Ha nem törne ki rendszeresen tűzpárbaj a közeli futballpályán, a 16 éves Gabi Silva gyakorlatilag egész nap csak focizna. Penhában, a Rio de Janeiro északi részén lévő nyomornegyedben azonban nem felhőtlen az élet. Három hete a kamaszlány és a barátai látták, ahogy közvetlenül az iskolájuk udvara mellett a rendőrök lelőnek egy fiút, aki összetűzésbe keveredett velük.
„Kitört a káosz” – mondta csendesen, de hétköznapi hangnemben a kissé szégyenlős Silva a Vice-nak.
„A hétvégék mindig veszélyesebbek. Amikor sokat lövöldöznek, el kell bújnunk, és akkor nem focizhatunk, de nem félek, mert már hozzászoktam.”
Penha egyike a tucatnyi riói nyomornegyednek, amelyeket „pacifikáltak”, vagyis ellepte őket a rendőrség egy külön erre a célra létrehozott egysége. Brazíliában 2008-ban indították el a „megszállási” stratégiát, egy évvel azután, hogy elnyerték a 2014-es Világkupa rendezési jogát, és egy évvel azelőtt, hogy Rio került ki győztesen a 2016-os nyári olimpia pályázói közül. Az ország védelmi minisztere szerint a rendteremtés azonban egyik eseménnyel sincs szoros összefüggésben.
Tízezer kiskorút öltek meg
A rendőri jelenlét ellenére Penhát továbbra is a bandák uralják, és rendszeresek a lövöldözések, amikkel megkeserítik az ott élők életét. Az emberjogi aktivisták felmérései alapján ráadásul
a fegyveres összecsapások száma megnövekedett a sportesemények miatt, mindez pedig különösen sok szegény és hajléktalan gyermek életébe kerül.
A nyomornegyedekben a rendőrségi műveletek során rendszeresek a túlkapások, ráadásul az építkezések miatt egyre több családot kell kilakoltatni – állítja a svájci humanitárius szervezet, a Terre des Hommes, amely Children Win néven kampányt indított a gyermekek jogaiért.
A Világbajnokságot és Olimpiát Népszerűsítő Bizottság 2015 novemberi jelentésében elismerte, hogy „a nagy rendezvények évében jelentős nő a halálozási arány”. A felmérés megállapítja, hogy 2007-ben a rendőrség 1330 embert ölt meg, azonban egy évvel később, amikor Rio adott otthont a Pánamerikai Játékoknak, 300-zal többet. Hasonló emelkedési tendenciát mértek a 2013-as Konföderációs Kupa, és a 2014-es labdarúgó-világbajnokság évében.
Az UNICEF kutatása szerint egyre több fiatal esik áldozatul az erőszakos bűncselekményeknek.
Brazíliában 1993 és 2013 között megduplázódott a gyermek- és tinédzserkorú áldozatok száma, ami több, mint tízezer élet kiontását jelenti.
Ezzel az ország a második helyre került a kiskorú áldozatok számát tekintve. Náluk is többen vannak azok, akik erőszakos események szemtanúi voltak, ezért életre szóló traumákat szereznek.
„Szörnyű ez az egész. Mi csak játszani szeretnék, de aztán kezdődik a lövöldözés, jön a rendőrség, elkapnak valakit, megverik…” – mondta Silva. A lány a családjával él, közel a futballpályához, ahol rendszeresek a rendőrség és a kábítószer-kereskedők közötti összecsapások.
„Kiskorom óta mindig ez történik, és nem félek, de azért rossz. Nem hiszem, hogy bármi meg fog változni. Még egy kicsit sem.”
Olimpia az utcán élő gyerekeknek
Silva, aki bálványozza a brazil focistákat, nemrég részt vett az Utcai Gyermek Játékok nevű sportversenyen, ami a 2010-es és 2014-es FIFA Világbajnokság előtt megrendezésre kerülő Utcai Gyermek Világkupán alapszik. Az eseményt az olimpia ihlette, és azzal a céllal jött létre, hogy felhívja a figyelmet a gyermekek jogaira a főbb sportesemények fényében. Rióban egy kongresszust is tartottak a gyermekbántalmazás elleni küzdelemről, amin kilenc országból vettek részt tinédzserek, például Burundiból, az Egyesült Királyságból, Mozambikból vagy Pakisztánból.
A szervezők szerint Rióban a gyerekeknek nem csak a növekvő erőszakkal és az egyre gyakoribb kilakoltatásokkal kell szembenézniük, hanem a szociális ellátás szinte teljes hiányával is.
A kormány ugyanis az egészségügytől és az iskoláktól vonta meg a pénzt, hogy legyen keret a játékok megrendezésére.
Rengeteg tanár, orvos és más közalkalmazott egyszerűen nem kap fizetést. A kormány az orvosi eszközök és berendezések beszerzését is megtagadta, mert fontosabbnak tartották, hogy az olimpiára fordítsák a pénzt. A költségvetési megszorítások miatt a tanárok márciusban sztrájkolni kezdtek, így a gyerekek még iskolába sem tudtak menni.
„Úgy gondoljuk, hogy a sportirányítási rendszert kell megváltoztatni, mert az azt vezetőknek van elég hatalmuk ahhoz, hogy megakadályozzák az ilyen jogsértéseket” – mondta Andrea Florence, a Children Win nevű szervezet egyik munkatársa.
„A szociális ellátás csökkenése miatt a gyerekek közvetve ki vannak téve a gyerekmunkának, a kizsákmányolásnak és a szexuális erőszaknak.”
A márciusi Utcai Gyermek Játékokat követően a szervezet a fiatalokkal közösen írt egy nyílt levelet a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak (NOB), melyben azt kérték a testülettől, hogy kötelezzék el magukat a gyermekek jogainak védelme mellett a játékok idejére. A NOB elnökét, Thomas Bachot felszólították, hogy „nyilvánosan is vállaljon kötelezettséget az emberi jogok mellett” és hirdessen zéró toleranciát a visszaélések és a jogsértések ellen.
„Nem vitatjuk, hogy az elsődleges felelősség az államot terheli, de a sportirányító szervezetek is felelősek azért, hogy tiszteletben tartsák az emberi jogokat” – hangsúlyozta Florence.
„Nincsenek orvosok, vagy tanárok”
Az Utcai Gyermek Játékokhoz kapcsolódó kongresszus során a tinédzserek arról is beszéltek, hogy miket tapasztaltak az utcákon a különböző országokban, és úgy tűnt, az erőszak mindenhol jelen van.
Dinara de Almeida egy 17 éves riói anyuka, aki 9 és 15 éves kora között élt az utcán, de ennél többet nem akart megosztani akkori életéről. Arra viszont egyértelmű választ adott, hogy izgatott-e, amiért a szülővárosában tartják az olimpiát. „Nem” – mondta.
„A sportolóinknak nagyon jó, de a hozzám hasonló szegényeknek csak rosszabb lett a helyzete. Nincsenek orvosok, és tanárok, nincsenek kórházak és iskolák, nincs semmi.”
Arról is mesélt, hogy a játékokra való készüléskor csak a város gazdag déli, és a virágzó nyugati részét fejlesztették, ahol az olimpiai falu lesz. Az élet Jacarèzinhoban, Rio egyik szegénynegyedében „borzalmas”, és „gyakran vannak lövöldözések” – tette hozzá.
De Almeida egyébként igen tehetséges sportoló, a játékokon megnyerte az aranyérmet a lányok 100 méteres futóversenyén. „Az életem nehéz volt, de hála Istennek, sikerült változtatni rajta, és a fiamnak már nem kell az utcán élnie. De nagyon sok gyereknek még mindig nincs otthona” – mondta.