Éles robbanások, terjengő füst és kiabáló emberek: ez a kép fogadott, amikor múlt szombaton Thessalonikiből megérkeztünk Idomeni külterületére.
Rohantunk a hangzavar és a füst irányába a sínek között, miközben a sátrakat kerülgettük.
A határon alakzatban álló macedón katonák néznek farkasszemet néhány száz mindenre elszánt menekülttel, záporoznak a töltéskövek az egyenruhások felé, akik hang-, füst és könnygázgránátokkal válaszolnak. A szél is a katonákkal van: egyenesen a bevándorlók arcába fújja a maró gázt, mi is kapunk belőle bőven.
Egy ideig még folytatódik az adok-kapok, majd visszavonulót fújnak a határt ostromlók: ők ma itt nem nyerhetnek. Néhányan még kezükben egy-egy méretesebb kődarabbal törölgetik a szemüket, többen öklendeznek, közben szépen lassan lehiggadnak a kedélyek.
Sár, bűz, hideg
Amerre a szem ellát sátrak és szemét és sár mindenhol. Orrfacsaró a bűz: naplemente után már kemény hidegek vannak, ezért az itt rekedt emberek mindent eltüzelnek, ami a kezük ügyébe kerül. Több tízméteres sorok az ételosztás előtt, az önkéntesek pedig szemfülesek: mindenkit kiszednek a sorból, aki egyszer már sorra került.
Aki éhes maradt, annak maradtak a büfékocsik, az élelmes görög kereskedők pedig jócskán felvert árakon kínálják a portékájukat az éhes bevándorlóknak.
A sátrak előtt családok vagy baráti társaságok melegednek a tűz körül, a beszédtéma szinte mindenhol egyezik: kit engednek át a határon.
Idomeniben hetek óta gyűlnek a menekültek, a macedón kormány ugyanis úgy döntött, hogy csak a háborús övezetekből érkezőket engedi be az országba. Egy ideig sikerült másoknak is átszökdösni a görög oldalról, egészen múlt hétig:
a macedón katonák vasárnapra virradóra készültek el a magyarhoz hasonló ideglenes határzárral, innentől tényleg csak a szíreknek, irakiaknak és az afgánoknak van esélyük.
A többieknek maradt a bizonytalanság és az állandó feszültség. Az Iránból érkezett menekültek meglepően népes csoportja lett a határon kialakult rendszer talán leghevesebb ellenzői: az egész világsajtót bejárták azok a sokkoló képek, ahogy a perzsa országból érkező férfiak tiltakozásképpen bevarrták egymás száját.
Az irániak felháborodása érthető: akikkel beszéltünk mind az otthoni rendszer ellenségei, ezért állandó életveszélynek voltak kitéve. Egyikük azt magyarázta nekünk, hogy
míg Szíriában és Irakban látható a háború, Iránban ezzel szemben a felszín alatt zajlik a harc az emberek ellen, ezt pedig nem veszi észre a Nyugat. Vagy nem akarja észrevenni, így automatikusan gazdasági migránsként tekintenek rájuk, és mint ilyenek, nem kívánatosak Európában.
Idomeni mocskos menekültvárosában találkoztunk a perzsa országból elmenekült orvossal, rendezővel, zenésszel, és még egy ellenzéki politikussal is.
Iránban az életüket kockáztatják
Abban reménykedtek, hogy Európában szükség lesz a szaktudásukra, ha hazamennek, akkor a biztos meghurcolás vár rájuk. Vannak köztük muszlim hitről áttért keresztények, liberális muszlimok és olyanok, akiket teljesen hidegen hagy a vallás: egy a közös bennük: az életükkel játszanak Iránban, ahol rendszeresen zárnak börtönbe embereket sörivásért vagy végeznek ki hitehagyásért. Európa az életükkel játszik, ha hazaküldi őket, és többen le is szögezték: készek inkább a görög-macedón határon a sínek között meghalni, mint hazamenni.
A válogatás gyanakvást szült
A szelektált átengedés konfliktusokat generál a menekültek között: a marokkóiak, fekete-afrikaiak, irániak szinte minden szírben, afgánban és irakiban az Iszlám Állam potenciális terroristáját látják, és ennek nem egyszer hangot is adnak. Többen ennek ellenére megpróbálnak átjutni a határon strázsáló katonákon, őket kivétel nélkül visszazavarják a görög oldalra.
Annak, hogy mindenki beáll a sorba a bejutás reményében, az az eredménye, hogy komoly tülekedés van folyamatosan a görög rendőrsorfal előtt és mögött.
Pénteken és szombaton szinte semmi ételt nem osztottak ki a menekültek között. Egy szíriai család tőlünk kért egy palack vizet, mert reggel óta nem ittak, eltűntek ugyanis a palackos vizet osztogató aktivisták
és csak a méregdrágán árusító görög büféskocsik maradtak a helyszínen. A szíriai családnak van ugyan papírja, de nem mernek beállni az újszülött csecsemővel a tömegbe, attól tartva, hogy a lökdösődésben baja eshet.
Nem csak a csecsemők, hanem a felnőttek sem bírták a durva lökdösődést órákon át: legalább két férfi elájult a tömegben, egyiküket újra kellett éleszteni. Ennek ellenére reggelente több száz migráns érkezett a határra, szombaton több száz méteres sorban álltak az Athénból érkező buszok. A járművekről leszálló emberek azonnal igyekeztek beállni a sorba és ebben, a tömegjelenetek elkerülésén dolgozó, zord kinézetű görög kommandósok sem igazán tudták megakadályozni őket.
Eltűnnek a statisztikák
Az emberekkel beszélgetve a statisztikák eltűnnek és történetek rajzolódnak ki. Egy jemeni férfi pedig sztoikus nyugalommal napozgat a síneken, ezzel fel is bosszantja a közelben álló görög rendőrt, aki odalépve gúnyosan megkérdezi tőle, hogy
„maga turista, vagy filozófus?” A jemeni férfiről kiderül, hogy egyik sem: szakács, aki több mint húsz évet élt Szíriában és hajókon főzött. Felesége szíriai, akit balszerencsés időzítéssel a jemeni polgárháború kitörése előtt menekített gyermekeivel haza a szíriai polgárháborúból.
Most Svédországba szeretne menni, hogy onnan küldjön valahogy haza pénzt, mert vissza nem fordulhat, már Törökországban letartóztatnák – mondja. Egy szomáliai testvérpár szintén a jobb élet reményében szeretne Európába jutni. Mindketten beszélnek angolul, hazájukban felsőfokú tanulmányokat folytattak, de a rossz biztonsági és gazdasági helyzet miatt szüleik Ghánába ők pedig Európába menekültek.
Túlélési stratégiák
A csecsemővel érkező szíriai családdal pedig egy palesztin férfi révén ismerkedtünk meg. A férfi folyékonyan beszélt angolul, ez keltette fel az érdeklődésünket. Elmesélte, hogy ugyan huszonegy évet élt Szíriában, papíron csak egy palesztin, aki nem jogosult a belépésre. A diplomás férfi Szíriában hajózási irányító volt, de a polgárháború miatt elvesztette állását. Most a szíriai családnak segít boldogulni, hátha az ő segítségükkel bejuthat ő is Nyugat-Európába.