot. Szijjártó szerint a szerb miniszterelnök bátor vezető, neki köszönhető, hogy történelmi barátság alakult ki a két ország között. „Szurkolunk Vucicnak a szerbiai elnöválasztáson” – jelentette ki a magyar külügyminiszter.
Interjúzott Karadzsic-csal, sakkozott Mladic-csal
Aleksandar Vucic 1970-ben született Belgrádban, felmenőit a horvát fasiszta Usztasa kergette el Boszniából. Sok rokonával a fasiszta szervezet végzett. Apja közgazdászként, anyja újságíróként dolgozott.
Iskolaévei alatt kiemelkedő eredményeket produkált, történelem- és sakkversenyeket nyert, majd jogot tanult a Belgrádi Egyetemen. Később kiutazott Brightonba angolt tanulni, egy ideig kereskedőként dolgozott Londonban. Visszatérve Jugoszláviába újságíróként dolgozott, ez időtájt interjút készített Radovan Karadzic-csal és egy ízben sakkozott Ratko Mladic-csal is. Előbbit később háborús bűnökért 40 évre ítélték, utóbbit népirtás vádjával állították bíróság elé.
Vucic 23 évesen csatlakozott a Vojislav Seselj vezette szélsőséges és nacionalista Szerb Radikális Párthoz, 1993-ban a párt parlamenti képviselője lett. Két évvel később már ő volt a főtitkár.
„Meggyilkoltok egy szerbet, mi 100 muszlimot ölünk meg”
A boszniai háború idején radikális beszédeket mondott, 1995-ben például napokkal a srebrenicai mészárlás után így fogalmazott:
„Ha meggyilkoltok egy szerbet, mi 100 muszlimot ölünk meg.”
Srebrenicában szerb szélsőségesek 8000 muszlim bosnyákkal végeztek.
A szélsőjobboldali pártban rendszeresen hangoztatta a Nagy-Szerbia iránti törekvéseket. 1995-ben úgy fogalmazott, ha pártja nyert volna, a szerbek már az Egyesült Szerb Államban élhetnének.
A radikálisokkal történő szakítást megelőzően rendszeresen védelembe vette Ratko Mladic tábornokot, akit Hágában háborús bűnökért, népirtásért és emberiesség elleni bűntettekért is bíróság elé állítottak.
1998-ban a Mirko Marjanovics vezette kormány hírközlési minisztere volt. A gyanú szerint köze lehetett Slavko Curuvija újságíró meggyilkolásához. Az 1999-es incidenst megelőzően Vucic egy interjúban úgy fogalmazott: „Bosszút fogok álni Slavko Curuviján és minden hazugságán, amit a Dnevni telegrafban írt.” Később miniszterelnökként bocsánatot kért az újságíró családjától, hogy annyit vártak az elkövetők kézrekerítésével.
Fordulat amerikai segítséggel
A kétezres évektől kezdve a Szerb Radikális Párt hiába nyerte a választásokat sorra, kormányt soha nem tudtak alakítani. Bár papíron 2003-tól Tomislav Nikolic vezette a pártot, az elemzők szerint továbbra is az önként Hágába távozott Seselj „vajda” irányított.
Miután 2008-ban is elbukták a kormányalakítást, Nikolic úgy döntött szakít Seselj pártjával, a radikalizmussal és az EU-ellenességgel. Magával vitte az egész infrastruktúrát és a Szerb Radikális Párt húzóembereit, köztük Vucicot is, majd új poltikai formációt alakított Szerb Haladó Párt néven.
Elemzők szerint Nikolicék megunták az ellenzéki létet, és rájöttek, csak akkor lehetséges a kormányra kerülésük, ha jobbközépre húznak.
Feltételezések szerint az arculatváltáshoz a tengerentúlról béreltek szakértőket, rendszeresen találkoztak nyugati és amerikai politikusokkal.
A váltás bejött: 2012-ben győzött a párt, Nikolic lett az államelnök, Ivica Dacic lett a miniszterelnök, Aleksandar Vucic pedig a miniszterelnök-helyettes és a párt elnöke is. A népszerűségük annyira megnőtt, hogy előrehozott választást írtak ki, ahol abszolút többséget szereztek, így már koalíciós partnerre sem volt szükségük.
A siker titka
Aleksandar Vucic 2014 tavasza óta az ország miniszterelnöke, 2017 júniusában pedig elfoglalja az államfői posztot. Szakértők szerint a politikai formáció sikeresen szakított a radikalizmussal, elhitette a demokratikus és EU-párti szavazokkal, hogy megváltoztak. Közben viszont kellően kemény hangvételt ütnek meg ahhoz, hogy maguk mellett tudják az alapvetően nacionalista és NATO-ellenes szavazókat is.
Jól jelzi az ügyes lavírozást az is, hogy Angela Merkel ugyanúgy szoros kapcsolatot ápol a szerb vezetéssel, ahogyan Vlagyimir Putyin.
A német kancellár méltányolta Vucicban, hogy sokat tett a menekültek ügyéért, és díjazza jelentős reformtörekvéseit is. Eközben Putyin az elsők között gratulált Vucicnak a meggyőző választási győzelemért, és kifejezte reményét a kétoldalú stratégiai kapcsolatok további fennmaradásában.
Vucic elkötelezett abban, hogy országát bevezesse az Európai Unióba, miközben változás történt a szerbiai magyar kisebbség helyzetében is. Bár letett arról, hogy „helyreállítsa” Nagy-Szerbiát, a boszniaiak nem hisznek az ilyen mértékű fordulatban: 2015-ben a srebrenicai mészárlás történelmi jelentőségű évfordulóján menekülésre kényszerítették a rendhagyó módon megjelent szerb miniszterelnököt.