A globális felmelegedés megállításához gyakorlatilag néhány éven belül nullára kell visszafogni a káros anyagok kibocsátását. Nem csoda, hogy a tudósok egyre több ötlettel álltak elő az elmúlt időben.
Napernyő az űrben
Az egyik javaslat a felmelegedés megállítására szó szerint Földön kívüli: a világűrben egy hatalmas napernyőt helyeznének el.
Az ötlet nem is olyan képtelenség, mint elsőre tűnik, és akár be is válhat. A bolygónkat elérő fény mennyiségét csökkentve ugyanis elérhetjük, hogy a Föld gyorsan hűlni kezdjen, annak ellenére, hogy a szén-dioxid szint folyamatosan nő. Bár egy aszteroida blokkolta a Földünket elérő napsugarak 90 százalékát, szakértők szerint még legalább 2-4 százalékkal kellene csökkentenünk ahhoz, hogy a Föld visszaálljon az ipari forradalom előtti klímára.
Az ötlet először James Early-nek jutott az eszébe még 1989-ben. Az eredeti tervben egy hatalmas, 2000 kilométer széles üvegpajzs szerepelt, de ez a szerkezet olyan nehéz lenne, hogy a Holdra kellene telepíteni. A Lawrence Livermore National Laboratory két fizikusa továbbgondolta ezt az tervet. Számításaik szerint a világűrben elhelyezett 55 ezer tükörrel megoldható lenne a Föld túlmelegedésének problémája, de ehhez a tükröknek egyenként 100 négyzetkilométeres felületűnek kellene lenniük, és az előállításuk, illetve az űrbe juttatásuk nagyon sokba kerülne.
Végül a NASA kérésére Roger Angel geomérnök megtervezte a világ legdrágább napernyőjét.
Ez a szerkezet több milliárd miniűrhajóból állna össze, amelyek egyenként egy grammot nyomnak, vagyis olyan könnyűek, mint egy pillangó. Ezeket pici, lyukacsos átlátszó hártyával szerelnék fel,
amelyek vékonyabbak lennének, mint az emberi hajszál századrésze, és henger alakú felhőként szűrnék meg a napfényt. A henger fele olyan széles és tízszer olyan hosszú lenne, mint a Föld átmérője, és körülbelül két százalékkal csökkentené a bolygónkra érkező napsugarak hatását, kiegyensúlyozva a globális felmelegedés fő okát, az üvegházhatást.
A robotok önmagukat állítanák pályára, egy olyan technológia segítségével, amit már most használ az Európai Űrügynökség. Az egymásnak ütközésüket pedig juhászkutyákhoz hasonló szerepet betöltő műholdakkal akadályoznák meg.
Ahhoz, hogy egyenletesen hűthesse a bolygónkat, a rendszernek folyamatosan mozgásban kell lennie. Angel az ernyőt a Nap és a Föld közötti L1 pontban helyezné el.
A Lagrange-pont a tér azon pontja, amelyben egy kis test két, egymás körül keringő nagyobb test együttes gravitációs vonzásának hatására azokhoz képest közelítőleg nyugalomban maradhat. Ez a pont a Földünktől 1,6 millió kilométerre lenne.
Galéria: globális felmelegedés következményei
3000 milliárd dollárba kerülne
A geomérnök becslése szerint minden ötödik percben egymillió minirobotot lehetne felküldeni, és így 10 év alatt állna össze az ernyő, de
a teljes projektet az elejétől a végéig 50 évbe telne kivitelezni. Mindez pedig körülbelül 3000 milliárd dollárba kerülne.
A számítógépes szimuláció egyébként azt mutatta, hogy a globális napernyő valós megoldást nyújthatna a globális felmelegedésre, eltekintve a szinte felfoghatatlanul magas költségektől.
Az űrnapernyőnek már most számos támogatója akad a Királyi Természettudományos Társaságtól kezdve az Európai Unióig. Még a globális felmelegedés ellen küzdő legismertebb hatóság, az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) figyelmét is felkeltette.
A legnagyobb kihívás, hogy hogyan juttatják el a napernyőt az űrbe. Az elképzelés kritikusai pedig többek között a projekt beláthatatlan méreteit kifogásolják, illetve azt, hogy a tervező arra nem tért ki, hogy mi történik, ha a napernyő elromlik.
Elmozdítanák és újraterveznék a Földet
A napernyőnél merészebb tervek is születtek, még az is felmerült, hogy elmozdítanák a Földet.
Egyes tudósok szerint ugyanis a legegyszerűbben úgy lehetne csökkenteni a napsugárzást, ha a Naptól távolabbi pályára állítanák a Földet.
Ken Caldeira klímakutató számításai szerint a széndioxid koncentráció kompenzálásához másfél millió kilométerrel távolabbi napkörüli pályára kellene terelni a bolygónkat, ennek eléréséhez pedig ötezer milliószor millió hidrogénbombának megfelelő energiára lenne szükség.
Mások szerint az egész Földet újra kell „tervezni”. A szakterületet geoengineering-nek, magyarul körülbelül „bolygómérnökségnek” nevezik,
és két irányelve van: a szén-dioxid kivonása a légkörből, vagy a földfelszínre érkező napsugárzás mennyiségének csökkentése, azaz napsugárzás-menedzsment.
Előbbi ugyan ideális megoldás lenne, azonban nagyon költséges és lassú. Az utóbbi ötlet pedig megmaradt a tervek szintjén, melyek többségét nem tudják, hogy hogyan lehetne kivitelezni, vagy nagyon drága lenne.
Sárga ég, vagy sivatagi takarók
Akadnak más fantasztikus ötletek is. Tom Wigley, az amerikai Nemzeti Légkörkutató Központ tudósa azt javasolta,
hogy juttassanak nagy mennyiségben kéndioxidot a Föld légkörébe. Ez ugyanis visszaverné a napfény egy részét az űrbe, viszont sárgás szürkére festené az eget.
Azt Wigley is elismerte, hogy beláthatatlan, hogy a kék ég eltűnése milyen pszichés hatással lenne az emberekre és az egész élővilágra.
Egy tudóscsoport napfényvisszaverő takarókkal borítaná be a Föld sivatagjainak nagy részét, így kevesebb földfelület melegedne fel. Ráadásul kevesebb infravörös hő keletkezne, amelynek következtében pedig csökkennének az üvegházhatásért felelős gázok.
Mindennek ára van
Mindezek közül a napernyő ötlete tűnik a legreálisabbnak, azonban ez sem tökéletes. Bár az emberek többsége azért aggódik, hogy egy ilyen beavatkozás után milyen gyorsan, és mennyire hűlne le a bolygónk, és mi történne, ha véletlenül mínusz 20 fokosra hűtenék, a valós veszély inkább a nem kívánt következményekben rejlik.
A napfénytető sem tudná megakadályozni, hogy a jég ne olvadjon el a tengerekben, ugyanis a bolygót mindenhol egyenlő mértékben árnyékolnák. Ez azonban azt jelenti, hogy a trópusokon, ami lényegesen több fényt kap, mint a pólusok, 4 százalékkal több napfényt szűrnének át.
A napernyős világ szárazabb is lenne, mivel átlagosan 5 százalékkal kevesebb csapadék esne.
A tudósok célja, hogy visszaállítsák az iparosodás előtti állapotokat, amikor a trópusokon 1,5 fokkal hűvösebb volt, míg a magas szélességi fokoknál 1,5 fokkal melegebb volt, viszont akkoriban kevesebb csapadék is esett. Ezt úgy lehetne kivitelezni, ha nem iktatnák ki 100 százalékban a globális felmelegedést.
Ebben a világban néhány ország jobban járna, mint a többi. A napernyő ugyanis bár megvédene néhány területet az árvizektől, ugyanakkor máshol aszályt okozna.
Vagyis miközben a tudomány segítségével próbáljuk megállítani a klímaváltozást, még több változást idézhetünk elő.