A Google Earth szerint Estrella Vista nem is létezik, a térképen legalábbis nem látszik. Pedig a hivatalosan Nyugat-Texashoz tartozó alacsony vályogház ott van, pont a Chihuahua sivatag közepén. Jelenleg Dan Dailey és Alex King az egyetlen lakók, de ez egyáltalán nem zavarja őket. „Annak ellenére, hogy a föld terméketlen, hihetetlenül gyönyörű” – mesélte Dan a Vice riporterének.
Baseball ütővel verte agyon az apját
A most 27 éves Alex a fiatalkora legnagyobb részét börtönben töltötte. Ő és a bátyja, Derek 2001-ben kerültek az újságok címoldalaira, amikor ők lettek Florida történetének legfiatalabb letartóztatottai 12, illetve 13 évesen.
Derek egy baseball ütővel verte agyon az alvó apját, Alex pedig végignézte, sőt bíztatta is.
Ezután a fiúk felgyújtották a házat, és elmenekültek. A család egyik 41 éves barátjának, Rick Chavisnak a pincéjében bújtak el. A férfi rendszeresen zaklatta Alexet, de már korábban is gyakran adott szállást a fiúknak, amikor el kellett menekülniük az apjuktól, aki állítólag szintén abuzálta őket. A férfi bátorította a testvéreket, hogy szökjenek el otthonról.
A bíró szerint Chavis is fontos szerepet játszott a gyilkosságban, és ez mentette meg a fiúkat az életfogytiglani börtöntől. Gyilkosság és gyújtogatás bűntette miatt végül 7 és 8 év börtönre ítélték őket.
„A halálnál is rosszabb”
Dan akkoriban Minneapolisban élt, és a médiából értesült az ügyről. Hirtelen ötlettől vezérelve 100 dollárt küldött a fiúk ügyvédjének, és egy doboz könyvet az előzetesben ülő testvéreknek, akikkel végül levelezni is kezdtek.
Ahogy egyre jobban megismerték egymást, az özvegy és nyugdíjas Dan, – akinek a fia, Henry akkoriban költözött el otthonról – úgy érezte, hogy egyfajta apaszerepet tölt be Derekék életében.
„Nekem nagyszerű szüleim voltak” – magyarázta. „Soha nem bántottak. Már maga a gondolat is, hogy egy szülő abuzálja, vagy elhagyja a gyermekét, felháborít. Azt a következtetést vontam le, hogy ezeknek a gyerekeknek csak egy jó szülőre van szükségük.”
Dan szerint a King fivérek, és a hozzájuk hasonló gyerekek nem rosszak, csak kétségbeesettek, akik a gyilkosságon kívül nem láttak más kiutat a bántalmazásból. „Tény, hogy az ilyen fiatal szülőgyilkosoknak a legtöbb problémájuk megszűnik, amikor megölik az anyjukat vagy az apjukat. Úgy érzik, másképp nem tudják megvédeni magukat” – fejtette ki a férfi. A statisztikák egyébként nem igazolják a szavait:
a felmérések azt mutatják, hogy a legtöbb fiatal, aki végez valamelyik rokonával, súlyos elmebetegségtől szenved.
Amikor ezek a gyerekek az igazságügyi rendszer kezébe kerülnek, Dan szerint másodszor is megfosztják őket a szabadságuktól és a gyermekkoruktól. „Már az egész addigi életüket egy olyan börtönben töltötték, ami a halálnál is rosszabb.”
Miután Alex 20 évesen szabadult, „teljesen szétesett”. Eleinte építkezéseken dolgozott, de azon kapta magát, hogy csak sodródik, és a múltja miatt nem tud állandó munkát szerezni. „Végül elég rossz helyzetbe kerültem, és akkor jöttem Estrella Vistába” – emlékszik vissza a fiú. „Dan mindig a sarkamban volt. Mindig válaszolt a telefonjaimra is.”
A sivatagban nincsenek szülők
Dannak is volt mivel megküzdenie: a szülei még kiskorában elváltak, és mikor az apja 1998-ban meghalt, már évek óta nem beszéltek. Bűntudattól vezérelve szeretett volna emléket állítani az apjának, és a tiszteletére létrehozott egy parkot Minneapolisban.
Az évek során azonban egyre boldogtalanabb lett ott. A korábban ügyvezetőtársként dolgozó férfi egyedül élt, leszámítva egy halom adósságot, ráadásul az egészsége is hanyatlani kezdett. „Egy reggel felkeltem, és azt gondoltam: utálom az életem” – idézte fel. Így hát eladta a BMW-jét és békére vágyva a texasi Marathonba költözött.
Derek az egyik levelében arról írt neki, hogy a szabadulása után szeretne egy farmra költözni, és belevágna egy üzletbe is.
Dannak erről jutott eszébe, hogy létrehozhatna egy menedékhelyszerűséget az olyan gyerekeknek, mint Alex és Derek, ő pedig lehetne a pótapjuk.
Nem sokkal később, Nyugat-Texasban talált is egy 80 hektáros földet, amit szinte fillérekért árultak. Így hát összepakolta a holmiját, és beköltözött a kis házba, a földjét pedig Estrella Vistának, vagyis Csillagos kilátásnak nevezte el. Azóta a maga ura, és arra tette fel az életét, hogy új esélyt adjon a szülőgyilkos gyerekeknek. Sokuk számára ez jelenti az első valódi lehetőséget egy normális életre.
A sivatagban ugyanis nincsenek szülők, és mindenki önmaga lehet, anélkül, hogy a múltja alapján ítélnék meg.
Dan alapított egy érdekvédelmi szervezetet is, a The Redemption Project-et, vagyis A törlesztés projektet, amely ügyvédeket bérel fel, hogy képviselje a szülőgyilkos gyerekeket a bíróságon, illetve pénzügyi és mentori támogatást nyújt azoknak, akik a börtönből szabadulva próbálnak visszailleszkedni a társadalomban. Estrella Vistán négy „felügyelő” dolgozik: Dan fia, Henry, és három korábbi gyilkos: Alex King, Nathan Ybanez és Lone Heron. Ybanez 18 éves, és első fokon életfogytiglanra ítélték, amiért megfojtotta az anyját, Heron pedig azt tervezi, hogy a közeljövőben hosszútávra is a farmra költözik.
A lelki kórházban sem könnyű az élet
Dannak nagy tervei vannak Estrella Vista jövőjét tekintve is. Rengeteg fiatal, 13-14 éves pártfogoltja van, akiket szeretne kihozni a börtönből, később pedig ők lesznek az ingatlan örökösei is. De rajtuk kívül is bárkit szívesen látnak a „lelki kórházban”.
A sivatagi élet viszont egyáltalán nem könnyű. Ha fodrászhoz, orvoshoz, vagy fogorvoshoz szeretnének menni, 96 kilométert kell vezetniük a legközelebbi városig, Alpine-ig. Még a postaládájuk is 10 kilométernyire van. Napközben legyek, éjszaka molylepkék rajzanak mindenütt.
„Nincs WC, hetente csak egyszer zuhanyozunk, és fejenként körülbelül 65 liter vizet használunk el hetente” – avat be az életükbe Dan.
Derek King, Alex testvére néhány nappal a szabadulása után költözött Estrella Vistára, és az első három éjszakáját ébren, magzatpózba kuporodva, remegve töltötte. Minden nap felhívta az anyját, amíg egy vihar miatt le nem szakadt a telefonvezeték. Túlságosan magányosnak érezte magát, így hat hónap után elköltözött.
Alex és Dan azonban nem bánják, hogy mindentől elszigetelve, mostoha körülmények között élnek.
„Egy kicsit kiszakadunk a társadalomból, és nekem ez most nagyon jót tesz”
– magyarázza Alex, aki folyamatosan a jövőjét tervezgeti. Mostanában például napelemeket épít, és vályogtégla készítéssel is próbálkozik, hogy építhessenek egy új házat. „Semmi sem ér fel azzal, mint amikor valódi céljaid vannak. Olyanok, amikkel tényleg segíthetsz az embereknek” – mondta Alex.