A „21. századi szocializmus” mintaállamaként emlegetett dél-amerikai országnak a kőolajon kívül gyakorlatilag semmilyen más exportcikke nincs. Az ország exportjának négyötödét a nyersolaj, a finomított olajtermékek és a földgáz szolgáltatják. A kőolajipar mellett szinte láthatatlanok a gazdaság más területei.
A 2014-16-os olajárváság következtében a venezuelai gazdaság zuhanórepülésbe kezdett, elszabadult az infláció, szinte mindenből hiány van, rendszeresek az áramkimaradások is és az ország szinte teljes egészében az alapvető fogyasztási cikkek importjára szorul. De az ehhez szükséges pénz már elfogyott, ez magyarázza az élelmiszer-és gyógyszerhiányt, amely a feketepiac virágzásához vezetett.
Olyan termékeket nem lehet beszerezni, mint az étolaj vagy a WC-papír. Szinte mindennapossá váltak a fosztogatások és tiltakozó megmozdulások, ezért katonák őrzik a pékségeket, a rendőrök pedig a boltok és gyógyszertárak körül biztosítják a rendet, ha kell, akár fegyveres összecsapások árán is.
A múlt hétvégén agyonlőttek egy négy éves kislányt, miközben utcai bandák folytattak heves küzdelmet a rendőrséggel az élelmiszerekért. Gyakoriak a letartóztatások a lázongó éhes lakosok között, így a félelem a tetőfokára hág az országban.
A világ legnagyobb olajkészlete
A 44 éves, kétgyermekes William hetente egy egész éjszakát szokott eltölteni La Victoria város szupermarkete előtt, hogy a másnapi ételosztásnál maradjon valami élelem neki és családjának. De nem ő az egyetlen, aki így próbálja meg garantálni az életben maradást, amely nem jelent mást, mint rizst, lisztet, tésztát és olajat. Éjszaka váltásban őrködnek az összegyűlt lakosok, hogy így védekezzenek a rablók és a patkányok ellen. Amikor esik, a közeli pálmafa alatt várják meg a hajnalt. Ám mielőtt a nemzeti gárdisták kinyitnák délben az üzletet a várakozóknak még a tűzőnappal is meg kell küzdeniük.
William azt mondja, a gyermekeiért tűri a 18 órás poklot. De nem érti, hogy ha Venezuelának van a világ legnagyobb olajkészlete, akkor miért nincs étel.
Ezt a kérdést mások is felteszik. A Foreign Policy szerint a jelenleg tomboló élelmiszerhiány – amelynek oka az előző elnök, Hugo Chavez elhamarkodott gazdaságpolitikája majd a meredek olajárcsökkenésből származó bevételkiesés – az ország történetének legkritikusabb időszaka.
Nicolas Maduro jelenlegi elnöknek, aki 2013-ban került Venezuela élére miután elődje, Chávez elnök rákbetegségben elhunyt, egyelőre nincs válasza a kibontakozó válságra. Ráadásul a gazdasági válságon kívül egy belpolitikai viharra is számíthat, köszönhetően annak, hogy
a venezuelai választási iroda hitelesítette a kellő számú aláírást, hogy az ellenzék tovább léphessen a népszavazás megszervezésében Nicolás Maduro elnök leváltására – jelentette be helyi idő szerint pénteken az ellenzék egyik vezetője, Vicente Bello. A döntéssel megkezdődhet az a hosszas folyamat, amely az ellenzék tervei szerint új választások kiírásához vezethet.
„A hitelesített aláírások száma világosan meghaladja a törvényben rögzített minimumot” – szögezte le Bello. A múlt héten ezrével keresték fel a venezuelaiak a helyi választási irodákat, hogy személyesen hitelesítsék aláírásaikat. A központi választási hivatal még nem erősítette meg, hogy valóban hitelesítették a kellő mennyiségű, 200 ezer aláírást. Az ellenzék szerint a hatóság az elnök pártján áll, és igyekszik elszabotálni a referendum megtartását.
A bonyolult eljárás során ugyanis az ellenzéknek összesen mintegy négymillió aláírást kell összegyűjtenie, hogy ki lehessen írni a népszavazást Nicolás Maduro leváltásáról – írja az BBC.
Mindez pedig Maduro elnökségének a végét jelentheti, miután rövidlátó gazdaságpolitikájával, amelynek legfőbb komponensei a gazdasági szféra totális kontrollja és a magánvállalatok privátiázása, csőd szélére sodorta az amúgy is ingatag országát.
A válságot tovább súlyosbítja, hogy az ellenzék többséget szerzett a törvényhozásban, melynek a jogköreit ez után többször is megkurtította az elnökhöz húzó legfelsőbb bíróság.
2015-re több mint 1200 magánvállalatot államosítottak, amellyel komoly ütést mértek a helyi élelmiszer-és gyógyszergyártásra valamint a Venezuela legnagyobb exportját kitevő kőolajtermelésre is.
A Foreign Policy elemzése szerint az alacsony olajárak, a beruházások hiánya, az olajalapok kiszervezése szociális programokba és politikai kampányokba, valamint a külföldi befektetőkkel szembeni bizalmatlanság miatt állt le az olajkitermelés egy jelentős része.
Venezuela gazdasági lemaradását Pogátsa Zoltán közgazdász azzal indokolta, hogy az olaj hasznát nem a fejlesztésre fordítják. Valójában függővé váltak ettől az energiaforrástól, miközben nem éreztek elég ösztönzést a modernizálásra.
A parlament feloszlatását kéri a kormány
Hatáskörrel való visszaélés ürügyén az ellenzéki többségű parlament feloszlatását kéri a legfelsőbb bíróságtól a kormány Venezuelában – közölte kedden Didalco Bolívar, a kormánykoalíció szóvivője. Bolívar közölte az MTI beszámolója szerint, Nicolás Maduro elnök tárgyalásokat kezdett a testület alkotmányügyi kamarájával a törvényhozás feloszlatása és új parlamenti választások kiírása érdekében, hogy a nép döntse el – fogalmazott a szóvivő – a döntési folyamatot hátráltató és az alkotmányt megsértő parlament maradjon-e vagy sem.
A kormánykoalíció a legfelsőbb bírósághoz intézendő kérésében a feloszlatást továbbá hazaárulással, alkotmánysértéssel, valamint külpolitikai ügyekbe való beleszólással tervezi indokolni. A legfelsőbb bíróság – amely az ellenzék szerint az elnökhöz húz – június közepén hagyta jóvá Maduro egy panaszát a törvényhozás hatalommal való visszaéléséről, és ezért megsemmisítették a parlament két korábbi döntését.
Nem meglepő, ami most történik
A legnagyobb problémának David Smilde, a Washington Office on Latin Amerika kutatója az idei 40 százalékos import csökkenést tartja, amely azt jelenti, hogy nem jut mindenkinek étel. Így ami most a városokban történik nem is meglepő.
Venezuela gazdasági teljesítménye 2015-ben is durván romlott és idén is 8 százalékos csökkenést prognosztizálnak, míg az infláció el fogja érni a 720 százalékot. Az olyan alapvető termékek, mint egy kiló kukoricaliszt 5000 vagy egy kiló csirke huszonnégy ezer forintba kerül. Az árak állami kontrollja miatt a magánvállalatok nem tudják importálni a termeléshez szükséges nyersanyagokat.
A Coca-Cola gyár májusban például már le is állt a fellépő cukorhiány miatt. Az ország legnagyobb sörfőzője, a Cerveceria Polar egy hónapja működésképtelen, miután nem kapott állami támogatást a sör alapját képező árpa beszerzéséhez.
„A kormány szabályozza a dollárhoz való hozzáférést, külföldi bankok pedig már nem hiteleznek venezuelai cégeknek a politikai instabilitás és a hitelképesség hiánya miatt” – állítja Vanessa Neumann, a New York-székhelyű Asymmetrica tanácsadó iroda elnöke.
„Miután a kormány határozza meg az árakat, gazdaságilag nem kifizetődő az élelmiszer-termelés. Az így kialakult helyzet kirobbantotta azt a társadalmi egyenlőtlenséget és szegénységet, amely ellen oly kitartóan küzdött a „chávezi” szocializmus.
A venezuelaiak pedig kénytelenek szembesülni a szupermarketek előtt végeláthatatlanul kígyózó sorokkal, a krónikus és akut élelmiszerhiánnyal valamint a Maduro elnök vezette kormány tehetetlenségével. A kabinet most azzal próbálja meg enyhíteni a kialakult káoszt, hogy
115 ezer tonna alapélelmiszert, egyebek mellett rizst, tésztát, cukrot, kukoricát, babot és olajat vásárolt, s „házról házra” járva, zsákokban juttatja el az élelmet azoknak a családoknak, amelyek az illetékes bizottságoknál nyilvántartásba vetetik magukat.
Az ellenzék azonban attól tart, hogy az új rendszer hátrányosan érintheti az ő támogatóikat.
„A Maduro-diéta: nincs étel, nincs semmi”
Cumaná városában a napokban több száz elkeseredett lakos ostromolt meg egy szupermarketet. Elvittek mindent, amit lehetett: ásványvizet, finomlisztet, kukoricalisztet, sót, cukrot, burgonyát. Csak a kitört hűtőablakok és felborított polcok maradtak utánuk.
Egy kifosztott étterem a tengerparti városban, Cumanában
A The New York Times tudósítója arról kérdezte a tengerparti város lakóit, hogy mikor ettek utoljára húst, és a válasz egyöntetűen az volt, hogy nem ma.
Egy 37 éves, ötgyermekes édesanya, Leidy Cordova például elmondta, hogy már másfél napja nem ettek, és akkor is csak a csirkebőrből- és zsírból készült leves került az asztalra. „Gyermekeim azt mondogatják, ’éhesek vagyunk’.
Én meg csak annyit tudok nekik felelni, hogy „mosolyogva tűrjétek a fájdalmat” – meséli.
Más családoknál viszont be kell osztani, hogy ki eszik, és ki nem. A 69 éves Lucila Fonseca nyirokrákban szenved, az agydaganatban szenvedő lánya pedig inkább lemond arról, hogy ő egyen, mert fontosabbnak tartja, hogy édesanyja ne hagyjon ki egyetlen étkezést sem. „Eddig nagyon kövér voltam, most már viszont nem vagyok. Nap, mint nap éhezünk” – tette hozzá, majd édesanyja azzal egészítette ki, hogy „most Maduro-diétán élünk: nincs étel, nincs semmi.”
„Ha nincs étel, még több lázadás lesz”
Az utóbbi hetekben több mint 50 élelmiszerlázadás, tüntetés és tömeges fosztogatás tört ki szerte az országban. Rengeteg vállalkozás romokban hever vagy teljesen megsemmisült, és legalább öt embert megöltek a hatóságokkal való összecsapások során.
Venezuela vezető közvélemény-kutató ügynöksége, a Datanalisis szerint az élelmiszer állomány 80 százaléka elfogyott a szupermarketek polcairól. A lakosok gyakorta csak naponta egyszer tudnak étkezni, mert ahhoz, hogy ezt többször is megtegyék, ki kell kukázniuk mások maradékait vagy disznókra, kutyákra és macskákra kell vadászniuk
– derül ki egy fővárosi kerület polgármesterének, Ramón Muchacho-nak a tweet-jéből.
A Simón Bolívar Egyetem által közölt megdöbbentő közvélemény-kutatás szerint a venezuelaiak 87 száza mondja azt, hogy nincs elég pénzük élelmiszerekre.
Egy országos szociális elemzőközpont szerint a lakosok havi fizetésük 72 százalékát költik étkezésre, és legalább 16 havi minimálbérrel egyenértékű havi bevételre lenne szükség ahhoz, hogy meg legyen a normális betevőfalatra a fedezet.
A New York Times cikke szerint Venezuela mostani politikai, gazdasági és társadalmi válsága minden korábbinál veszélyesebb, mert egy éhes nemzet keresi kétségbeesetten a kiutat, miközben farkasszemet néznek a militarizált városokkal és a rendeletekkel kormányzó Maduro elnökkel.
Az éhség generálja csupán a lázadásokat?
Az azonban komoly kérdésként merülhet fel, hogy a lázadások hátterében tényleg csak az élelmiszerhiány áll vagy inkább egy mélyebb harag az ország gazdasági és politikai helyzetével szemben.
Egy étteremtulajdonos például azt mesélte, hogy mikor múlt héten betört hozzá egy feldühödött tömeg, önként felajánlotta nekik a konyhában lévő csirkét és a rizst, de kérte, hogy a berendezést és a pénztárgépet ne bántsák.
Ők azonban mit sem törődve vele, egyszerűen félrelökték és mindent feldúltak. Szerinte ez volt az a pillanat, amikor „összetalálkozott az éhezés és a bűnözés.”